Trencsényi László referátuma a nemzetközi Korczak-konferencián 2012. december 10.

 

 

1. A magyarországi Korczak mozgalom 2012 szeptemberében tudományos konferenciát szervezett a Lengyel Intézet közreműködésével. A nagy érdeklődés mellett lezajlott tanácskozáson sokoldalú tárgyalásban részesült  a Korczak-hagyomány, ennek magyarországi múltja és jelene, maga az életmű is. Különös jelentőséget kapott az a tény, hogy hazánkban a gyermeki jogok érvényesülésével  kapcsolatban az oktatási rendszer  mostani radikális átalakítása során e jogok csorbulásának megvan a veszélye.

 

 

2. A magyarországi Korczak-mozgalom történetéről Simon Mária tartott összefoglalót. Ő a Magyar Pedagógiai Társaság Gyermekérdekek Szakosztálya – Korczak munkabizottság társelnöke. Elmondta, hogy   sokáig övezte hallgatás az Öreg Dokor életművét a hazai szakmában. A hetvenes években az orvostársadalom jelesei hívták fel a figyelmet az életműre. Majd Gyóni Lajosné, a „lengyel neveléstudomány nagykövete” kezdeményezésére jött létre a Magyar Pedagógiai Társaság keretei közt Korczak Munkabizottság. Lendületet  a munkának az 1994-es jeruzsálemi konferencia adott, melyre népes magyar delegáció utazhatott.

A kevés magyarul olvasható mű mellé a bizottság kezdeményezésére  két ízben is megjelent A gyermek joga a tiszteletre. A pedagógusképzésben egyre többször foglalkoznak az életművel, lett szakdolgozatok témája. A munkabizottság önálló honlapot, majd facebook.csoportot hozott létre.  MA is várjuk az érdeklődőket, aktivistákat, önkénteseket, akik az életmű méltó elhelyezését segítenék.

 

3.A Korczak-életmű átfogó bemutatására Fodor László, marosvásárhelyi pedagógia-professzor vállalkozott. Pontos, szakszerű, időtálló értékelést mutatott be. Bánki Dorottya egyetemi hallgató, növendékem a Korczak-pedagógia módszertanát szemléltette.

 

4. Fontos szerepet kapott a konferencián a magyarországi „analógiák”, kortársak, kortárs törekvések bemutatása.  Füzéki Bálint, mint „Koronatanú” Sztéhló Gábornak (akinek a Yad Vashemben fája van, mint  embermentő Világ Igazának) Gaudiopolisza, az Öröm Városa a Hárshegyen a Vészkorszakban méltó párja volt a varsói Árvaháznak. (A közös gyökerek közt Flanagan Fiúk városa, Makarenko Gorkij-telepe is kimuattható), Büki Péter Gáti Ferenc és Járó Dóra gyermekvédelmi szakemberek példáját idézte, akiknek pályája csaknem napjainkig ívelt, de  az üldözések korában indult, örök elégedetlenség jellemezte őket. Szó esett két, a történelemben konfliktusos viszonnyal terhelten egymás mellett élt két kezdeményezésről, az ebesi Fiúkfalváról (egyik vezetője Pataki Gyula él még), és az Ádám Zsigmond alapította hajdúhadházi gyermekvárosról, nemkülönben az 1957-ben alapított fóti gyermekváros sorsáról is. De ide sorolhatjuk Gáspár László (Szentlőrinc) , Loránd Ferenc (Kertész utca) , sőt Székely Tibor (Hernád ujtca) innovációit is. Személy szerint fontos, hogy e körben említsem Kondor Endre ifjúsági vezető nevét, aki haláláig vezette a Bem József Magyar-Lengyel cserkészcsapatot. Iványi Gábor lelkész  meggyőzően igazolta a veszélybe sodort „Wesley-intézmények” példáján a Korczak-i örökség aktualitását. Megrendítő történetei szóltak napjaink gyerekvilágának, felnőttvilágának a szegénység, mélyszegénység peremére zuhant személyeiről, s  mély humanista hitvallással szólt megmentésük iránti kötelezettségünkről.

 

5. Iványi rektor úr megszólalása átvezetett a kritikához. Rózsás Ildikó korrekt számadást adott a gyermeki jogoknak napjaink törvényeiben való érvényesüléséről. Molnár Lajos az új köznevelési törvény indokló szövegének cikkelyeit idézte, s egy meg nem nevezett „szakértő” véleményéből idézett. A csattanó az előadás végén vált világossá. Korczak mondataival érvelt e törvény gyermekellenes, pedagógiaellenes megoldásai ellen.  Más érveléssel ugyanezt tette Csillag Ferenc, a  legfrissebb Korczak-kiadávány egyik szerkesztője is. Makai Éva zeneakadémiai tanárjelöltek pedagógusképének zavarait állította szembe a korczaki hagyománnyal – az értelmezésbe vonva az Európai Únió himnuszát, Beethoven örömódáját is egy meglepő flashmob videós bemutatásával. Jómagam felidéztem a magyar iskolaügy legutóbbi történetéből, az 1985-ös, majd az 1993-as közoktatási törvényt követő kezdeményezéseket, melyek a tanulói részvétel fokozását valósították meg az iskola világában, szó esett a magyar úttörőmozgalom reformtörekvéseiről,  a Gyermekérdekek Magyarországi Fórumának aktivitásáról, a Göncz Árpád Köztársasági Elnök elnökölte Gyermeki Jogok Magyar Nemzeti Bizottságáról,  Diákjogi Charta című civil mozgalomról, a minőségbiztosítási innovációk diákjogokat érvényesítő elemeiről.

Van tehát hagyomány, amire támaszkodni lehet! Érvényt kell szerezni e hagyományoknak – ebben ad erőt a Korczak-i örökség!

st1:*{behavior:url(#ieooui) } /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:”Normál táblázat”; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:””; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:”Times New Roman”; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}

Kategória: Tanulmányok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?