Mesebolt a határon – volt egyszer egy 10. Staféta-tábor

   

AZ ÜVEGHEGYEN IS TÚL

ŐRSI HÉTPRÓBA

(1976 – CSILLEBÉRCI JUBILEUMI NÉPMŰVÉSZETI SZAKTÁBOR)

Tervezte: Bognár Mária, az IFA alapítója

Megjelent: Játéksarok.Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, 1979

 

Indítása

(a játék előtt két nappal): A “kisbíró” kidobolja a táborban, hogy  a hétfejű sárkány sanyargatja az országot. Mindennap egy leányt ­ragad el, két nap múlva már a király lányára kerül a sor. Minden közösség legkisebb (legfiatalabb) tagja elindulhat szerencsét próbálni, kiszabadítani a királylányt, ha megfelel a király három kérdésére, amelyet a “kisbíró” papírra írva felmutat. (Ezt a kidobolás után – a tábori híradóra kirakni!) Az egész közösség elkísérheti és segítheti az útján legfiatalabb tagját. A király a három kérdésre a választ a másnapra megadott időben és helyen várja, és saját szemével akarja látni, hogy kik azok a bátor vitézek, akik a lányáért küzdeni indulnak. Kérdések:

1. Az erdők fái között melyik a király? (Amelyik alatt az emberek kénytelenek meghajolni, így tehát a legkisebbik.)

2. Ha török császár kikocsikázik, kik mennek elöl? (A lovak)

3. Ki beszél a világ minden nyelvén? (A visszhang)

A játék kellékei: dob, összetekert csomagolópapírra nagy betűvel felírt találós kérdések.

 

Találkozás a királlyal

A játék előtt egy nappal a megadott időben és helyen (lehetőleg erdőben, egy érdekes fánál vagy tisztásnál) az öreg király fogadja az őrsök legfiatalabb tagjait, akik megadják neki a választ a találós kérdésr­e, s ő ennek fejében közli a másnapi indulás helyét és idejét.

(Őrsönként külön-külön válaszolnak, az időpontot fülbe súgva adja a király.) Ha valamelyik próbára induló nem a megadott feleletet ad­ja, de különben logikailag helyesen válaszol, akkor a király szó nélkül elfogadja, ha nem, úgy felhívja a figyelmet arra, hogy ha való­ban el akar indulni kiszabadítani a lányát, jobban legyen helyén az esze, mert különben könnyen rajtaveszthet.

 

Kiindulóhely

Minden őrs kap batyuban “hamuban sült pogácsát”, valamint az őrs minden tagja számára felzsinegezett számlapot. Vágjanak egy botot, amire útjuk során faragjanak annyi motívumot, ahány megpróbálta­tás éri őket. Ezután a kirándulóhelyen elmagyarázzák az őrsöknek az utat az első segítőig.

Kellékek: minden őrs számára kockás konyharuha vagy szalvéta, benne az őrsök létszámának megfelelő számú pogácsa; felzsinegezett számlap.

 

Első segítő

Kisegér. Enni kér az őrstől, ennek fejében elmondja, hogy nemsokára találkoznak egy sassal. aki közülük akar elragadni valakit. Álljanak oszlopba szorosan a legkisebb mögé, aki tartsa oldalt a karját, s ugorjon mindig arra, amerre a sas; nézzen vele mindig szembe. A sas ugyanis csak oldalról tudja megtámadni a sort, a legkisebb karján nem nyúlhat át. Háromszor fog lecsapni, utána már nem fogja bán­tani őket; akkor nyugodtan megkérdezhetik tőle, merre találják a hétfejű sárkányt. Ezek után a kisegér további útbaigazítást ad.

 Kellékek: kisegér bábfigura.

Próbatétel

Az előbb ismertetett játék. Kiolvasunk egy kotlóst és egy sast. (Jelen esetben mindkettő adott.) A többi játékos oszlopban áll, közel egymás háta mögött úgy, hogy mindenki mindkét kezével az előtte álló csípőjét fogja. A kotlós a sor elejére áll, mögötte a csibék s
ora­koznak. A kotlós kinyújtott karral védi csibéit a sassal szemben. Ha a sas ugrik valamerre, ugyanarra ugrik a kotlós is. A csibék sem marad­nak mozdulatlanok, hanem kanyarognak, hogy a sas ne férjen hozzá­juk. Akit a sas mégis elcsíp (megérint), az fogoly lesz es kilép a sorból. A sas csak oldaltámadással rabol hat csibét, mert a kotló kar­jain átnyúlva a támadás érvénytelen.

A sas háromszor próbál lecsapni. Ha valakit elkap, annak elveszi a számlapját. A harmadik támadás után megszelídül, további útbaigazítást ad.

 

Második segítő             

Körtefa. Jajgatni kezd; kéri az őrsöt, hogy rázzák meg, mert roskadozik a teher alatt. Ennek fejében elmondja, hogy a közeli tisztáson  egy ordas farkassal találkozhatnak. Amint odaérnek, rögtön álljanak egymás mellé, fogják meg egymás kezét jó erősen, mert háromszor próbál a farkas elragadni valakit közülük. Utána további útba igazítást ad. Kellékek: 15-20 db papírból kivágott körte, ami rázásra valóban leesik.    

 

Próbatétel

Az ordas farkas átlagos termetű, átlagos erejű gyerek legyen. A gyerekek lényegében az “Adj király katonát” című játékot játsszák, párbeszéd nélkül. A farkas háromszor szalad neki a sornak, körülbelül hozzá hasonló erejűeknél próbálkozik. Csak a testével szakíthat, ököllel ne üssön!

Ahol szakítani tud, ott az egyik gyerek számlapját elveszi.

A harmadik próbálkozás után a farkas “megszelídül”, további útbaigazítást ad.      

 

Harmadik segítő

Rőzsét cipelő öregasszony, aki segítségüket kéri. Cserébe elmondja, hogy közelednek a hétfejű sárkány várához. amit egy alvó oroszlán őriz. Akinek sikerül zaj nélkül bejutnia a kapun úgy, hogy az orosz­lán ne fogja meg, az az útközben faragott bot segítségével üsse le a sárkány fejeit. Aki elesik, az adja tovább a botot a még életben levőknek. Legutoljára az őrs legkisebb tagja maradjon. Ezek után az öregasszony további utasítást ad. Az úton kb. 3 m hosszan, a földtől 30 cm távolságra kötélből készült háló van kifeszítve, melynek rácsai 25-30 cm-esek. A hálóba csörgőket (kaviccsal töltött konzervdo­bozokat) kötünk. Mellette áll az alvó oroszlán (bekötött szemű ifjúvezető), aki a zaj alapján próbál egy-két gyereket elkapni. Akik átju­tottak, felkötik a számukat, és egyenként szembeállnak a sárkánnyal.

A sárkány bokorra, fára feltett hét sárkányfej, amit bottal le lehet ütni. A sárkányt egyvalaki védi, aki elbújik, hogy a gyerekek ne lás­sák. A védő csak annak a számát kiabálhatja be, akinél éppen a bot van és a sárkány fejét próbálja leütni. A támadóknál minden megen­gedett, égimádás, földimádás, tankolás stb. Ha az őrsnek sikerült megölnie a sárkányt, úgy kapjanak egy királylány-bábut, ha nem, úgy nem kapnak semmit.

Kellékek: 3 m hosszú kúszófolyosó, 1 gombolyag spárga, 8 db 35-40 cm hosszú bot (rögzítésre), 10-12 db kaviccsal töltött kon­zervdoboz, 7 db sárkányfej, az őrsök számának megfelelő királylány­bábu.

*

Néhány tanács, ötlet a tapasztalatok alapján

          Az állomásvezetők jóval előbb induljanak el a helyszínre. Mivel a gyerekek nem jelzésen haladnak, hanem “segítők” mondják meg nekik a helyes utat, ezért ismerni kell minden állomástól a kővetkező állomásig vezető utat.

          A célállomás helyét – lehetőleg stílustörés nélkül – még indulás­ előtt célszerű a gyerekek tudtára adni,

          A táborvezetőség leleményességétől függ, hogy a “kisbíró” a kiáltandó szöveget hogyan mondja el (esetleg rigmusban is lehet).

          Szükség esetén a harmadik segítő (öregasszony) tartsa fel az őrsö­t, hogy a számjátéknál ne legyen torlódás.

< p style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt; line-height: normal" class="MsoNormal">          Mivel tulajdonképpen a legkisebb, az őrs legfiatalabb tagja indul el szerencsét próbálni, ügyeljünk arra, hogy ő mindhárom próbatételnél „életben maradjon”, tehát például a farkas ne őt ragadja el, hanem a szomszédját.

          A farkas megválasztásánál gondoljunk arra, hogy valóban sportszerű farkasunk legyen, ne virtusból szakítson.

          A jutalmul adható királylány-bábu készülhet például posztóból, némi gyöngy és fonalmaradék felhasználásával vagy fakanálból, raffiából stb.

          A hét sárkányfejet legcélszerűbb kemény alapra (konzerv, csajka tetejére) felragasztani, így nyugodtan püfölhetik őket a gyerekek.

 

 

*

Szüdi György: Csillebérc

 

Csillebércen szebb az álom

Mint bárhol a nagyvilágon

Készülődjünk lefekvésre

Megjött az est Csillebércre

 

Nem az úton, nem vasúton

Sietve jött a Tejúton

Nem érkezett hozzánk gyalog

Háton hozták a csillagok

Kategória: Tanulmányok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?