Az egészségügyi prevenció célja a betegségek kezelésével szemben, azok megelőzése, tehát azon lépések, melyek minimalizálják, vagy kiküszöbölik azokat a társadalmi, pszichológiai és szociális feltételeket, melyek érzelmi, fizikai betegségeket vagy társadalmi-gazdasági problémákat okoznak.
A megelőző orvostanban kitüntetett szerepe és hatásköre van a családorvosnak, hiszen szerepe révén ő az, aki a legtöbb információt nyerheti a praxisához tartozók, illetve a családjaik egészségügyi állapotáról és annak változásairól. Megismerheti és nyomon követheti a kockázati tényezőket és ehhez igazítja a preventív tevékenységét. Rizikó csoportokat állíthat fel és megfelelő szűrővizsgálatokat rendelhet el.
Sajnos Magyarországon a prevenciós szemlélet még mindig kezdetleges, az egészség sokszor már csak akkor kerül fókuszba, amikor a megbetegedés bekövetkezik. Ezért is fontos, hogy az egészségtudatos életmód és ehhez kapcsolódóan a prevenció minél inkább fókuszba kerüljön, és ami talán a legfontosabb, hogy ez már a gyerekek nevelésében is aktív szerepet játsszon egy egészségesebb felnövekvő generáció érdekében. Ennek például első lépései közé tartozik a túlsúlyos vagy a szegregátumokban élő alultáplált gyermekek arányának felmérése és követése, valamint az iskolai-óvodai étkeztetés egészségesebbé tétele.
Általánosan össztársadalmi szinten igen fontos a kommunikáció, amit tömegkommunikációs hirdetésekkel, egészséggel kapcsolatos kampány tevékenységgel, megelőző és gyógyító eljárások propagálásával, szabályozással, közösségi és munkahelyi egészség politikával, illetve szociális jellegű oktatással érhetnek el. Fontos szerepet játszik a szolgáltatás elfogadhatósága, ami számos tényezőtől függ. Elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció az egészségügyi szolgáltatók és betegek között több szinten is, például legyen idő az emberekre hulló rengeteg álegészségügyi információ tisztázására, az orvos által adott felvilágosítás megbízhatóságának elfogadtatására, a bizalom kialakítására, valamint legyen idő megbeszélni az emberekkel saját és családtagjaik egészség megőrzésének legfontosabb lépéseit. A betegek higgyenek a titoktartásban és az adatvédelemben.
A modern egészségügyi rendszerekben a többlépcsős támogatási rendszert (Multi-tiered System of Support, MTSS) alkalmazzák, amely a prevenció három szintjét különbözteti meg:
A primer prevenció a betegség kialakulásának megakadályozása, a kiváltó tényezők (környezeti, gazdasági, szociális, magatartás és életmód minták) és rizikófaktorok figyelemmel kísérése, annak csökkentése vagy felszámolása. A primer prevenció eszközei közé tartoznak például a védőoltások, munkahelyi és élelmiszer higiéniás szabályok betartása vagy az egészségfejlesztés eszköztára. A Semmelweis Egyetemen, mint a többi orvosi egyetemen is, lehetőség van belépni a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesületébe (BOE), ami rengeteg prevenciós képzésre ad lehetőséget a hallgatóknak, akik majd az általános iskolásoknak és gimnazistáknak tartanak prevenciós előadásokat a tanultakból.
A szekunder prevenció a betegség korai szakaszban történő felismerése, és a betegek mielőbbi gyógykezelése. Ez szűrővizsgálatok által lehetséges (ilyenek többek között a mammográfia és a colonoscopia, amivel rákmegelőző állapotot vagy a rák korai stádiumát keressük). Lényeges volt korábban a tüdőszűrés, a tuberkulózis kiszűrésére. A tbc visszaszorulásával (de nem eltűnésével) a cél is módosult, az egyre gyakoribbá váló tüdőrák gyanújának korai felismerése lett az alapvető. Fontosak a nőgyógyászati szűrések a daganatos betegségek felismerésében. Tehát a szekunder prevenció célja a népességből kiszűrni a valószínűleg betegségben szenvedőket.
Harmadlagos (tercier) prevenció a már feltárt megbetegedések további, súlyos következményeinek megelőzése, illetve a már kialakult károsodások mérséklése és a rehabilitáció.
A leghatékonyabb prevenció a betegség megelőzése, ennek lehetőségei: az egészségkárosító rizikófaktorok csökkentése, például a dohányzás visszaszorítása, az alkohol és drog prevenció, az egészséges táplálkozás érvényesítése, az aktív testmozgás elterjesztése, a szexuális élet biztonsága, a lelki egészségvédelem megerősítése. Ennek egyik általános útja a törvények szigorítása, az italok árának emelése, de talán egyénre szabhatóbb a család, a vallási és egyéb közösségek visszatartó erejének növelése. Minden családtagnál, minden alkalommal anamnézis felvétele, de legalább évente családi anamnézis felállítása.
Az egészségügyi és népegészségügyi intézményrendszer fejlesztését folytatni kell. Az alapellátásban végzett preventív munka elmélyítése feltételeinek javítása, koncentrált erőforrás fejlesztés, szakemberképzés, anyagi, szervezeti erőforrások növelése, olyan monitor rendszer kiépítése mely lehetőséget teremt a program folyamatos nyomon követésére és a szükséges korrekciók megtételére.
Ahol a prevenció különböző szintjei legjobban érvényesülnek: a túlsúly számos különféle betegség esetén rizikófaktornak számít, mint például a szívbetegségek, a magas vérnyomás, bizonyos típusú rákos megbetegedések vagy a 2-es típusú cukorbetegség. Megelőzésének módja a rendszeres testmozgás és a tápláló, kiegyensúlyozott étrend, de elindítása nagy türelmet és odafigyelést, valamint rendszeres ellenőrzést igényel. A szexuális úton terjedő betegségeket elsősorban óvszerhasználattal javasolják megelőzni, de ide tartozhat az absztinencia, a rendszeres vizsgálatok és szűrővizsgálatok is. Ezen kívül védőoltás létezik a leginkább rákkeltő HPV vírusokkal szemben. Az ortopédiai műtétek nagy részénél alkalmaznak véralvadás gátlást, a trombózis veszély elkerülése végett, illetve erre a megelőzésre szükségük lehet a tartósan fekvő betegeknek vagy hosszabb repülőúton részt vevőknek is. A megelőzés módjai közé tartozik a láb mozgatása, kompressziós harisnya, valamint különféle gyógyszeres kezelés is. A rák globális egészségügyi probléma, amely leginkább az alacsony és közepes átlag jövedelemmel bíró országokat sújtja, mivel a lakosság itt nagyobb mértékben van kitéve az iparosodás és globalizáció miatt előforduló karcinogén, vagyis rákkeltő anyagoknak. Ugyanakkor a kutatások szerint a korai prevenciós intézkedések és a rák rizikófaktorainak beazonosítása akár a rákos esetek harmadában is képes lehet megelőzni a megbetegedést.
Preventív ténykedések a gyakorlatban: a váróban, vagy postával szóróanyagok terjesztése, a beteg biztosítása, hogy problémáiról és függőségeiről nyíltan beszélhet.
A prevenció hatékonysága: a gyermekbetegségek eseteiben az immunizáció jelentős fordulatot hozott, a nagy epidémiák, pandémiák eltűntek. Magyarország a világ legjobban immunizált országainak egyike, a szülők, egyéb érintettek és a felelős hálózat (köztük háziorvosok) ez irányú aktivitásának köszönhetően. Jól látható, hogy azokban az országokban, ahol az oltási fegyelem nem ilyen jó, vagy több közösség oltás ellenes, újra és újra felüti a fejét olyan gyerek betegség, amellyel már alig kellett számolni (kanyarójárvány). A fertőző betegségek másik csoportjába tartoznak az utazók betegségei, pl. malária, hasmenés, trópusi vírusfertőzések. Oltási javaslatokat lehet kapni az utazás céljától függően, illetve kötelező védőoltások is vannak. A védőoltások mellékhatásaival sokszor a háziorvost keresik meg. A prevenciós tevékenységek az életminőséget jelentősen képesek javítani, de természetesen nem olcsók, befektetést igényelnek, időt és pénzt.
Egy 2010-ben az Amerikai Egyesült Államokban készült tanulmány szerint az idő előtti elhalálozás megakadályozásában a gyermekeknek beadott védőoltások, a dohányzásról való leszokást segítő programok, az aszpirin napi, profilaktikus használata, illetve a mell- és végbélrák-szűrések a leghatékonyabbak. A gyermekeknek és felnőtteknek beadott védőoltások, a dohányzásról való leszokást segítő programok, a napi aszpirin használat, illetve az alkoholizmussal, elhízással és látásromlással kapcsolatos szűrések a leginkább költséghatékonyak az egészségügyi rendszer számára. A tanulmány szerzői szerint ha az Egyesült Államok lakosságának 90%-a részt venne ezekben a programokban, ezzel évi 3,7 milliárd dollár volna megtakarítható.
Magyarországon számos különféle prevenciós program működik. Ezek között a legnagyobb nyilvánosságot a “Magyarország átfogó egészségvédelmi szűrőprogramja 2010 – 2020 – 2030” nevű kapta. A program keretein belül 2010 és 2015 között összesen 135 879 személyen közel négymillió vizsgálatot végeztek el. A programot 67 tudományos-szakmai szervezet és cég támogatja. A program hatásairól az életminőséget vagy költséghatékonyságot tekintve nem állnak rendelkezésre pontos információk, ám már csak azért is sikeresnek tekinthető, mert az egyéni vizsgálatokon túl a program első hat évében több mint negyedmillió magyarországi lakos részesült a keretein belül tanácsadásban és kapott információkat a helyes táplálkozásról, az újraélesztés módjáról, a betegségek megelőzéséről és a már kialakult betegségek nem gyógyszeres kezeléséről.
Az egészségügyi ellátáshoz, illetve a prevenciós programokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés számos tényező miatt egyenlőtlen lehet, ahogyan az ellátás és a szolgáltatások minősége is változó.
A fejlődő és fejlett országok átlagos várható élettartamai között nem ritkán évtizedes eltérések mutathatóak ki. Japánban például az átlagos várható élettartam 36 évvel magasabb, mint Malawiban. Az alacsony átlagjövedelemmel bíró országokban jellemzően kevesebb orvos dolgozik, mint a magasabb átlagjövedelmű országokban. Nigériában és Mianmarban például kevesebb mint 4 orvos jut 100 000 lakosra, míg Norvégiában és Svájcban ez az arány tízszer magasabb. A hozzáférhetetlenség gyakori okai között találjuk, hogy a szükséges szolgáltatások egyszerűen nem érhetőek el az adott régióban vagy az egészségügyi intézmények túl nagy távolságra találhatóak, a közlekedés vagy a kezelések ára túlságosan magas, illetve egyes esetekben az, hogy bizonyos egészségügyi szolgáltatások igénybevételét társadalmi és szociális normák és stigmák gátolják.
Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke elismeri a – többek között a nem, faj, etnikai származás, vallás vagy meggyőződés alapján történő – megkülönböztetéstől való mentességhez való jogot. A 35. cikk garantálja, hogy a nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban megállapított feltételek mellett mindenkinek joga van megelőző egészségügyi ellátás igénybevételéhez, továbbá orvosi kezeléshez.
Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) kutatási eredményei szerint ugyanakkor az Európai Unióban ennek ellenére maguk az ellátórendszerek, azok sajátosságai vagy éppen a kommunikációs nehézségek miatt egyes személyek vagy csoportok ma is hátrányban vannak az ellátás hozzáférhetőségét és minőségét tekintve.
Miután a hazai születéskor várható élettartam alacsonyabb, mint az Európai Unió legtöbb országában, ezért alapvető, hogy nálunk is nagy szükség van az egészségre nevelési programokra, a prevenció minden szintjének fejlesztésére. Ennek legfőbb letéteményese az alapellátásban dolgozó háziorvos, aki legtöbbet találkozik az „egészséges beteggel”, ami annyit jelent, hogy akár a más okból hozzá forduló embereket (például jogosítvány hosszabbítás esetén), be tudja vonni az általános rizikó felmérésbe, esetleges genetikai öröklöttségre vonatkozó kikérdezéssel, labor vizsgálatok elvégzésével stb.
A legújabb rendelet szerint a családorvosoknak hetente legalább 20 óra rendelési időt kell biztosítaniuk, benne legalább 4 óra prevenciós rendeléssel. A prevenciós rendelésen a háziorvos elsősorban a behívott és előjegyzett páciensei számára egészségi állapotfelmérést, védőoltást, szűrést, krónikus beteg gondozást és egészség tanácsadást végez. A prevenciós rendelés a háziorvosi tevékenység körébe jelenleg is tartozó preventív feladatok elvégzésére szánt dedikált rendelési idő megteremtését jelenti. A rendelés szakmai tartalmát a helyi igényeknek megfelelően a háziorvos határozhatja meg, amelyhez később a NEAK szakmai ajánlást adhat közre, illetve a rendelésen lezajlott tevékenységről statisztikai adatokat, információkat kérhet.
Felhasznált források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Prevenci%C3%B3_(eg%C3%A9szs%C3%A9g%C3%BCgy)
https://eta.bibl.u-szeged.hu/4239/1/prevencio_a_haziorvoslasban.pdf
Jakab Zsófia 1. évf. orvostanhallgató