Pedagógus-továbbképzés rövidnadrágban
avagy hazatértünk a Staféta-táborból
11. alkalommal került sor a Magyar Pedagógiai Társaság Staféta-táborára. Ezúttal Győrben a NYME Apáczai Kara gondos házigazdasága mellett. A hagyományosan június utolsó hétéégéjén sorra kerülő szakmai találkozók célja, tartalma és formája a különböző pedagógus-nemzedékek és a különböző pedagógiai szakmák képviselőinek kötetlen eszmecseréje.
Így volt ez Győrben is. Ahol a tagozat- és hagyományalapító karizmatikus személyiség, Kovátsné Németh Mária méltó növendékekre és utódokra talált. A Kövesdi Viktória vezette “csapat” gazdag programot biztosított, lehetővé tette a legifjabbak részvételét is, s betekintést engedett egy sajátos úton járó műhely világába.
A tábor programját az MPT éves “akciója” diktálta, a “Mire való az iskola?” vitára feltett izgalmas kérdése. E kérdés megválaszolását szolgálta a bevezető játék, ahol dramatikus eszközökkel idéztük a különböző koroknak iskola iránti elvárásait, illetve a csoportok megfogalmazták – tárgyak segítségével – saját iskolaképüket. E kérdésre kereste a választ Benedek András professzor, az MPT elnöke “Párbeszéd a konszenzusért” című, rendszert és stratégiát kereső, igénylő előadásában, gyakorlatias választ kísérelt meg Széles Imre, a megyei pedagógiai intézet igazgatója.
Eredeti helyszínen, a ravazdi Erdei Iskolában és környékén ismerkedhettek az ország minden tájáról érkezett résztvevők az erdőpedagógia, a környezeti nevelés válaszaival, kihívásaival. Orbán Tibor erdészet-igazgató, Kövecsesné Gősi Viktória és Lampert Dávid főiskolai oktatók.
A tábor lakói felkeresték a magyarországi iskola közeli bölcsőhelyét és mai fellegvárát, Pannonhalmát is.
Poór Zoltán indított diskurzust a “jó pedagógusról”. Majd “jó gyakorlatokkal” a város kiváló intézményei mutatkoztak be, Csenger Lajosné a gyakorló iskolát, Somogyi Angéla a nevelési tanácsadás előtt álló feladatokat, Papp Gyöngyi a hejőkeresztúri mintát követő, az etnikai kihívásokat megoldani vállalkozó Kossuth Lajos Általános Iskolát, Józsa Tamás a “pedagógiai remekművet”, a Hild Szakközépiskolát mutatta be (ahol egyebek közt “szakmai és emberi gyakorlatnak” nevezik a diákok terepmunkáját)
Kraiciné Szokoly Mária a tudástársadalom összefüggéseiben helyezte el és igenelte az életen át tartó tanulás életen át tartó eszméjét, Farkas Annamária a kisebbek, az óvodások körében gyakorolt fejlesztő módszereit mutatta be.
A program várakozással telített légkörében hárman, Fábry Béla, Nahalka István, Trencsényi László, akik egyben a Hálózat a Tanszabadságért, az Agóra Közoktatási Kerekasztal aktivistái is kezdeményeztek tartalmas párbeszédet – a konszenzusért – az MPT közreműködésével készült, a foglalkoztathatóságot, a méltányosságot és az alkalmazkodóképességet szolgáló közoktatási rendszer kívánatos jellemzőiről. A beszélgetés során szó esett arról, félelem. apátia vagy éppen a 2010 óta bekövetkezett változások a fő oka a pedagógustársadalom “csendjének”, szó esett a centralizálás és a demokratikus önkormányzatiság köré szerveződő két markáns társadalom- és iskolaképről, a helytállás, a romlás, a káosz, a remény és reménytelenség egymás mellett jellemezték a megszólalások főbb szólamait.
A táborozók hazatértek, a párbeszéd folytatódik. Veszprém máris jelentkezett: 2014-ben szívesen fogadná a Staféta-tábort. Egy év a következő júniusig. Az MPT-nek addig még nagyon sok a dolga. Folytatni kívánja a párbeszédet – a konszenzusért. (T.L.)