Beszámoló

Röviden:

A 2012. évben a szakosztály működése érdeklődés hiányában átmenetileg szünetelt.


Részletesebben:

Utolsó szakosztályi összejövetelünkre hosszas rábeszélés eredményeként meghívhattam Loránd Ferencet. Nagy csalódás volt a számomra, hogy az általam különleges alkalomnak, ünnepnek tartott eseményre mindössze 4 idősebb kolléga volt kíváncsi. Nagyon szégyelltem magam a tanár úr előtt, nem győztem az elnézését kérni. Ő – természetesen? – elfogadta a helyzetet, és „kiscsoportos” beszélgetést vezetett, úgy tűnt, nem is neheztel.

Ezek után a 2012. évben nem volt „képem” senkit sem meghívni. A szakosztály tagjainak elöregedése, betegségei, a vidékiek utazásainak nehézkessége miatt valóban nem várható nagyobb részvétel.

Az aktívakat pedig újabban nem engedik el tanítási időben az iskolából. Az előadó ugyan úgy készül az előadásra, mintha 100 fős hallgatóság előtt kellene beszélnie, fizetni nem tudok a munkájáért. És ha még érdeklődő sincs, milyen alapon vehetem igénybe az idejét?

Próbálkoztam körlevéllel a szakosztály tagjai körében, milyen időpont volna alkalmasabb a szakosztályi összejövetelekre, mint a megszokott szerda délelőtt. Természetesen, semmi koherens eredmény nem keletkezett. A vidékieknek az utazás okoz problémát, az aktívak utazását már nem finanszírozza az iskola, anyagilag is megterhelő a találkozóra eljutás. Tanítási időben szó sem lehet a találkozásról, a délután se alkalmas, a hétvége is tele van más elfoglaltsággal. . . . – Mint ahogy a HAT-nak sem könnyű időpontot találni a sokak által vágyott 3D-s megbeszélésre.

És nagy fékező hatású volt egy következő találkozás témájának kitalálására a közoktatás egyre lehangolóbb helyzete is. Úgy éreztem, nincs miről beszélni. A helyzet képlékeny, ami ma érvényes, holnapra módosul. És ráadásul állandóan romlik. Nem tudok a tanárok semmilyen kérdésére válaszolni, mert rengeteg fontos dologra ma sincs válasz. Elvi dolgok pedig ilyen viharos változások idején nem nagyon érdeklik a „lövészárkokban” tevékenykedőket.

Végül is abban maradtam egy nem rég hozzánk csatlakozó fiatal kollégával, aki tavalyig iskolaigazgató volt, mostanra pedig az egyik Pest megyei, járási ……, az országos 198 egyike, hogy valamikor tavasszal találkozzunk, amikorra valami már látszik az új helyzetből. És most úgy gondolom, hogy akkor szombat délelőttöt fogom időpontként javasolni. A Kazinczyban – remélem – találunk helyet is, mert az iskolák legtöbbje ilyenkor zárva van.

Lénárd Sándortól is van egy ígéretem, hogy jön előadni. Előbb-utóbb talán „megvilágosodok”, hogy mire lehetne kérni, miről beszéljen.

Valójában én is kiöregedtem ebből a munkából, szívesen átadnám valakinek, aki naponta benne él az iskolában, és a „bőrén” érzi a problémákat. Csak még nem látszik, ki vállalná.

Hát, így állunk.

Ebben a közösségben miért volna kevesebb probléma, mint a közoktatás összes más területén? – Pedig nagyon szeretnék segíteni. Valahogy.

Üdvözlettel

Csákány Antalné

elnök (még)

Kategória: Általános Iskolai és Gimnáziumi Szakosztály | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?