Ancsin Pálné, Palik Erzsébet, Erzsike néni egyike a magyar pedagógia „nagy öregjeinek”. De szinte ugyanilyen joggal mondhatnám, hogy egyike a békéscsabai, tágabban a magyarországi szlovákság „nagy öregjeinek”
80 éve, 1933 június 3-án született Békéscsabán, és szülővárosához azóta is hű maradt. Az evangélikus elemi és a Lórántffy Zsuzsanna Leánygimnázium elvégzési után a Szarvasi Tanítóképző Főiskolán szerzett tanítói oklevelet, szerzett, majd Szabadkígyóson, később Békéscsabán tanító, igazgatóhelyettes, majd 1980-tól igazgató az erzsébethelyi, „jaminai” 6. sz., később Padrah Lajos Általános Iskolában. Közben 1972-ben a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán pedagógia szakot végzett. Vezetése alatt az erzsébethelyi iskola jelentős sikereket ért el: az Oktatási Minisztérium referencia-iskolája lett, labdarúgó tagozatos sportosztály indult, megújult és intenzívebbé vált a szlovák nyelvoktatás.
Békés megyei úttörőelnökként, később az Úttörők Békés Megyei Fórumának elnökeként a magyar úttörőmozgalomban is jelentős szerepet játszott. Megálmodója és fáradhatatlan szervezője a nemzetiségi úttörő kulturális találkozóknak, amelyeket több mint egy évtizeden keresztül éppen az ő irányításával rendeztek Békéscsabán. Szerzője, ill. társszerzője több könyvnek, egyebek között: A magyar úttörőmozgalom 30 éve, Rajvezetők könyve, Képes úttörőmozgalom-történet, a Tapasztalatcsere sorozatban megjelent Közösen: Az úttörőélet pártfogóinak könyve, Viharsarki fiatalok, Az osztályfőnöki munka megújulásáért : Tapasztalatok, következtetések és tanácsok az iskolai gyakorlat köréből. Tevékenységét számos kitüntetéssel, díjjal ismerték el: Oktatásügy Kiváló Dolgozója, Munka Érdemrend ezüst és arany fokozata, Békéscsaba Város “Pro Urbe” díj, Magyarországi Szlovákok Szövetsége – Magyarországi Szlovákokért kitüntetés, Magyar Úttörők Szövetsége – Gyermekekért-díj.
A „nagy öreg” kifejezés használatát ugyan menti, sőt, indokolja évei száma mellett a tisztelet, de ha nem a múltba tekintünk, hanem mai mindennapi közéleti tevékenységét vesszük figyelembe, az „öreg” kifejezés értelmezhetetlen, hiszen még egy fiatalnak is becsületére válna a sokoldalúság, amellyel Erzsike a közéletben részt vesz. Csak néhány mozzanatot érintve: A békéscsabai szlovák kultúráért alapítványképviselője, szlovák klubvezető, városvédő, citeratáborok és sakkversenyek kezdeményezője és szervezője, az Arany Páva díjas Boleráz citerazenekar alapítója, a nemzetiségi vezetők országos találkozójának egyik szervezője. A Barátság c. kulturális-közéleti folyóirat 2012. szeptemberi számában olvasható interjúban István Anna egyebek között ezt mondja:
„Ugyanilyen fontos a citerának, mint hangszernek a megőrzése is. Ancsin Pálné volt az, aki sok évvel, talán húsz évvel ezelőtt elkezdte összegyűjteni a citerásokat. Azokat a gyerekeket, akik hajlandóak voltak a hangszerrel foglalkozni, az egész országból egy táborba hívta es igyekezett képezni őket. Az idősebbeknek egyébkent, szinten Erzsike néni kezdeményezésének köszönhetően, majdnem minden Békés megyei szlovák településen vannak citerás csoportjaik.”
Majd egy kicsivel lejjebb:
„Az Áchim es Ady táblát a Városvédő es Városszépítő Egyesület állította, és ebben a munkában szervezetünk vezetőségi tagjai, Somogyi Józsefné, Hankó András es Ancsin Pálné jeleskedtek.”
Nem utolsósorban: Erzsike e mai összejövetel ötletgazdája, házigazdája és helyi „szervezőbizottsága”.
A sok-sok elismerés mellé most örömmel nyújtjuk át neki a Mozgalompedagógiai Szakosztály Vasvári Diplomáját, amihez gratulálunk, és kívánjuk: Isten éltesse még sok-sok évig erőben, egészségben,