Az önkéntes munkáról

Önkéntes munka – közösségi szolgálat

 

2011-ben elfogadott Köznevelési törvényünk érettségire vonatkozó új szabálya, hogy a vizsgabizonyítvány egyik feltétele az 50 óra közösségi szolgálat. Az Európai Unióban 2011 az önkéntesség éve volt. A Magyar Pedagógiai Társaság Nógrád Megyei Tagozata az egész éves tevékenységét ennek a jegyében szervezte meg.

 

 

Bekapcsolódtunk továbbá a Senior Mentor programba is. Felmérést végeztünk ezen kívül középiskolások körében, hogy mit is gondolnak ők – több mint négyszázan – az önkéntesség végzett „közösségi szolgálatról”. A felmérésben két salgótarjáni és egy pásztói középiskola vett részt. Köztudott, hogy Európa több országában (Hollandia, Németország) valamint az Egyesült Államokban az önkéntes munka magától értetődő tevékenység, amelyet büszkén fel is tüntetnek az önéletrajzokban. Nálunk sem gyökértelen ez a tevékenység, hiszen vannak 100 éves civil szervezeteink is. A közösségért vállalt önzetlenség mindig a közösség erejét mutatta, és azt a felelősséget amit egymás iránt érzünk. A szolidaritás ilyen megnyilvánulása azt is jelzi, hogy az önkéntesek vissza akarnak adni valamit adni közvetlenül annak a közösségnek, ahonnan erednek és ahonnan a biztonságot kapták. Az igazi közösségek titka az együttműködés. Pál apostol így szól erről: „Szenvedjétek el egymást szeretetben! Aki képes egymást elfogadni, aki kész a párbeszédre, az képes az együttműködésre, s talán ebből valami hasznosat is meríthetünk.” Vajon így neveljük mi felelősségre a gyermekeinket? Ilyen mintát kapnak tőlünk? E témakörben kerestük a választ 16-18 éves diákok körében az alábbi kérdésekkel.

 

1. A civil szervezetek önkéntes munkát végeznek. Te ismersz-e ilyen közösséget, ha igen nevezd meg!

A válaszadók 43%-a jelezte, hogy ismer civil szervezeteket, 57%-a viszont nem. Több mint 200 tanuló 32 civil szervezetet sorolt fel. Legtöbben a Máltai Szeretetszolgálatot, a Magyar Vöröskeresztet, a Polgárőrséget és az Önkéntes Tűzoltóságot jelölték meg. A válaszadók 5%-a tévesen ide sorolta a Családsegítő Szolgálat intézményeit, valamint közhasznú munkát is.

 

2. Véleményed szerint mit jelent az a kifejezés, hogy önkéntes munka?

A tanulók 80%-a adott választ erre a kérdésre, ennek fele megközelítően jól definiált, de kevesen értelmezték teljes egészében a fogalmat. A válaszadók 30%-a tömören „ingyen munkaként” összegezte a véleményét. A válaszadók mindössze 1%-a fogalmazta meg az önkéntes munka lényegét: „Az önként nyújtott segítségadás a rászorulóknak, felelősségteljes, nem egyszeri felbuzdulásból végzett tevékenység, hanem folyamat, ami egy életszemlélet is mutat. Örömet jelent annak, aki ezt a munkát végzi, és segítséget, megerősítést annak aki kapja. Az önkéntesség belső elhatározásból ered, nem kikényszerített cselekedet, ezért nem várhatunk érte fizetséget. Egy nagy lehetőség az ember számára, mert megtapasztalhatja, hogy adni jó.” A definíciók között több olyan választ is olvashattunk, amely a segítségadást leszűkítette pénzadományokra, vagy ruhagyűjtésre. Megjelentek a válaszok között olyan téves gondolatok is, hogy az önkéntes munka az otthoni szemétlevitel, az idős bácsi átvezetése a zebrán vagy a helyünk átadása a buszon.

 

3. Te mennyire tartod az önkéntes munkát 2011-ben?

Rendkívül fontos:                  13%

Fontos:                                   55%

Nem érdekel:                          12%

Egyáltalán nem fontos:          18%

Megnyugtató, hogy a válaszadók 70%-a fontosnak, vagy rendkívül fontosnak tartotta ezt a kérdést. Voltak viszont akik megjegyezték, hogy az önkéntes munka szervezése legyen az állam dolga. Míg néhányan azt is megjegyezték, hogy őket ugyan ez a kérdés nem érdekli, de jó lenne ha többen lennének akik ilyen munkát végeznek!

 

4. Családod vagy ismerőseid körében végez-e valaki önkéntes munkát?

Igen:                                       17%

Nem:                                      83%

Ha igen, mit?

Az igennel válaszolók 33 tevékenységet, illetve civil szervezetet soroltak fel. A tevékenységek körében az adománygyűjtés és a szemétszedés dominált. A szervezeteknél a Magyar Vöröskereszt, a Polgárőrség és a Faluvédő Egyesületek kerültek az élre.

 

5. Te végeztél-e már önkéntes munkát?

Igen:                                       39%

Nem:                                      61%

Ha igen, mit?

Az igennel válaszolók családjában, környezetében található olyan minta, amit követni tudnak. A végzett tevékenységek sorában szintén a szemétszedés jelent meg dominánsan, de többen jelezték, hogy ez gyakran nem önként alapon történik az iskolában. A válaszadók 10%-a segíti egymást a tanulásban, láthatjuk, hogy itt is sok kihasználatlan lehetőség van. A válaszok között olvashattunk olyan válaszokat amelyek az önkéntes munka téves értelmezéséből fakadnak. Ilyenek „kisepertem a konyhát”, „átvittem az ebédet a nagymamámnak”, „pénzt adtam a hajléktalannak”.

 

6. A jövőben kinek segítenél önkéntesként? (tö
bb válasz is adható volt)

Gyereknek:                             62%

Időseknek:                             36%

Betegeknek:                           36%

Szegényeknek:                       33%

Egyéb (pl. állatoknak):           16%

Hajléktalanoknak:                  13%

Senkinek nem segítene:          9%

Nem válaszolt:                       10%

A válaszadók 5%-a azt írta, hogy a romáknak nem segítene, mert azok segélyen élnek, nem dolgoznak és nem érdemlik meg a segítséget.

 

7. Javaslataid a témával kapcsolatban?

Mindössze a megkérdezettek 23%-a adott választ, 77% nem válaszolt. A 23%-a tanulóknak 117 választ adott, ezek mindegyike nagyon tanulságos és elgondolkodtató. Feladatokat is adnak azok a fiatalok akik komolyan gondolják a közösség szolgálatát. Még van egy kis időnk 2016-ig, amíg kezükbe kapják az érettségizők a bizonyítványt, benne az 50 óra közösségi szolgálat igazolását. Javaslataik közül kiemelek néhányat, amit jó lenne figyelembe venni a törvényalkotóknak, civil szervezeteknek, intézményeknek és családoknak egyaránt:

          Több reklám kellene ebben a témában, meg kellene hirdetni hol van ránk szükség.

          Szervezzenek önkéntes táborokat, ahol többet hallhatunk minderről.

          Fogjanak össze a civil szervezetek egy-egy fontos célért, de ne csak katasztrófák esetén, hanem a mindennapokban is.

          Legyen önkéntes toborzó, felvilágosítás, ki hol segítsen és legyen ez jobban szervezett.

          Ne csak ruhagyűjtés legyen a szegényeknek, hanem kétkezi munkával is segítsük őket.

          Nagyon állami pénz és segítség a civil szervezeteknek.

          Chipsadó helyett „szegényadó” kellene, ezzel is segíthetnék a rászorulókat.

          Az iskolák a szemétszedés mellett más önkéntes munkát is szervezzenek pl. beteglátogatás, egymás korrepetálása.

          Segítsünk másokon, mert mi is kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy rászorulunk a segítségre.

          Kötelezővé tett önkéntesség ellenszenvet vált ki. Legyen nálunk is olyan természetes az önkéntes munka, mint az Egyesült Államokban, és ez még az egyetemi felvételnél is beszámítson.

 

Az építő, elgondolkodtató, cselekvésre ösztönző vélemények után néhány más vélemény:

          Csak az kapjon segélyt, aki önkéntes munkát végez.

          Segélyen élők nem fognak soha dolgozni.

          Ne képzeljék el, hogy bárki is ingyen dolgozik.

          Segítsen az a rászorulóknak, akinek sok a pénze.

          Nem önkéntesekre van itt szükség, hanem munkásokra.

 

A válaszokat ízlelgetve láthatjuk, hogy van még teendőnk 2016-ig. Lázár Ervin így ír a közösség titkáról, amit gyermekként megtapasztalt „Nem fordulhatott elő, hogy ne tudják kinek kell segíteni! Ha egy gyerek olyan művelt, amit nem lehet, ami önveszélyes akkor az öregek közül bárki rászólt. Részt vettünk egymás életében és észrevétlenül nevelődtünk.”

Mindez íratlan erkölcsi szabályként élt az emberekben. Reméljük fiataljaink is ebben a szellemben végzik majd természetesen és alázattal a közösségi szolgálatot.

 

 

Szabó Istvánné

Magyar Pedagógiai Társaság

Nógrád Megyei Tagozata

Kategória: Tanulmányok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?