Beszámoló

A Magyar Pedagógiai Társaság Neveléslélektani Szakosztálya ülést tartott január 14-én. Az ülés témája az anyanyelvhasználat volt. Az első előadás, amelyet Szegfű Mária, a nyelvtudomány kandidátusa tartott, a nyelvhasználat néhány újabb jelenségét tárgyalta. Szegfű Mária előadásának bevezető részében egyrészt a mai nyelvhasználatunkat befolyásoló főbb tényezőket foglalta össze, másrészt a nyelv változásának néhány általános jellemzőjére tért ki. Az utóbbi témakörben elsősorban azt emelte ki, hogy a nyelv változása minden korban a beszélők érdekeit, a kommunikáció hatékonyságát szolgálja, ennek megfelelően a változások céljaiként a pontosság (egyértelmű, árnyalt közlés), a gazdaságosság (tömörség, egyszerűsítés) és a hatásosság (szóhasználat, fogalmazás – stílus): összefoglalóan a teljes közlés – teljes megértés megvalósítása nevezhető meg. Az újonnan megjelenő nyelvi formák/jelenségek értékelésében alapvető szempont, hogy az említett célokat szolgálják-e.Az előadó a továbbiakban nyelvhasználatunk újabb, a kommunikációt kedvezőtlenül befolyásoló jelenségei közül mutatott be konkrét példákat. Ezek legtöbbje a pontosság igényét hagyja figyelmen kívül. A nyelv különböző területeiről igen változatos típusú hibák tartoznak ebbe a körbe (zárójelben a helyes változat):a toldalékok pontatlan használata: A fiúnál (helyesen: fiúval) az a gond, hogy figyelmetlen. A gyerekeknek nincs feladata (feladatuk) a szervezésben. Stb.; a szófajok köréből számos jelenség: Fűre (A fűre) lépni tilos! Ez (Ennek) alapján hozták a döntést. A bizottság, aki (amely) értékelte a pályázatot. Stb.; a szóválasztás hibái:  A pontok lassan növekszenek (gyűlnek); valaminek kevesebb (kisebb) a gyakorisága; olcsó áron (olcsón vagy alacsony áron) jutott hozzá stb.; a mondatok túlzsúfoltsága: „A jelzőlámpa működési rendje és a kapcsolatos magatartási szabályok megegyeznek a járműforgalom irányítására szolgáló háromlámpás fényjelző készülékre vonatkozó szabályokkal.” Nyelvhasználatunk újabb jelenségeinek egy része a közlés gazdaságossága ellen hat: Az ábrák jól láthatóak (láthatók). Ez egy jogi kérdés. (Ez jogi kérdés.) Stb.  A stílusvétségek körébe szintén többféle új keletű nyelvi forma sorolható, például a  divatszavak, –kifejezések: alapvető, döntő, egyeztet, gesztus-, minta-, üzenetértékű, komoly, mentén, erről szól a történet, ilyen egyszerű stb.; a szóalkotás egyes jelenségei: gyüm, hari, tali, viszlát stb. Az ülés második előadását Demeter Katalin, a pszichológiai tudomány kandidátusa tartotta, és a tudatos nyelvhasználat meglapozásának két kérdéskörét vizsgálta. Az egyik kérdés, hogy kik végzik ezt a munkát, azaz milyen a nyelvi műveltségük azoknak, akik majd az 1—4. osztályban a tudatos nyelvhasználat megalapozását végzik. A második kérdés, hogy hogyan végzik ezt a munkát, milyen lényeges, tipikus és/vagy gyakori hibával találkozhatunk.Ami az első kérdést illeti meglehetősen elszomorító kép tárul a szemünk elé a tíz éven át vizsgált I. éves konduktorhallgatók körében. Generációs jelenség, hogy a középiskolákban a nyelvtanórák csupán 40 %-t tartják meg rendszeresen,  továbbá, hogy a nyelvhelyességi és helyesírási hibákat a nem magyartanárok 13-24 %-a javítja mindössze a vizsgált hallgatók szerint. Így a nyelvi nevelésből óriási lehetőségek maradnak kiaknázatlanul. Ennek meg is van az „eredménye”: leendő konduktor-óvodapedagógus- és konduktor-tanítóhallgatókat vizsgálva azt látjuk, hogy nemcsak a szó- és írásbeli nyelvhasználatuk rossz, hanem ami a nagyobb baj, a nyelvi kultúrát nem is tartják értéknek. Hogyan is tarthatnák annak, amikor a középiskolában négy éven át rendre azt tapasztalták: ez az óra elhagyható, a hibákkal a tanárok is nyugodtan együtt élnek?  A második kérdés, milyen nyelvi problémákkal találkozunk az 1—4. osztályos nyomtatott taneszközökben. Összefoglalón azt mondhatjuk, hogy a kifejlesztendő képességhierarchiának nem felel meg a tevékenységhierarchia, a feladatok kevéssé variáltak, néhány feladatfajta uralja a taneszközöket, amelyek alacsony produktivitási szinten maradnak, és alig jelentenek önálló szövegalkotást. A feleletválasztásos, kiegészítéses stb. feladatok alig igényelnek felidézést, többnyire csak felismerést. A nyelvhasználat igen gyakran kimerül a kifejtetlen kódban: Húzd alá!, Színezz!, Lépegess!, Melyik több? stb., ahelyett, hogy gazdagon variált utasításokkal adna nyelvi mintákat mind a művelt köznyelv, mind a szaknyelv tekintetében, és feladathelyzetben gyakoroltatná azt. Mindezzel ismét a helyes nyelvhasználat gyakorlására alkalmas hatalmas lehetőség marad kiaknázatlan. Mindez azt eredményezi, hogy egyre gyakrabban találkozunk még a szakma eredményes gyakorlását akadályozó nyelvi jelenséggel is, például: „Az anya terheltsége folytán nem tud foglalkozni a gyerekkel.” A közlési szándék a „leterhelt” volt. Vajon milyen beavatkozást tervez a nevelő keverve a terhelt és a leterhelt szó jelentését, s vajon, aki írta az anamnézist, mit akart mondani?