Emlékeztető az MPT Szakmai Kollégium és Vezetői Kollégium üléséről 2016. I. 29.

A Szakmai Kollégium tagjai közül jelen voltak: Bánhidyné Szlovák Éva, Benedek András, Csillag Ferenc, Demeter Katalin, Fábry Béla, Hatvani Istvánné, Hunyady Györgyné Huszárné Kraft Valéria, Karlovitz János Tibor, Kelemen Elemér, Kraiciné Szokoly Mária, Makai Éva, Mátrai Zsuzsa, Munkácsy Katalin, Perjés István, Schindler Rózsa, Szabó Istvánné, Szenes György, Torgyik Judit,Tölgyesi József, Trencsényi László, Varga Lajos, Villányi Györgyné, továbbá Bodosi Béla, Molnár György, Tordáné Hajabács Ilona, Daróczy Ágnes, Szalóki Tiborné, Kissné Bernhardt Renáta, Szabóné Marlok  Júlia (31).

A Vezetői Kollégiumon képviseltette magát  a Szakmai-pedagógusképzési Szakosztály, az Összehasonlító Pedagógiai Szakosztály,  Felnőttképzési Szakosztály, Gyermekérdekek Szakosztálya-Korczak munkabizottság, Felsőoktatási Szakosztály, Kerekgedei Makó Pál Szakosztály, Mozgalompedagógiai Szakosztály, Neveléselméleti Szakosztály,  Tanulókör, Makarenko Munkabizottság, Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztály, Szókincsháló Szakosztály, Kisgyermeknevelési Szakosztály, Nemzetiségi Nevelési Szakosztály, Általános Iskolai és Gimnáziumi Szakosztály,  Neveléslélektani Szakosztály (16) , a Fővárosi Tagozat ,  Bács-Kiskun megyei tagozat, Békés megyei Tagozat, Hajdú-Bihar megyei tagozat, Heves megyei tagozat,  Jász-Nagykun-Szolnok megyei tagozat, Nógrád megyei Tagozat (7), Szakképzési Kollégium. (A képviselt szervezeti egységek kézhez vették az alábbi dokumentumokat:

  • Szervezeti egység vezetőségének, küldötteinek, kollégiumi képviselőinek adatlapja
  • A jubileumi rendezvénysorozat tervei
  • Tervezőlap a jubileumi rendezvényekhez (a honlapról is letölthető)
  • Felhívás helyi iskola-, óvodatörténeti emlékek (emléktáblák, vitrinek stb.) regiszterének öntevékeny összeállítására
  • Tájékoztató a Tani-tani konferenciáról (Miskolc II. 5.)
  • „Szembenézni” – az április 9-iki „Loránd Ferenc emlékkonferencia” előzetes programja
  • „Az értelemig és tovább” – április 15-iki felsőoktatási konferencia előzetes programja
  • A június végi salgótarjáni Staféta-tábor felhívása
  • Az augusztusi II. Ifjúságügyi Konferencia felhívása
  • A szervezeti egységek számára javasolt poszter elkészítésének útmutatója
  • Aktuális – pontosságában visszaigazolandó – nyilvántartás adatai)
  • társasági és egyetemi kiadványok

I.

Benedek András elnöki köszöntője után Molnár  György a vendéglátó BME nevében, egyben az újjáalakulás állapotában leledző Didaktikai szakosztály megbízott ügyvivőjeként kívánt jó tanácskozást.

Aáry-Tamás Lajos, az Oktatási Jogok Biztosa  nagy várakozással kísért  előadásában  elmondta, hogy világszervezeti konszenzus van abban, hogy az oktatásnak „elérhetőnek, hozzáférhetőnek, elfogadhatónak és alkalmazkodónak” kell lennie. Korszerű elvárás tehát, hogy a szakpolitikai döntések ezen értékek fényében szülessenek meg. Úgy vélte, hogy nincs konszenzus és nem folyt igazán dialógus arról, hogy milyen is a „jó tanár”, 16 év, 7 miniszter és kb. 20000 panasz alapján úgy látja, hogy az alapkérdésről nem ment végbe az egyetértésig folytatott társadalmi vita: „miért is oktatunk?” Az eszközrendszer, a források stb. kérdése pedig a célrendszer stratégiai fixálása nélkül igazán meg nem válaszolható – mondta. „Milyen közpolitikai érvrendszer alakítható ki a ’közoktatási szolgáltatások’ mellett” – tette fel a kérdést. Intenzívebb szülő-pedagógus, pedagógus-szülő, diák-pedagógus dialógusokat sürgetett.  Finn és török (!) példákat idézett, ahol a laikus intézményhasználókkal együtt kommunikált, érvényes üzenet tartja társadalmi közmegegyezés védelmében az iskolaügyet. Ilyen „üzenet” össztársadalmi vitáját javasolja. Úgy látja, hogy a konfliktusok vélelmezett sűrűsödésében szerepet játszik, hogy megnőtt az iskolai élet szereplőinek kényszerűen együtt töltött ideje, illetve kulturális konfliktusok származnak abból, hogy  a jobb érdekérvényesítő képességgel bíró középosztály sérelmei is nőttek az iskolában. A centralizálás ellentmond az alkalmazkodóképesség normáinak, panaszos ügyekkel illusztrálta e helyzetet. A legriasztóbb rémtörténet az volt, hogy  egy kari sérülése miatt ideiglenesen írásképtelen tanulót merev szabályok miatt – ombudsmani jószolgálat ellenére – nem engedtek  az SNI-s tanulókkal analóg módon segítséghez a középiskolai felvételi vizsga során, a jogszabályok merev és egyetlen felelős vezető által sem feloldott értelmezése miatt.

Munkácsy Katalin az e-napló „életútkövető” megvalósításának és  a személyiséghez fűződő jogok várható konfliktusáról kérdezett. Az ombudsman válaszában kifejtette, hogy az „állam mindig többet szeretne tudni”, úgy gondolja, hogy a mindennapi pedagógiai praxisban nem-adatolt értékelések kultúráját kellene fejleszteni. A „dicséret pedagógiai kultúráját” kevesellte.

Szenes György a tankötelezettségi korhatár leszállítása és a lemorzsolódás összefüggéseiről kérdezett. A válaszból kitűnt, hogy a ’kimaradókról’   nincs adat. Lám, az EU 2020 normáit is könnyebb teljesíteni, hiszen a 16 éven feletti fiatalok már nem számítanak lemorzsolódónak. Majd a közmunkás-statisztika, a bűnügyi statisztika  jeleníti meg őket. Az agressziós tünetekre adott válaszban  analóg módon érv volt a büntethetőség alsó korhatárának leszállítása. A helyzet drámaiságát fokozza, hogy mindkét  intézkedés kapott pedagógus-támogatást, ette hivatkozhattak a döntéshozók. Megállapította, hogy a kiszorítottak társadalmi csoportjainak viszont nincs nyomásgyakorló képessége.

Molnár György a kötelező óvodázás hatásairól kérdezett. A válaszban itt is a kulturális különbözőségek drámájáról esett szó. A középosztály kibúvókat keres, hogy otthon tartsa gyermekét, ha nem tudja, akkor látens  ellenkezése tükröződik vissza a  kötelezően óvodábakényszerített gyerekek növekvő agressziós tüneteit. Már nem a béke szigete az óvoda – mondta.

Fábry Béla az ombudsman-i hivatás életérzéseiről kérdezte a vendéget, aki elmondta, hogy  tapasztalatai szerint sokat segít ő és hivatala az „iskolabéke” megőrzésében, jellegzetesnek tartja, hogy (jóformán kormányzattól függetlenül) éppen a miniszterek hallgatják meg legkevésbé tanácsait. Kivételként Pokorni minsiztert nevezte meg.

Benedek András  az előadást megköszönő zárszavában az ombudsman „Üzenet”-ről szóló gondolatait visszhangozta, emlékeztetve a konszenzuskeresésben hasonló VII. Nevelésügyi Kongresszusra. Érdemesnek gondolta, hogy egy ilyen üzenetről szóló közgondolkodás generálásában  az MPT vállaljon szerepet.

Trencsényi László megköszönve az előadást, jelezte, hogy Aáry-Tamás Lajos gondolkodásmódja hitelesítette az elnökség aznap reggeli ülésén született állásfoglalást, melyben a társasági alapszabály szellemében igényes szakmai-tudományos elemzésekkel, testületeit illetően a közvetlen oktatáspolitikai részvételtől távolságot tartva vegyen részt abban a „vibrálásban”, melyről az előadó is beszámolt.

II.

Fábry Béla a vezetői kollégium előtt ismertette a szervezeti egységek beszámolóinak és terveinek tapasztalatait. Nyugtázta, hogy egy szervezeti egység jelezte felszámolásának veszélyét,  5 szervezeti egység szóban számolt be tevékenységéről s a tervekről vagy egészségügyi okokból kért haladékot. 3 szervezeti egységtől nem érkezett beszámoló. Az elnökség megköszöni a többieknek (összesen 48 szervezeti egységet tartunk számon) a gondos tervezőmunkát. Üdvözölte a 2015-ben alakult két új szakosztályt, a „Kőbányai Szenior Mentorokét” és a „Konduktív pedagógusokét”. A honlapon hozzáférhető tartalomelemzés tapasztalatai szerint a szervezeti egységek felelősen, hűséggel, integrációs lehetőségeket kihasználva jelenítik meg a társasági küldetést és lehetőségeket. A 125 év jeligéje is erre kötelez.

A vitában Szabó Istvánné a beszámoló egyik stílusfordulatát pontosította (laikus helyett érintett kifejezést javasolt), Makai Éva is pontosította a referátumot,  Kraiciné Szokolyi Mária összefoglalta a jubileumi évvel összefüggő észrevételeket, Bodosi Béla a „kiemelt helyszínek” mivolta iránt érdeklődött, az elnökségi válaszokban a vidéki események fontossága melletti, mindenképpen erkölcsi támogatás, kiemelt részvételt támogató figyelem volt hangsúlyos, a pályázatoktól függően pénzügyi támogatásnál élvezhető prioritás is. Villányi Györgyné  a fiatalítás feladatairól szólt, a szervezeti belépéstől ódzkodó „csendes generáció” problémáiról. Népszerűsítő film készítését javasolta. Révész György is a fiatal nemzedék szervezettségi visszafogottságáról szólt. Mátrai Zsuzsa stratégiai kérdéssé emelte a dilemmát. A „belépés” mellett milyen érdekeltséget kínálhat a társaság, mely deklaráltan nem lép fel közvetlenül érdekvédelmi ill. politikai ügyekben? E kérdést feszegette Kraiciné Szokolyi Mária is. Trencsényi László javasolta, hogy a májusi küldöttgyűlésig érleljen a társaság e kérdésről érvényes elemzést, közben jelezte, hogy a létszám óvatosan növekszik, miközben jellegzetes, hogy a klasszikus neveléstudományi diszciplínák  képviselői közül sokan passzívak a társasághoz fűződő viszonyban, miközben  fontos „perifériák” húzódnak bizalommal a társaság védőernyője alá. Az oktatáspolitikai  „vibrálásban” való részvétel kialakult gyakorlatát alapvetően vonzóerőként látja.

Benedek András zárszavában az új idők szervezeti sajátosságainak való megfelelést hangsúlyozta, a virtuális közösségek felértékelődését, a széles s szélesedő szimpatizáns-kör gyarapodását. E jelenség felismerésében látja és láttatja a bizalmat a 125 éves társaság jövője iránt.

Az emlékeztetőt készítette Trencsényi László

Kategória: Szakmai Kollégium, Vezetői Kollégium | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?