Köszönöm Nektek, hogy kolléganőmmel együtt lehetőséget kaptam arra, hogy óvodámat, a Százszorszép Óvodát képviselhettem a Zöld Óvodák Bázisintézményeként Staféta táborotokban!
Szemerkélő esőben érkeztem Ajkára, és ez kissé elszomorított. Sokat nem búslakodhattam, hiszen jó hangulatú, mosolyogó kedves csapat fogadott kedvenc fáim, a hársfák alatt. Még kicsomagolni sem volt időm.
(Így jár az, aki csak péntek reggel indul el otthonról, még a csütörtök esti meséről is lemarad. Még jó, hogy könnyen barátkozik, és a többiektől megtudja, hogy a Só című mesét ajkai- módra, kompetenciákkal fűszerezve, a felnőttek is élvezik)
Rögtön egy „Márti- féle kavicsot” húztunk, aminek üzenete erre a napra nekem így szólt: „Lélegezz, légy kisugárzó!”. Ezután a Bölcsek Tanácsának Szárny és teher tanulmányát dolgoztuk fel interaktív módon, a kihúzott idézetek alapján véleményt nyilváníthattunk oktatásunk jelenéről, és jövőjéről. (Így betekintést nyerhettem a könyv tartalmába, amit bevallom, eddig nem ismertem.)
Délutáni az Ajkai Múzeumot tekintettük meg, a nem is olyan távoli múlt használati eszközei felidézték nagyszüleink életmódját. Az előtérben, a Fekete István munkásságát bemutató tárlat vonzotta a kíváncsi tekinteteket. Meglátogattunk néhány óvodát is, ahol csak kapkodtam a fejem, hiszen nem győztem csemegézni a kreatív, esztétikus díszítés lehetőségeinek tárházából. Elképzeltem, hogy milyen vidáman tanulnak saját uszodájukban az Ajkán lakó lurkók. Nagyon szép parkok, tiszta utcák, virágos erkélyek látványa, és egy finom fagyi után szekciófoglalkozások következtek.
Lendvai Ani előadását választottam, és igazán mondom, tudott izgalmas, megszívlelendő információkat adni az intézmények minőségirányítási munkájáról, a belső továbbképzések lehetőségeiről, korlátairól. Távolból hallani lehetett a szókincsfejlesztéssel foglalkozó kollégák kacaját, gondolom ők is kellemesen feltöltődtek.
Az esti program egy vidám mesével indult, majd egyre többen szereplői lettünk a történetnek, ami Kata irányításával egy fergeteges táncházban csúcsosodott ki. „Hej, Gyula, Gyula, Gyula, szól már a duda, duda”: jó volt együtt játszani, nevetni!
A szombati napunkat Monoriné Papp Saci kezdte, az „Együttműködő Iskolák- Együttműködő Óvodák” munkálatainak bemutatásával. Igazából ismét jókat játszottunk, melyek közül a különböző népek köszönési formáit biztos, hogy megmutatom óvodásaimnak is. Belekóstoltunk a kritikus barát szerepkörébe is. Bakonyi Annával és Kerekes Valival időszerű, és sokat vitatott témát boncolgatottunk az inkluzív nevelés lehetőségeiről, fontosságáról, útvesztőiről. Hallhattunk a hazai és külföldi kutatásokról, várjuk a remélhetőleg hamarosan megjelenő publikációkat.
Később, akinek kedve volt, az ajkai kollégák vezetésével, népi kismesterségekkel ismerkedhetett. Kolléganőm csuhézott, bőrözött és nemezelt, még ajándékot is készített nekem. Munkácsy Katalin Kenyában járt, izgalmakban nem szűkölködő beszámolóját ámulva hallgatták az érdeklődők.
A Zöld Óvodák Bázisintézményeinek beszámolójára a délutáni órákban, Krekó Ilona és Kovács Jolika vezetésével került sor. Jó volt hallgatni, hogy milyen fantasztikus ötletei vannak az ország különböző pontján tevékenykedő óvónőknek. Sok- sok lehetőséget beraktam képzeletbeli kis tarsolyomba! A személyes ismeretségek, kialakult barátságok remélem, hogy a jövőben is fennmaradnak, és akár a hétköznapokon is működhetnek egy- egy ötletbörze révén. Bízom benne, hogy a Zöld Óvodák virágzó kapcsolatokat építhetnek még sokáig.
Számomra a legfelemelőbb, szívet melengető, és szemünkbe könnyet varázsoló előadás az esti nosztalgia koncert volt, melyet a helyi, fogyatékkal élő fiatalok adtak. Végig énekeltem az együttessel, s majd vidáman igyekeztem megtanulni Ágitól és Kornéltól a Bakonyi népdalt. Talán nem véletlenül húztam ma reggel az „ének- kavicsot” Mártitól! Valami különös háló, a szeretet hálója vette körül kis társaságunkat. Az egész tábor mottója is lehetne a magával ragadó hangulat, és a koncert során kialakult életérzés.
Ezúton is köszönöm Aranka és kollégái vendégszeretetét!
Kedves László, Jutka, Ica!
Köszönöm a kiváló előadásokat, a szabadidős programokat, a mindenre kiterjedő szervezést!
Remélem, jövőre is táborozhatok Veletek!
Szertettel: Dósa Kata
Budapest, 2010. június 30.