Nemzeti Globális Nevelési Kerekasztal

A globális nevelés esélyeiről a hazai közoktatásban

 

Budapest, 2010. szeptember 30.

 

Összefoglaló a rendezvényről

 

 

Az Európa Tanács globális nevelésért és nemzetközi fejlesztésért felelős központja, a North-South Centre, együttműködésben a HAND Szövetséggel és az Anthropolis Egyesülettel, egy kerekasztal keretében összehívta az érintett oktatási intézmények képviselőit, állami és helyi döntéshozókat, parlamenti képviselőket, független oktatási szakembereket és a területen tevékenykedő civil szervezetek képviselőit annak érdekében, hogy új lendületet adjon a globális nevelésről szóló párbeszédnek.

 

A 2010. szeptember 30-án, Budapesten megrendezett Nemzeti Globális Nevelés Kerekasztal legfőbb célja, – folytatva a 2009. évi Globális Felelősségvállalásra Nevelés Kerekasztal megkezdett munkáját, – a szektorok közötti együttműködés elmélyítése volt, a globális nevelés nemzeti stratégiájának és az ehhez kapcsolódó akcióterv kidolgozásának érdekében.[1]

 

A rendezvényen a meghívott előadók a globális nevelés hazai helyzetét, annak lehetőségeit, esetleges buktatóit elemezték, emellett külföldi szakértők nyújtottak betekintést a globális perspektíva érvényesüléséről hazájuk oktatási rendszerébe, illetve ismertették a globális (vagy fejlesztési) neveléssel kapcsolatos ún. Európai Konszenzus jelentőségét, végül a résztvevők két oktatási projekttel ismerkedhettek meg. A meghívottak közötti aktív párbeszédre a rendezvény központi eseménye, az irányított kerekasztal-beszélgetés adott lehetőséget.

 

Előzmények

Azoknak az általános szemléletformálást célzó, illetve a formális és nem formális oktatás keretein belül megvalósuló tevékenységeknek a kezdete, amelyek kimondottan és tudatosan a nemzetközi fejlesztéshez kapcsolódnak nem nyúlnak régebbre, mint 2002-2003, ami egybeesik hazánk nemzetközi fejlesztésben vállalt szerepének legelső éveivel.

Ekkor jöttek létre a NEFE (Magyar Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Politika) kormányzati intézményei és a magyar szerepvállalást megalapozó szabályozó rendszerek. A területen érintett civil szervezetek már a kezdetektől bekapcsolódtak a munkába, és a legelső (ma már úgy mondjuk) globális nevelés körébe sorolható akciókat, kiadványokat, projekteket és egyeztető alkalmakat ők kezdeményezték, amelyben nem elhanyagolható szerepet játszottak a különféle nemzetközi szervezetek és programok (többek között a North-South Centre), valamint a sokszor csak általuk e célra biztosított források.

A NEFE-n belül fokozottan aktív civil szervezetek 2003-ban létrehoztak egy egyesületet, a HAND Szövetséget. 2007-től a HAND Szövetség keretében megkezdte munkáját a Globális Nevelés Munkacsoport. A Munkacsoport 2009-ben egy átfogó kutatásra alapozva megfogalmazta a hazai globális nevelés stratégiai alapvetését, amelyet az első, 2009-ben összehívott globális nevelés kerekasztal során vitattak meg a meghívott szakemberek[2].

 

A stratégiai alapvetést célzó 2009-es dokumentum, illetve az azt megtárgyaló kerekasztal kérdésfelvetései, megállapításai, ajánlásai még ma is érvényesek, tekintettel arra, hogy számos tényezőnek köszönhetően igazán lényegbe vágó előrelépés nem történt a területen.

Ezt a helyzetet mutatja be a 2010-es kerekasztal háttéranyagául szolgáló kutatás is[3]. A dokumentum szerint a mai helyzetben, hasonlóan 2009-es helyzethez, a legnagyobb probléma, hogy nincs az érintett szereplők között konszenzus és nincs közös akcióterv illetve stratégia, amely mentén haladni lehetne. A szektorok közötti további egyeztetésnek teret adó kezdeményezések ez idáig nem bizonyultak hatékonynak. Emellett sajnos a korábbi kormányzati elkötelezettség mértéke is gyengült, a közoktatás szintjén nem érzékelhető központi akarat a globális nevelés terén, nem számíthatnak hosszú távú, kiszámítható finanszírozásra a kezdeményezések, és a felsőoktatásban is csak szórványosan és véletlenszerűen lelhető fel a globális nevelés néhány eleme. Összegezve a helyzetet: ahogy a kutatás is fogalmaz, jelenleg a globális nevelés elsősorban az iskolákban tanító pedagógusok és az informális oktatás körében tevékenykedő civilek személyes elkötelezettségének függvénye.

 

A rendezvényen elhangzott előadások, hozzászólások

 

I. Köszöntő, nyitóbeszéd, plenáris előadások

Sátor Balázs, elnök, HAND Szövetség

Köszöntőjében elmondja, hogy bár volt már hasonló kerekasztal korábban, a stratégiai megközelítés hiánya miatt, a HAND részéről is, még mindig a kezdeteknél tart az együttműködés. A HAND tagjai régóta foglakoznak globális neveléssel, náluk megvan a szükséges tudás, ugyanakkor maga a Szövetség csak a tavalyi évben emelte be igazán stratégiájába a globális nevelés ügyét. Ennek egyik eredménye volt a 2009-es kutatás és stratégiai dokumentum.

Az látható, hogy ez most már itthon sem csak civil ügy. Az Unió szintjén pedig nem csak hagyománya van, de források is rendelkezésre állnak, és ezek a magyar globális nevelés résztvevői számára is elérhetőek.

A téma felfutóban van nemzetközi szinten, azt kívánja, hogy ehhez a trendhez a kerekasztal résztvevői is találják meg a lehetséges kapcsolódási pontokat.

 

dr. Fülöp Sándor, a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa

A környezeti katasztrófák, és ahogy azokat az ember kezeli, felhívja a figyelmet arra, hogy rendszerszintű válaszokat kell találnunk a problémákra. Ebben kulcskérdés az ún. globális Dél és Észak viszonya, amely jelenleg arra épül, hogy Észak diktál, a déli országok pedig nem értik és nem is tudják ezt elfogadni.

A változó világ új lehetőségeire és kihívásaira (pl. internet, globalizáció) reagálva az emberiségnek is változtatnia kell eddigi hozzáállásán. Ehhez egyrészt az iskola és az élet között a kapcsolatot elevenebbé kell tenni, a valóság, a társadalom működésének megismerésére kell helyezni a hangsúlyt. Másrészt a rendszerszintű összefüggések bemutatása szükséges. Erre a mai magyar hagyományos oktatás nem igazán képes. Harmadrészt fel kell ismerni, hogy a világ hálózatokból áll. Nem az a kérdés, hogy Magyarország egymaga mit tehet a globális problémák ellen, hanem, hogy milyen hálózatnak a tagja, vagy kellene, hogy a tagja legyen, hogy tegyen ezek ellen a problémák ellen.

A Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa Irodája egy katalizátor intézmény. Összegyűjti és továbbadja az információt és tudást, jogalkotási ügyekkel foglalkozik, kutatási projektjei vannak, és szerény keretek között az ismeretterjesztést is feladatának tekinti. Ezért is van az Irodának egy Tudományos és Stratégiai Főosztálya is.

Kész együttműködni a globális nevelés területén aktív szereplőkkel, és kívánja, hogy sok sikeres együttműködés valósuljon meg a jövőben.

 

Miguel Silva, Global Education programme manager, North-South Centre

Idén 20 éves a North-South Centre, ami az Európa Tanács globális nevelésért felelős intézménye. A 20 év alatt számtalan pedagógiai/oktatási és intézményi kihívással kellet szembesülnie.

Az első pedagógiai kihívás a globális nevelés koncepciójának kidolgozása volt, ennek volt eredménye az 1997-ben publikált Globális Nevelés Charta. Később egy oktatókból, szakemberekből és civilekből álló hálózat létrehozása következett, amely a tapasztalatok megosztását tette lehetővé. Eleinte az általános szemléletformálásra helyezték a hangsúlyt és a nem formális oktatásra, később a megszerzett tapasztalatokat és bevált módszereket megpróbálták átemelni a formális oktatás keretei közé. Ezzel párhuzamosan a civilek tevékenységeit is igyekeztek a formális oktatásba bekapcsolni.

Céljuk, hogy a gyakorló szakemberek számára hasznos eszközöket tegyenek elérhetővé, mint amilyen például a weboldaluk és a rajta megtalálható anyagok, a hírlevél, és a 2008-ban elkészült Global Education Guidelines, ami hasznos módszereket és jó gyakorlatokat mutat be az érdeklődőknek.

            Az intézményi kihívás lényege az volt, hogy a legtöbb európai hivatalos intézmény sem értette eleinte a globális nevelés jelentőségét. Az első mérföldkő a 2002-es maastrichti kongresszus volt, amely kiadott egy Deklarációt is a globális nevelés ügyének előmozdításáról, ami többek között a globális nevelés alapelveit is tartalmazza.

            Ezen alapelvek mentén a North-South Centre elindított egy pilóta projektet a Visegrádi országokban, majd később kiterjesztette az országok körét. Az ún. Peer Review folyamat is ennek a része, amely az egymástól való tanulás folyamatát kívánja elősegíteni. Megállapodást kötöttek az Európai Bizottsággal 2008-ban és ennek köszönhetően 2009-ben egy új projekt vette kezdetét az Unió új tagállamaiban a globális nevelés előmozdítására.

            Magyarországon ígéretes kezdő lépések történtek (HAND Globális Nevelés Munkacsoporthoz kötődő stratégiai alapvetés megfogalmazása, illetve az ahhoz kapcsolódó kerekasztal), ugyanakkor tisztában van azzal, hogy azóta a folyamat kissé lelassult. Pontosan ezért szükséges minden érintett részvétele, mert csak együtt vagyunk képesek leküzdeni az akadályokat, amik megállíthatják a folyamatot.

 

Peter Davis, független nemzetközi fejlesztés és globális nevelési szakértő, Anglia

30 éve dolgozik a globális nevelés területén. Azt mutatja be, hogy az Egyesült Királyságban a globális, fejlesztési kérdések miként tudtak beépülni a formális oktatási rendszer tanmenetébe, illetve miként kerül a törvényalkotók látókörébe.

Ők a globális nevelés elnevezés helyett inkább a fejlesztési nevelést (development education – DE) használják, mivel eleinte a világ különböző fejlődési folyamataira szerették volna fordítani a brit nagyközönség figyelmét.

A fejlesztési nevelés célja egy olyan oktatás, amely fejleszti a tanulók értékszemléletét, magatartását, kompetenciáit és a megértés képességét. Hogyan?

• A fejlesztési nevelés feladatait, az anyagok elkészítését leginkább tanárok, illetve külszolgálatból visszatért önkéntesek és ifjúsági segítők látják el – akik ismerik az ifjúság igényeit, jogait, – illetve függetlenségüket megtartó intézményi és kormányzati dolgozók végzik.
• A szakpolitikák irányvonal-váltása, a módszertanban, a kommunikációban beálló változások és a kapcsolati háló alakulása mind befolyásolják a munkát. A kapcsolatépítés rendkívül fontos, hiszen egyénileg nincs mindenre kiterjedő tudásunk, így mindenképpen fontos a tudás egymással való megosztása.
• Az Egyesült Királyságban az irányvonal-alkotás legmagasabb szintjén a Development Education terén az NGO-k állnak, ők fektetik be a legtöbb munkát, gyűjtik a forrásokat, és jó gyakorlatként saját megélt tapasztalataikat építhetik be az iskolai tananyagba. Ezeket a tananyagokat minél több döntéshozóhoz, iskolához, tanárhoz eljuttatják, akik visszajeleznek, tehát ez egy oda-vissza működő folyamat. A tananyag sosem egy lezárt dolog, állandó nyílt vita szükséges a minőségi oktatáshoz.
• A Development Education egy általános koncepciót takar, amely sok olyan oktatási területet foglal magába, mint például a békére való nevelés, fenntarthatóságra való nevelés, stb.
• Igyekeznek egy állandó és megbízható pénzügyi fenntarthatóságot biztosítani.

 

Az 1970-80-as években indult a fejlesztési nevelés gyakorlatának kialakítása. Ez egy azóta is zajló folyamat, amely a közvetlen tanár-diák kapcsolatra fókuszál, hangsúlyt fektet a tanárok képzésére, és amelynek körében állandó és aktualizált politikai, etikai és filozófiai viták folynak a fejlesztési oktatás elősegítése érdekében.

Mérföldkövek a folyamat során:

• 1993: megalakul a DEA (Development Education Association), amely a helyi oktatási gyakorlatokat és fejlesztéseket fogja össze, képviseli nemzeti szinten.
• 1997: a Munkáspárti kormány hatalomra kerülésével a NEFE és a DE a Nemzetközi Fejlesztési Minisztérium (DfiD) hatáskörébe került, folyamatos finanszírozást kapott. Az együttműködő partnerek az oktatási tárca különböző szervezetei voltak.
• 1997: megjelent az Oxfam tananyaga a globális állampolgárságra való nevelésről
• 1999: az Oktatási és Fejlesztési Minisztérium, a DEA szervezeteivel együtt kidolgozott egy anyagot: A globális dimenziók az iskolai tananyagban címmel
• 2000: Az állampolgársági ismeretek bekerültek a középiskolai tananyag magjába
• 2003: a DfiD kidolgozott egy iskolai stratégiát, amely a DE iskolákba kerülését támogatja
• 2004: az Oktatási és a Munkaügyi tárca közös programot jelentetett meg, amelynek a lényege, hogy „vigyük be a nagyvilágot” az osztályterembe
• 2007: a Nemzeti Tantervbe különböző szinteken beépült a DE/globális nevelés gondolata.
• Megjelent egy radikális reformprogram, a Minden gyermek fontos irányelv. Hátterétől függetlenül minden gyerek számára biztosítani kell bizonyos alapvető jogokat, amely lehetővé teszi, hogy tanuljanak és minden értelemben gyarapodjanak. Ez bizonyítottan a kivezető út a szegénységből, ugyanakkor pedig nyitottabbá is teszi őket a világ és mások problémáira.
• Sikertörténet a döntéshozókkal való együttműködésre: a wales-i DE ernyőszervezet (Cyfanfyd) munkájának eredményeképpen a tartomány parlamentje jóváhagyta, hogy a DE horizontális elemként a Wales-i nemzeti tanterv részét képezze.[4]

 

Urszula Markowska-Manista, főiskolai oktató, Maria Grzegorzewska Academy of Special Education, Varsó

Bemutatja, hogy a globális nevelés miként jelenik meg a lengyel tanárképzésben. Hasonlóan Nagy-Britanniához a civil szervezetek a legaktívabbak e téren. Az egyes szervezetek mellett a lengyel fejlesztési szervezetek szövetsége (Grupa Zagranica) és az azon belül megalakult globális nevelés munkacsoport az egyik legfontosabb civil szereplő.

A kormányzati oldalon a Külügyminisztérium globális nevelésért felelős részlege, az Oktatási Minisztérium és egyéb oktatásfejlesztő és tanárképző központok vesznek részt a folyamatokban, mint támogatók és végrehajtók.

A globális nevelés fontos eleme az új lengyel nemzeti alaptantervnek (2009). Ennek ellenére semmi sem garantálja, hogy meg is jelenik az iskolai oktatásban, és nem része szervesen a lengyel felsőoktatásnak, tanárképzésnek sem egyelőre. Ez idáig csak rövid távú egyszeri képzések voltak jellemzőek, ezek is igen kis számban, holott az igény egyre nő irántuk. A tanárok nehezen jutnak hozzá a szükséges információhoz, anyagokhoz. Problémát jelent az is, hogy a támogatók a globális nevelést és fejlesztési nevelést hol azonos, hol eltérő értelemben/jelentsében alkalmazzák, és ez a pályázatok kiírásában is zavart okoz. A fentiek ellenére pozitívum, hogy egyre színesebb és szélesebb a választék a képzési lehetőségek terén.

 

 

Példák:

·        „Knowledge – Understanding – Action: Developmental Education in Polish schools” projekt: weboldal (www.edukacjaglobalna-codn.p), e-learning kurzus tanároknak, oktatási anyagok, képzések (Institute for Teacher Training and Grupa Zagranica)

·        E-learning Globális Nevelés kurzus tanároknak: definíciók, globális nevelés lehetőségei a tananyagban, globális neveléshez kapcsolódó játék- és dokumentumfilmek, óravázlatok kifejlesztése, hasznos linkek stb. (Centre for Civic Education, Centre for Education Development)

·        „Watch and change” project: a globális nevelés aspektusai filmeken keresztül bemutatva (Centre for Civic Education)

·        „Increasing the importance of global education in the formal education system” project: szemináriumok tanárok, szaktanácsadók, tananyagfejlesztők, kiadók részére (Centre for Civic Education, támogató: Külügyminisztérium)

·        “Bevezetés a Globális Nevelésbe”: kurzus pedagógia és tanár szakos hallgatóknak

 

Czippán Katalin, stratégiai és tudományos főosztályvezető-helyettes, Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa Irodája

Azt kívánja bemutatni, hogy a globális nevelés esetében milyen lehetőségek vannak a bekapcsolódásra a központi kormányzati és egyéb hivatalos (hazai és nemzetközi) szervek, intézmények kezdeményezéseibe.

Állandó kérdés, hogy mely oktatási terület a legátfogóbb, vagy tartalmazza a másikat (pl. fenntarthatóságra nevelés, globális vagy állampolgári nevelés stb.). A fejlesztendő kompetenciák alapján szerinte 99%-ban közös a halmazok metszéspontjába. A szemléletbeli különbségeket a szakértők szakmai háttere adja, holott a valóság, vagyis globális világunk különböző aspektusait nem lehet egymástól függetlenül kezelni. A különböző szempontok összessége együtt a fenntartható világra való nevelést közelítik, ha pedig mindezt a globalizáció szintjén nézzük, a globális nevelés egy megfelelő keret.

 

Központi kezdeményezések, kapcsolódási lehetőségek:

• ENSZ Fenntartható Fejlődést szolgáló oktatás évtizede 2005-2014: UNESCO koordinálja, egy végrehajtási terv alapján. Nem kötelező érvényű. Újdonsága nem sok, de láthatóvá teszi a már meglévő kezdeményezéseket. Rendszeres jelentések készülnek. Félidőben egy bonni konferencia értékelte az elért eredményeket.
• UNECE (ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága) nevelés a fenntartható fejlődésért stratégia: időkorláthoz nem kötött, alá kellett írni (2005), tehát nagyobb fokú kötelezettség, jobb civil kapcsolódási lehetőség Tartalmazza a globális és környezeti nevelést. Jelenleg folyik a kompetenciák kidolgozása. A Vidékfejlesztési Minisztérium a kapcsolattartó. 2 évente jelentés készül, amely most aktuális!
• Európai Parlament Oktatási és Kulturális Bizottság Előterjesztés 2010/05/05: Szó szerint nevesíti a Global Education és a Development Education fogalmakat, melyeket mindenféle oktatásba ajánl belefoglalni.
• Jelenleg zajlik a Bizottsági Következtetés a Fenntarthatóságot Szolgáló Oktatásról című dokumentum előkészítése, ami gyakorlati alapú és a környezeti nevelésre fókuszál leginkább. Várhatóan novemberben jelenik meg és remélhető, hogy mindez majd a magyar elnökség alatt továbbvihető lesz. Jó hivatkozási alap.

Magyarország

• Nemzeti Erőforrás Minisztérium
  • Nemzeti Alaptanterv megújítása, megfelelő ismerősök segítségével dolgozhatunk azon, hogy belekerüljön a fenntarthatóságra való nevelés a NAT-ba. Eddig horizontálisan szerepelt a környezeti fenntarthatóságra való nevelés a NAT-ban. Reméli, hogy ezt a szerep nem fog csökkenni az új NAT-ban sem.
  • A közoktatási törvény megújítása. Ez inkább formai szabályozás, kevésbé tartalmi. Eddig létezett olyan ajánlás, hogy minden oktatói közösség készítse elő a környezetvédelmi- és egészségnevelési oktatási tervét. Talán nem kerül ki a törvényből, hanem éppen globális tartalommal telítődik.
  • A felsőoktatási törvény a preambulumában utal a fenntartható fejlődésre. Ez sem tartalmi, hanem formai szabályozás és szintén újragondolás alatt áll.
  • 2011 a nemzetközi önkéntesség éve, az aktív állampolgárság időszaka. Jó alkalom a globális szempontok előtérbe helyezésére.
  • A volt Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és az Oktatási és Kulturális Minisztérium között volt együttműködési megállapodás a környezeti szempontok oktatásba történő integrálására vonatkozóan. Minisztériumi szinten jelenleg partnerkeresés folyik.
• A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban is volt erre stratégia.
• A Külügyminisztérium régóta támogat globális nevelési projekteket és a felsőoktatásban is voltak általa támogatott kezdeményezések, de ezek elhaltak. Leginkább az oktatókon keresztül kell találni kapcsolódási pontokat, bele kell vonni őket az előkészítésbe. Sok szakember megszólítására az egyetemi közeg a leginkább alkalmas.
• A Parlamentben létrejött a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács, amely képviselőket, civileket, üzletembereket, pártokat magába foglaló szakmai testület. Ezen belül működik a Társadalmi Tudatosság Munkabizottság. A Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa Irodája mindenképp szeretné a megkezdett szakmai munkát folytatni. A régi Környezetvédelmi Bizottság most a Fenntartható Fejlődés Bizottság nevet kapta, ami már nevében is egyfajta új szakmai hozzáállást feltételez.

 

Fel kell térképezni a kapcsolatokat, meg kell találni a lehetőségeket, hogy miként vihető be az átalakulás folyamatába a globális szempont. A jelenlegi és a várható döntéshozókat pedig megfelelő háttéranyaggal kell ellátni.

A globális nevelés önálló tantárgyat nem tud kapni, hanem az egyéb tantárgyakhoz kapcsolódó szemléletként kell bevinni az oktatásba.

A Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa Irodája mint katalizátor intézmény szívesen együttműködik, de a végrehajtás nem feladata.

 

II. Kerekasztal, vita

Galambos Rita, stratégiai és fejlesztési igazgató, Demokratikus Ifjúságért Alapítvány Elmondta, hogy 2. alkalommal kerül megrendezésre ilyen kerekasztal. Az általa készített tanulmányban is leírja, hogy hiányzik az áttörés a hazai globális nevelés területén. A Kerekasztal egyik fontos célja lenne, hogy megfogalmazódjon egy kiút, lehetőség szerint létrejöjjön egy megfelelő szakmai hálózat.

 

Szentvári Beáta, multilaterális referens, Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Főosztály, Külügyminisztérium

A nemzetközi fejlesztési együttműködés (NEFE) a 2000-es ENSZ Millenniumi Nyilatkozattal kapott nagyobb lendületet, amelyben 8 globális probléma került megfogalmazásra. Minden ország morális kötelessége kivenni a részét a globális problémák felszámolására irányuló erőfeszítésekből. Ugyanakkor ez nemzeti érdekünk is, hiszen ez egy közös biztonsági szempont is, vö. nemzetközi terrorizmus. Országos, de egyéni szinten sem vonhatjuk ki magunkat a globális problémák hatása alól.

A szolidaritás és tolerancia alapértékei köré szerveződő készségek egészen fiatal korban történő fejlesztése és a hazai oktatásba való beillesztése kulcsfontosságú, hiszen a mai gyerekeknek egy globális világban kell majd élni és boldogulni.

Magyarország multilaterális és bilaterális szinten is részt vesz a NEFE-ben. Hazánk vállalta az erre szánt összegek növelését, akárcsak a többi uniós tagállam. Bilaterális szinten a Nyugat-Balkánon és egyes ázsiai országokban vagyunk jele, oktatásfejlesztéssel, iskolaépítéssel. A jövőben fordulunk az afrikai és karibi országok felé.

Utoljára a NEFE-t érintő stratégiai dokumentum 2001-ben készült, most dolgoznak egy új verzión a Külügyminisztériumban. A pozitív előzmények ellenére hiányos még a civilekkel való kapcsolatteremtés és közös munka, ezen és a tudatosságra való nevelésen szeretnének dolgozni a jövőben. Az utóbbira szánt források sorsa jelen helyzetben még kérdéses.

 

Jávor Benedek, a Fenntartható Fejlődés Országgyűlési Bizottság elnöke, LMP

Vitaindítóként a globális nevelés kapcsán felmerülő kérdéseket, problémákat exponál. Ugyan sok definíció létezik, de alapvetően a globális problémákra való reflektálás oktatásáról van szó, amihez értenünk kell a globális problémákat. A különböző válságjelenségek szorosan összefüggenek, így megoldásuk sem lehetséges egyenként. Ez a komplex problémakör komplex nevelési feladatot feltételez. A globális neveléshez szükséges alapfeltételek meglétével van azonban probléma:

·        felmérések szerint a magyar az egyik legkevésbé szolidáris társadalom, nemhogy globális, de hazai problémák tekintetében is.

·        Helyi környezeti problémákra sincs megoldás, a társadalmi részvétel nem jól működik, így nehéz tovább látni a lokális problémákon.

·        A globális nevelés során rendszerszerű szemlélet oktatására van szükség, de ilyen szemlélettel ma a magyar tanárok többsége nem rendelkezik.

·        Az egész közoktatás válságban van. Nemcsak a globális nevelés hiányzik az oktatásból, hanem a teljes strukturális megújulás.

 

Az oktatáson túlmenően kérdés az is, hogy mit értünk fejlődés alatt, milyen érdekeket szolgál a nemzetközi fejlesztés. A megvalósult projektek közül kevés az igazán hasznos, a helyi érdekeket szolgáló fejlesztés.

Galambos Rita megjegyzésére reagálva, hogy minden feltétel adott, még sincs előrelépés a globális nevelés terén, azt mondja, hogy ennek az egyik legfontosabb oka, hogy Magyarországon a stratégia és a gyakorlati megvalósítás/döntéshozatal teljesen elválik egymástól.

A parlamenti Fenntartható Fejlődés Bizottságának hatóköre limitált ugyan, de azért próbálja érvényesíteni saját szempontjait a törvények konzultációja alkalmával (pl. közoktatási törvény), igyekszik a minisztériumokkal „hálózatosodni”, és tervezik egy fenntartható vagy környezeti nevelési albizottság létrehozását is.

 

Cs. Czachesz Erzsébet, ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Központ

Magyarországon az egész oktatási rendszer, mind az alap, mind a felsőoktatás válságos időszakot él át. Kérdés, hogy az új vezetés hajlik-e a globális szemlélet erősítésére az oktatásban.

A globális nevelés szemlélete meg kell jelenjen már a bölcsődében, az általános iskolában már túl késő, hiszen ez a fajta érzékenység nagyon hamar megjelenik a személyiségfejlődésben.

A globális nevelés érvényesüléséhez elengedhetetlen az intézményesítése. A bölcsödétől kezdve minden szinten meg kell, hogy jelenjenek ezek a kritériumok, követelményrendszerek és a kapcsolódó dokumentumok, források. Ennél még fontosabb a pedagógusok felkészítése. Itt már nem annyira rossz a helyzet, mivel a felsőoktatásban a bolognai módszernek hála az elmúlt években számos olyan szak indult, ahol az inter- és multikulturális nevelés irányába mutató tendenciák működnek, és sok szó esik globalizációról, fenntarthatóságról, toleranciáról, stb.

Gond viszont az, hogy mindig újabbnál újabb fogalmak jelennek meg ugyanannak a tartalomnak és szemléletnek a leírására (vö. multikulturális, interkulturális, fenntarthatóságra nevelés, globális nevelés stb.). Ez akadályozza az intézményesítést, jobb lenne már létező, az intézményesülés felé haladó paradigmákat használni.

A szemlélet nagyon fontos, de ha nem tartozik hozzá valamilyen tantárgy, műveltségi terület az iskolában, akkor elvész. Legyen része az állampolgári nevelésnek, és határozzuk meg pontosan, hogy mit és hogyan kell tanítani a keretében. Először azonban az ezzel foglalkozó szakembereket kell egyesíteni, hogy közösen fogalmazzák meg a globális nevelés – vagy hívható bárhogy – céljait.

 

Trencsényi László, ELTE PPK

Kritikus a jelen kormányzati oktatási irányvonallal szemben. Szerinte az eddig meghozott és tervezett intézkedések arra utalnak, hogy a globális nevelési irányok könnyen kikerülhetnek az oktatási struktúrából (az óvodától egészen a felsőoktatásig). Súlyos probléma az iskolai szegregáció megjelenése is és határozott iránya az új oktatási elvekben. A NAT-ból pedig kiveszni látszanak a kompetencia-fejlesztések.

 

Falus Katalin, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet

Véleménye szerint már évek óta megjelennek a globális kérdések az érettségi minden szintjén. A társadalomismereti érettségi tárgyat egyre többen választják, és elkészült egy aktív állampolgárság stratégia is. Mindezek jövője azonban kérdéses.

 

Simonyi Gyula, BOCS Alapítvány

A szegénységen túl nagyobb probléma, hogy a világ teljesen rossz irányba halad. A globális neveléssel nem a szolidaritásunkra kell hatni, mert ez csupán alamizsna-osztást eredményez, hanem arra kell felhívni a figyelmet, hogy saját érdekünk változtatni, különben a szegénység minket is beszippant. Sokkal radikálisabb kommunikációra van szükség, amire a társadalom és a politikusok is jobban odafigyelnének.

A BOCS (bocs.hu) üzemeltet egy kiterjedt globális nevelés levelező listát, ehhez bárki csatlakozhat.

 

Osztolykán Ágnes, az Országgyűlés Oktatási, Tudományos és Kutatási Országgyűlési Bizottság alelnöke, LMP

Két fontos problémát lát. Egyrészt, hogy a kormányzat szinte soha nem egyeztet a civilekkel, de még saját kormányzati szervei között sincs rendes együttműködés. Amíg ez nem megoldott, nem lehet előrelépés. Az LMP igyekszik bevinni a civil szempontokat a parlamentbe. Másrészt kérdés számára, hogy hátrányos helyzetű térségek iskoláiban hogyan lehet a gyerekek saját problémái, a helyi problémák mellett a globális problémákra irányítani a figyelmüket.

 

Nyíri András, Tinta Tanácsadó Kft.

A közoktatást kiszolgáló szolgáltatásokra hívja fel a figyelmet. A szolgáltató cégek és az NGO-k közös erővel dolgozhatnak egyes oktatási területeken (akár pályázati együttműködésben), mint ahogy az ő cégük is teszi számos hátrányos helyzetű településen.

 

Cernov Mircea, Haver Alapítvány

Általános, középiskolai és egyetemi csoportokkal dolgoznak. A tapasztalat az, hogy hiányzik a vitakultúra, az empátia és megértés képessége a fiatalokból. Először az attitűdök és készségek fejlesztése a feladat, utána lehet továbblépni a szolidaritás és részvétel ösztönzéséig.

Ugyanakkor egy általános hitelességi válság is van (vö. francia roma ügy, egy magyar parlamenti párt kisebbséget gyalázó szlogennel kampányol). Amíg társadalmilag nem vagyunk hitelesek, a közoktatás által képviselt szemlélet sem lehet igazán az.

 

Földi László, Mobilitás

Számos programot, demokráciára, emberi jogokra való nevelést próbálnak bevinni a közoktatásba immár 15 éve, részleges sikerrel. Szívesen dolgoznak NGO-kal, rugalmasak, hatékonyak, célirányosak. A Mobilitás rendelkezésre áll szakértői gárdájával a globális nevelés előmozdításában.

 

Jávor Benedek, LMP

A mai magyar politikai élet is jól tükrözi a magyar társadalom bezárkózását, múltba nézését, ami remélhetőleg csak egy átmeneti folyamat, bízik a változásokban, a globális környezet is ebbe az irányba hat. Ugyanakkor az aktuális társadalmi közegben a globális nevelés szembe megy a jelenlegi társadalmi „normával”.

 

Dr. Hajnal Klára, Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék, Pécsi Tudományegyetem

22 éve tanít globális nevelést különböző elnevezések alatt. Valóban oktatási válság van, a bolognai folyamat negatív eredményeket hozott, többször tanítjuk ugyanazt, bár rendszerszemlélet oktatására van szükség, magának az oktatónak nincs ideje a tudományos életre, így viszont a fiatalokat sem tanítjuk meg gondolkodni. Rosszul működik az akkreditációs rendszer is.

Szabadon felhasználható irodalmak a tanszék honlapján a neve alatt: http://foldrajz.ttk.pte.hu/index.php?d=tarsadalom/index.html.

 

Kovácsné Németh Mária, Nyugat-Magyarországi Egyetem

A negatívumok ellenére vannak pozitív eredmények. Folyik ilyen jellegű képzés, vannak tudósaink, elismert szakembereink. 16 éve működik az erdőpedagógiai programjuk, 2005-től pedig környezetpedagógiai doktori programot indítottak. Szívesen látnak hátrányos helyzetű gyerekeket 5 napos erdei iskolai programra.

 

Varga Péter, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet

Nem esett szó az ökoiskolák kiterjedt magyarországi hálózatáról, amely egy követendő pozitív példa.

A globális nevelés a felnőttoktatásnak is része kell hogy legyen, hiszen ma ez a generáció van döntéshelyzetben.

 

Kökény Erzsébet, Berzeviczy Gergely Szakközépiskola

Tanárként úgy érzi, a globális nevelés egy időigényes hobbi, de legalább az ő iskolájuk vezetése támogatja. Az információk, anyagok nem jutnak el az iskolákba. Nem talál jó, egységes honlapot, link- és információs gyűjteményt. Az Anthropolis Egyesület által létrehozott Globális Nevelés Tudásközpont pozitív fejlemény, de erről is kevesen tudnak.

 

Boreczky Ágnes, ELTE PPK

Intézményi fejlesztés nélkül nem lehet eredményt várni. Bár van sok jó próbálkozás, ezek egyediek és nem áll össze belőlük semmilyen rendszer. Maga az iskolarendszer erősen diverzifikált, ugyanakkor sok iskola eljut egyfajta transznacionális szintre csereutazások, nyelvi programok, pályázatok stb. révén.

 

Mihalkó Viktória, Anthropolis Egyesület

Bemutatja az Anthropolis Egyesület GlobEdu programját (www.globedu.eu) és annak legfőbb eredményét, az ELTE PPK könyvtárában működő Globális Nevelés Tudásközpontot. A Központ mindenki számára elérhető és az Anthropolis 2011 áprilisáig nyújt személyes tanácsadást is.

Mint főszervező, megköszöni a kerekasztal részvevőinek az aktív jelenlétet és megerősíti, hogy az esemény lényege a szektorok találkozása, az együttműködés erősítése.

 

 

III. Az európai kontextus

Rilli Lappalainen, a Fejlesztési Nevelés Európai Multi-Stakeholder Csoport társelnöke, a CONCORD és a North-South Centre Végrehajtó Tanácsának elnökségi tagja

Az ún. „Európai konszenzus[5]” kapcsán bemutatja, hogy mi erősítheti a nemzeti folyamatokat az egyes országokban. A Kerekasztal része egy nagyobb európai szeminárium sorozatnak, amelyet a North-South Centre kezdeményezett, és az új tagállamokban vizsgálja a globális nevelés nemzeti eredményeit, lehetőségeit, alkalmat adva az együttműködés megteremtésére, erősítésére.

Európában egy összetett, többszereplős rendszer alakult ki a fejlesztési nevelés támogatására, amely fölött az ENSZ alapelvei őrködnek. Az egymásra utalt szereplők: az Európai Unió, Európa Tanács, CONCORD, OECD, GENE, politikai alapítványok, önkormányzatok, illetve érintőlegesen, vagy teljesen kívülállóként mégis a folyamatra hatással levő szereplők a média és a magánszektor. Az Eurobarometer felmérése szerint az EU lakosságának 89%-a gondolja, hogy Európának szerepe van a globális szegénység megoldásában.

A „Konszenzus”

A Konszenzus egy európai keret, amely alapot nyújt a helyi, regionális, nemzeti és európai szereplőknek, hogy stratégiát dolgozzanak ki a fejlesztési nevelés támogatására. Ez számos irányelvet, ajánlást fogalmaz meg a tagállamok kormányai, az Európai Bizottság és Parlament, a média és a civil társadalom számára is.

A Konszenzus kialakításának folyamata a 2006-os helsinki DE konferenciával indult el. A különböző érintettek kidolgozták javaslataikat, amely végül 2007-ben állt össze egy egységes közös európai dokumentummá.

A Konszenzus lényegében igyekszik kialakítani egy közös európai álláspontot a DE kapcsán, a tagállamok számára egyértelmű referenciákat igyekszik nyújtani, az összes érintett bevonását javasolja (multistakeholder approach[6]), a politikai párbeszédet kívánja könnyíteni és konkrét lehetőséget nyújt a kooperációra (pl. Európai Fejlesztési Napok[7]).

Működik mellette egy monitoring rendszer, amely figyeli a tagállamok DE eredményeit. Elkészült az első hatástanulmány[8], amely a 27 tagország és Norvégia gyakorlatát hasonlítja össze. A tapasztalat azt mutatja, hogy a különböző országok költségvetési csökkentéseiben hamar veszélybe kerül a még csak kialakuló DE léte. Nem könnyű a kapcsolatteremtés a felelős minisztériumokkal, kevés politikai támogatást kap a program, sokan nem ismerik el a DE módszerét mint az aktív állampolgárságra való nevelés lehetőségét. Sokszor az is érezhető, hogy a DE kevésbé fontos, mint maguk a fejlesztési programok.

            A jövő legfontosabb feladata a párbeszéd elmélyítése, egy jó kommunikációs hálózat kiépítése, a DE monitorozása, a finanszírozás megoldása, minőségi fejlesztés és a jó gyakorlatok terjesztése. Nehéz mérni a DE eredményességét, a 2011 nyarán Finnországban tartandó DE Summer School[9] erről a problémáról fog szólni.

 

IV. Globális nevelés az iskolában – két példa

 

Így élnek mások

Az Anthropolis Egyesület globális nevelés projektjében trénerként dolgozó Kökényesi Ágnes bemutatta az érdeklődőknek,  hogy zajlik az általa tartott „Így élnek mások” című általános iskolásoknak szóló foglalkozás. Az óra lényege, hogy nem frontális módszerekkel, hanem a globális nevelésre jellemző aktivitásokkal (asszociációk, kiscsoportos beszélgetések, játékok, stb.) motivál kritikus vagy empatikus gondolkodásra. A foglalkozás a lakókörülmények és szokások különbözőségét mutatja be igen személyes módon, és hozza közelebb öt különböző környezetben élő gyerek életmódját.

 

Dancing Waters projekt

A Young Learners program segítségével magyar, német és etióp általános iskolás gyerekek felfedezhetik más országokban élő társaik mindennapjait, egymásnak bemutatva saját környezetüket és kultúrájukat. Az ismeretcsere egy zárt internetes oldalon, elsősorban képeken és videofelvételeken keresztül, rövid magyarázó szövegek kíséretében zajlik.

 

Florian Amon (a németországi iKu elnöke) és Vincz Júlia (a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány munkatársa) mutatta be a Young Learners Dancing Waters elnevezésű projektet. A projekt német, etióp és magyar gyerekeket köt össze egy zárt honlap segítségével, amelyen keresztül a gyerekek heti rendszerességgel küldenek egymásnak információt, képeket és személyes anyagokat, a víz témáját környezetvédelmi, gazdaságföldrajzi, kulturális stb. szempontból feldolgozva. Ez a módszer segít az általános iskolásoknak meglátni a globális összefüggéseket és a tananyag bizonyos részeit árnyaltabbá tenni, illetve tankönyv helyett kortárs gyerekektől tanulni. Alkalmat ad az interkulturális párbeszédre és hosszú távú személyes ismeretségek is kialakulhatnak. További információk: www.young-learners.org

 

V. Záró beszélgetés

Peter Davis: Örömmel látja, hogy politikusok is voltak a rendezvényen.

Nagy Balázs: De csak egy ellenzéki párttól. A többi párt és a kormányzati intézmények nem könnyen elérhetőek, mivel a kormányváltással átmeneti fázisban vagyunk, és nem világosak az irányvonalak.

Galambos Rita: Magyarországon az oktatás rendkívül átpolitizált, ezért érzékeny terület.

Miguel Silva: Ugyanakkor egy 2007-ben megkezdett munka eredményét láthattuk ma. Eddig a folyamatos kommunikáció hiánya problémát okozott, de a mai nappal a kommunikációs csatorna is megteremtődött.

Galambos Rita: A lehetőség valóban létrejött, de a HAND Szövetség mint kommunikációs csatorna jelenleg még nem elég erős háttérbázis.

Peter Davis: Mivel ez jó pillanat (2011-es magyar elnökség, 2011 az Önkéntesség Éve) az aktív állampolgárság népszerűsítésére, nagyon fontos hogy a Szövetség erős legyen. Ehhez talán egy rotációs rendszerű elnökség lenne a legmegfelelőbb.

Miguel Silva: Továbbá most kezdődnek a regionális szemináriumok (2010. év vége), ahol a regionális szempontok kerülnek előtérbe, amelyeket érdemes lenne szintén a kormányzat/minisztériumok felé közvetíteni. Nemcsak elküldeni az anyagokat, hanem kérdéssort is összeállítani és kérni a válaszaikat.

Peter Davis: Ennek a rendezvénynek az összeállított ajánlásait szintén el kellene küldeni a kormányzat/minisztériumok felé, és fontos ugyanúgy kérdéseket megfogalmazni mellé. Nem szabad itt befejezni a munkát.

 

VI. Általános észrevételek, kérdések

1.      Több előadó is kiemelte az ún. multistakeholder process fontosságát, vagyis hogy a lehető legszélesebb körben kell bevonni a szakembereket és döntéshozókat a stratégia kialakításába és végrehajtásába. A hálózatosodás iránti igény teljesen világos, ugyanakkor egy másik észrevétel arra mutat rá, hogy amíg nincs egy központi kezdeményező-összefogó szerv(ezet), addig a folyamat folytonosan elakadhat. Egyelőre ez a kérdés nem került feloldásra.

2.      Kérdés továbbá, hogy milyen elnevezés alatt, milyen kompetencia vagy oktatási terület álljon a lobbimunka és az intézményesítés folyamata során a középpontban. Többen megfogalmazták, hogy az újabb és újabb elnevezések gyakorlatilag ugyanazzal a tartalommal, a mindenki által várt áttörést nehezítik, mivel egymást gyengítik a párhuzamos folyamatok. Ebben mindenképpen egy szélesebb konszenzusra van szükség a szakemberek között.

3.      Többen fogalmaztak úgy, hogy a közoktatás válságban van. Nem biztos, hogy ez megfelelő körülményeket biztosít egy új szemlélet beemelésére az oktatásba. Kérdés az is, hogy az új oktatási vezetés milyen irányvonalat kíván megvalósítani a közoktatás megújítása során. Szerves része lehet-e a globális szemlélet?

4.        A forráshiány általános probléma, ráadásul a korábbi lehetőségek is beszűkültek az utóbbi években.

5.        A tanárok, civilek és az oktatási szolgáltatók, és egyes oktatási intézmények egyéni aktivitása azonban továbbra is töretlen. Egyre több az új kezdeményezés.

6.        A globális perspektíva érvényesítésére számos lobbi és kapcsolódási lehetőség került bemutatásra mind európai, mind hazai szinten. Ehhez is szükséges azonban az érdekeltek egységes fellépése. 2011 több kiváló alkalmat kínál erre (Önkéntesség Éve, magyar EU elnökség), de a nemzetközi és hazai intézmények stratégia-alkotási, szabályozási munkájába is folyamatosan be lehet és kell is csatlakozni.

 

Összeállította: Balogh Réka, Anthropolis Egyesület