2012. november 30.-n 14óra kezdettel Vastagh Zoltán emlékkonferenciára került sor Pécsett Az MTA PAB székház – Tanácstermében. A szervezők a PAB Pedagógiai Munkabizottsága és Neveléstörténeti Munkabizottsága, vagyis a volt munkatársak, tanítványok voltak.
Már a konferencia kezdése előtt érzékeltem Vastagh Zoltán szellemiségét a teremben. Hiszen minket, akik ismerhettük és dolgozhattunk vele, ott és akkor formált bennünket egy közösséggé. Ebben a hálóban a vele való kapcsolat határozta meg szakmai elkötelezettségünket, egymásra való odafigyelésünket, a kapott tanácsokat, és mintaként állt előttünk tanító mesterünk példája.
Mindannyiunkat a tisztelet és a szeretet szólított az emlékezésre. A nap programja felidézte tevékenységeit, felejthetetlen kutató-fejlesztő munkásságát.
Bárdossy Ildikó (PAB pedagógia Munkabizottság elnöke) nyitotta meg a konferenciát, köszöntötte a megjelenteket, kiemelten a családtagokat.
Ambrusné Kéri Katalin (PAB Neveléstörténeti Munkabizottság elnöke) csatlakozott a köszöntéshez, amikor Vastagh Zoltán neveléstörténeti jelentőségét hangsúlyozta.
Fischer Ferenc (PTE BTK dékán) köszöntőjében Vastagh Zoltán munkásságának főbb állomásait vette számba.
Boreczky Ágnes (ELTE PPK főiskolai tanár) „Családtörténet és pedagógia”témájú előadásában kutatási eredményeit elemezte. Kiemelte Vastagh Zoltán kutatói tevékenységéből azon elvét, hogy a családi nevelés megismerése elengedhetetlen a pedagógusok részéről, ha a gyermekeket fejleszteni szeretné.
Balode Neli (Free International University Of Moldova tanársegéd) a moldovai romák helyzetével kapcsolatos kutatási eredményeit mutatta be.
Irina Soroka (University of Economics and Law „KROK” ukrán nyelvtanár) hazájában megvalósuló inkluzív pedagógia helyzetet elemezte.
A megszólalók Vastagh Zoltán pedagógiai elveinek és munkásságának, számtalan, ma is dominánsan megjelenő téziseit erősítették.
Dudás Margit (PTE BTK docens): „Közös élmények fonalán” vetítéssel jelenítette meg Vastagh Zoltánt, az embert, a tanárt, a kutatót, „A MESTERT”.
Jó érzésekkel láttuk Őt, hallgattuk a régen hallott szavakat, mozdulatait, tekintetét. A látottak felidézték bennünk személyes élményeinket, útmutatásait, közös sikereinket. Emlékeztünk.
Én is elsősorban arra gondoltam, mit tanultam tőle, milyen sokat köszönhetek neki, mennyire erősen befolyásolta a vele való kapcsolatom pedagógiai szemléletem alakulását, elkötelezettségem és szakmai tudásom.
Életem nagy lehetőségének és ajándékának tekintem, hogy személyesen ismerhettem és voltam olyan szerencsés, hogy dolgozhattam vele!
Most is csak annyit tudok mondani, hogy „köszönöm”!
Pécs, 2012 december 4.
Zsember Gyurcsy Márta
az egykori tanítvány és munkatárs
/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:”Normál táblázat”; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:””; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:”Calibri”,”sans-serif”; mso-
ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin;}