Április 21-én került sor Balassagyarmaton, a Kiss Árpád Általános Iskolában az iskola névadójának 30 éves jubileumi emlékülésére. A rendezvényt Görög Imréné igazgató nyitotta meg, beszédét az alábbiakban közöljük.

“Kiss Árpád írta:

„Nem az-e minden megemlékezés igazi rendeltetése, hogy hidat verjen a múlt és a jelen közé, ezzel utat nyisson a közvetlen érintkezés melegségének és ösztönző hatásának?”

A mai megemlékezésünkkel ez a célunk: találkozás, közvetlen beszélgetés azokkal az emberekkel, akiknek fontos Kiss Árpád, az iskolánk, a munkánk.

Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit. Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat, és megtiszteltek jelenlétükkel. Külön tisztelettel köszöntöm előadó vendégeinket, Kiss Endre urat, filozófust, filozófiatörténészt, germanistát, egyetemi tanárt, az MTA doktorát, Dr.Trencsényi László urat,a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkárát, az Országos Köznevelési Tanács tagját. Hudra Árpád újságíró urat, Révész György tanár urat és Selmeczi Zoltán főosztályvezető urat.

Egy kis visszatekintéssel megvilágítanám, hogy a mai délután hogyan is jött létre a Magyar Pedagógiai Társaság védnökségével.

A 141 éves iskolánk 71 évig polgáriként, 70 éve általános iskolaként működött, működik.

Az ált. iskola megalakulásának 40. évfordulóján, 1986. ápr. 19-én volt a névadó ünnepség. Kiss Árpád élő emlékezetéről tanúskodik, hogy Balassagyarmaton, ahol gimnáziumi tanulmányait végezte, és ahol tanári pályáját kezdte, általános iskolát neveztek el róla.

A névadó ünnepségen, 1986. ápr. 18-án nevelési értekezletet és Kiss Á. –emlékülést tartottunk. Előadók voltak: Dr. Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnöke, Dr. Báthory Zoltán, az Országos Pedagógiai Intézet főosztályvezetője, Dr. Némedi Lajos,a debreceni egyetem professzora, Tóth Lajos,a Pedagógiai Társaság Nógrád Megyei tagozatának társelnöke, Dr. Kelemen Elemér, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője, Szász Lajos, gimnáziumi tanár .

A tudományos emlékülésről megjelent kiadvány előszavában Aradi György, iskolánk akkori igazgatója így fogalmazott:

„ Dr. Kiss Á. városunkhoz való kötődésével, a magyar pedagógia tudományának magas fokú művelésével, a tanítás alsó, közép és felső fokon egyaránt kiemelkedő, művészi szinten való megvalósításával, emberi tulajdonságaival, közéleti tevékenységével kiérdemelte, hogy nevének, alakjának, munkásságának örök emléket állítsunk. Szerény lehetőségeink és tehetségünk ellenére igyekszünk megvalósítani ebből az óriási tudásanyagból annyit, amennyire képesek vagyunk. A névadó ünnepség, a tudományos emlékülés csak a kezdet. Kijelölte a célokat, a feladatokat. A célok elérése, a feladatok megvalósítása a jövő feladata.”

Dr. Kelemen Elemér szerint:

A név kiemeli az iskolát a névtelenek közül, új feladatokra is kötelez: a Kiss Árpád-i örökséggel gyarapodott hagyományok gyűjtésére, őrzésére, ápolására, az állandó megújulásra, a soha meg nem elégedésre, a folyamatos korszerűsítésre.

Dr. Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnöke ezzel zárta beszédét: „Kiss Árpád életműve és az iskola már egyet jelent. Az iskola, az egymást váltó diáksereg, a nevelőtestületek és a város összes nevelési tényezője pedig munkálkodjanak azon, hogy Kiss Árpád neve és szelleme eleven, élő valóság maradjon, és tiszta fényben ragyogjon.”

Úgy gondolom, hogy az akkori igazgatónk, Aradi György a többiekkel együtt kijelölte számunkra az utat, amelyen, elfogultság nélkül állíthatom, hogy becsülettel haladunk, a hagyományok gyűjtésére, őrzésére, ápolására, az állandó megújulásra, a soha meg nem elégedésre, a folyamatos korszerűsítésre vonatkozó feladatokat évről-évre elvégezzük, és jó hírnevünket sikerült a mai napig megőriznünk.

A Magyar Pedagógiai Társasággal való kapcsolatunk a következőképpen alakult:

Kiss Árpád a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke volt 5 évig. (1974-1979-ig)

1987-ben Kiss Árpád-emlékérmet kapott a tantestület.

A Magyar Pedagógiai Társaság 125 éves évfordulója van, és a Kiss Árpád-i örökség méltó ápolójaként az emlékülés egyik szervezője.

Remélem, a mai délután azok is megismerkednek Kiss Árpád szellemével és munkásságával, akik még közelebbről nem foglalkoztak vele. Erről előadóink gondoskodnak, akiknek megköszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat, és segítenek az emlékezésben.

Pedagógusként nem mindennap foglalkozunk a pedagógia tudományával, ezért a mai emléküléshez mindenkinek kívánok kellemes időtöltést, és a pedagógia tudományában való elmélyülést.”