A  kihívásokra adható válasz: új fejlődési pálya

A  kihívásokra adható válasz: új fejlődési pálya

Az Elnökség a 2019. évi küldöttgyűlés döntésének megfelelően szervezi a Társaság követendő stratégiájára vonatkozó dokumentum vitáját. Legutóbb a Vezetői Kollégium tagjai mondták el szervezeti egységük álláspontját, személyes reflexiójukat. A VK-n ismertetésre került az írásban beérkezett vélemények összefoglalója és az adatfelvétel eredménye is. Mindezek alapján az Elnökség elkészítette a stratégia küldöttgyűlési vitára szánt változatát, melyet az alábbiakban, további észrevételeket várva teszünk közzé. Az észrevételek feldolgozása folyamatos, és azok alapján, ha indokolt, a küldöttek e dokumentum szerkesztett változatát fogják vitatni.

 

A Magyar Pedagógiai Társaság stratégiája

 

A  Magyar Pedagógiai Társaság 2019. évi küldöttgyűlésén úgy határozott, hogy stratégiai érvényű dokumentumban fogalmazza meg legfontosabb válaszait a társadalomban,  a széles értelemben vett nevelésügyben és magában a civil-szakmai szervezetben észlelt új kihívásokra.

A dokumentum célja, hogy

• egyfelől hitelesen tájékoztassa partnereit és támogatóit a szervezet törekvéseiről és lehetőségeiről, növelje a társadalom bizalmát a nagyhagyományú, jelentős taglétszámmal bíró szervezet iránt,
• másfelől mozgósítsa tagjait, közösségeit, műhelyeit, tagcsoportjait, testületeit a társaság válaszképességének fokozására.

A dokumentum tervezetéről kiterjedt vita zajlott a mögöttünk hagyott esztendő alatt, 10 tagcsoport, több tag írásban is megküldte javaslatait, a kibocsátott kérdőívre érkezett félszáz válasz adatait dolgozhattuk fel, több ízben az elnökség, két alkalommal a Vezetői Kollégium tárgyalta a szövegtervezetet.

 

A Magyar Pedagógiai Társaság történelmi hagyományaihoz méltóan teszi a dolgát, társadalmi elismertsége nem csupán e hagyományokon, a hűség elismerésén, de jelenbéli fellépésein, jelenlétén is alapul. A hagyományokhoz fűző hűség nem zárja ki, sőt egyenesen igényli a korszerűsítést, a kornak, elsősorban a nevelésügy területén bekövetkezett változásainak követését, a szervezet üzeneteiben és működésmódjában elhatározott innovációk felerősítését.

A kihívások részben a világfolyamatok,  a globális versenyből, az automatizációból, a szociális védelmi rendszerek zsugorodásából adódnak, másrészt a hazai fejlődés egyenetlenségeiből, társadalmi történések és a világfolyamatok aszinkronitásából, a térségben továbbra is érzékelhető, olykor késleltetéseket is elszenvedő felzárkózási kényszereiből fakadnak.

Számolni kell a közművelődés, nevelésügy társadalmi presztízsének folyamatos le- illetve átértékelődésével, a nevelésügy szereplői közti dialógus hiányaival, konfliktusaival a pedagógustársadalom – benne a társasági tagság – „korfájának” elöregedésével.  Az elmúlt évtized a tudás, mint társadalmi tőke szisztematikus és szándékos rombolásáról szólt Magyarországon. Ez a nevelésügy területét sem hagyja érintetlenül.

A közösségi munkavégzés fő motivációja az, hogy másokon segíthetünk vele, illetve, hogy fontos társadalmi ügyeket szolgálhatunk – vállalva az identitásnak azt az érzelmi többletét, melyet a szervezethez tartozás öntudata jelent.  Az MPT önkéntességen alapuló közhasznú szervezet. Működését, napi tevékenységeinek teljesítését önkénteseinek elszánása, nem kis részt az önkéntes munkára fordítható ideje szabja meg. Jellegzetesnek mondható, hogy infrastruktúrája a működés „alapjáratát” képes biztosítani, pénzügyi helyzete évek óta nem teszi lehetővé aktivistái önkéntes munkája költségeinek részleges térítését, az indokolt feladatmegosztásban tiszteletdíjas feladatellátás finanszírozását. Ez a professzionalizálódás egyik  akadálya is.

A kihívások a szervezet belső folyamataiban is megteremnek, létrejönnek. Ilyen a civil szervezetek finanszírozhatósága és a működési-fejlesztési kényszer, az önkéntes munka előtt álló, tartósnak látszó objektív és szubjektív akadályok, a közösségi élet, műhelyszerű együttlétek kiüresedésének veszélye. Hátráltatja a szervezet nyilvánosságának, nyitottságának érvényesülését a digitális térben való jelenlétünk szűkössége.

Mindezek a jelenségek indokolttá teszik, hogy a Társaság állást foglaljon a hagyományokhoz fűző hűség és a korszerűsítés legfontosabb teendőiről  tiszteletben tartva legfontosabb működési elvét: a tagcsoportok, műhelyek autonómiáját.  Vonzó küldetés megfogalmazása és terjesztése kívánatos. A mindennapok pedagógiájára reflektáló gondolkodásmód és biztosítható erőforrások felelőssége és lehetőségei közt kell elhelyezni a Magyar Pedagógiai Társaság előttünk álló két esztendejét.

A Magyar Pedagógiai Társaság szervezetei s testületei felelősséggel tartoznak tagjaik, a közel 2000 tag iránt, s a tagság elköteleződésén keresztül a nevelésügy valamennyi érintett szereplője iránt is. Olyan nyilvánossági rendszer további fejlesztésében érdekelt, mely érdeklődést keltve nyújt releváns tájékoztatást és szolgál dialógus kereteiként a az oktatási intézményben működő pedagógusok-nevelők, egyúttal a „hagyományos” intézményrendszereken kívül gyülekező, megannyi új szakmaiságot képviselő nevelő-fejlesztő szakember számára, mondhatni a társadalom valamennyi nevelésben érintett ágense számára – ideértve a pedagógiával érintkező írott és elektronikus média, gyermek- és ifjúsági kultúra  szereplői mellett, a gyermek- és ifjúsági világgal érintkező szociális szakemberek és civil önkéntesek körét, s a családokat is.

A Stratégia tehát egyfelől olyan alapelveket tartalmaz, mely általánosan elfogadott és követhető a Társaság tagjai, aktivistái, szervezeti egységei és választott testületei számára, másfelől kijelöli néhány hagyományos, megújítandó, megszervezendő tevékenység, forma, platform helyét – arra bíztatva a szervezeti egységeket, hogy tevékenységüket – lehetőségeikhez mérten – ezekhez igazítsák.

Az MPT tevékenységével hozzá kíván járulni ahhoz a fejlődést eredményező munkához, amelyek a Magyarországon élő emberek és határainkon túl a magyarul beszélő közösségek élhetőségét, boldogságát, tudását és kiegyensúlyozott gyarapodását a nevelés, oktatás, képzés  és művelődés, pályaorientáció,  felnőttképzés, gyermek- és ifjúságvédelem, ifjúságügy, gyermek- és ifjúsági kultúra, gazdaság és tudás  összekapcsolódása, stabilitása, hozzáférhetősége, tanítás-tanulás minősége nyitottsága, innovativitása és demokratizálása révén segítik elő.

Hivatkozásaink alapjai nemzetközi dokumentumok, így  különösen az ENSZ Emberi fejlettségi Indexe, ENSZ Boldogság Indexe, ENSZ Egyezmény a Gyermek Jogairól, Európai Kulcskompetenciák az Életen át tartó Tanuláshoz, az Európa Tanács Ajánlása a magas színvonalú kora-gyermekkori nevelést és gondozást biztosító rendszerekről, az Európa Tanács ajánlása az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról, a Szociális jogok európai pillére c. dokumentum.

 

 

Küldetésnyilatkozat

A stratégiaalkotás, a Társaság működése tekintetében az egykorvolt és a mai Társaság Alapszabályban megfogalmazott cél- és feladat-meghatározását kiindulópontnak tekintjük. ”A paedagogianak és segédtudományainak magyar nyelven művelése, a hazai közoktatásügy egész körében felmerülő elvi kérdéseknek tudományos jellegű tárgyalása, a paedagogia múltjának kutatása, a paedagogiai elvek népszerűsítése és terjesztése…” Továbbá „Társadalmi úton aktívan szolgálja a nevelés elméletének és gyakorlatának fejlesztését, a pedagógia érdekeinek védelmét; a hazai nevelés progresszív hagyományainak, maradandó értékeinek őrzését és ápolását; a pedagógia új eredményeinek közkinccsé tételét, a nevelés kiemelkedő szerepének társadalmi elismerését.” Ehhez kapcsolódva emeljük ki, hogy a Magyar Pedagógiai Társaság a humanista-demokratikus nevelést középpontba állító értékközösség: értékeket őriz, ment, közvetít, teremt, tevékenysége minden elemének középpontjában a gyermekek, fiatalok s a tanulásra vállalkozó felnőttek boldogságát és felnőttkori boldogulását biztosító nevelés, valamint az életkori helyzeteknek megfelelő tanítás-tanulás-nevelés elmélete és gyakorlata, a korszerű tudástranszferek alkalmazásának elve áll, a nevelésügyi folyamatokat erre az értékrendszerre alapozva reflektálja.

Fentiek érvényesítése érdekében az alábbi működési alapelveket érvényesíti tevékenységében, szakmai és szervezeti munkájában:

• a nevelésügy széles értelmezése,
• a szakmaközi, generációk közti és intézményi szintek közi kapcsolatok,
• kritikus és konstruktív megközelítés,
• közvetítő kapcsolat,
• kurázsi, a civil elkötelezettségre épülő aktivitás,
• szuverenitás,
• nyilvánosság,
• hűség és nyitottság,
• közösségi kapcsolatok intenzitása,

 

*

A küldetés teljesítése, az alapelvek érvényesítése érdekében  a Társaság  szervezetfejlesztésben a mátrix-elvű szervezet organikus fejlődésének elvét követi. A tagsági formáknak a jelenleginél árnyaltabb formáját a Társasághoz vállalt hűség kiemelt fontosságának megőrzése mellett a közhasznú szervezettel szemben támasztott normák jegyében érvényesíti, biztosítván a szervezeti egységeket nem választó tagtársak jogainak érvényesítése, kötelességteljesítésük figyelemmel kísérése lehetőségeit. A szervezeti egységek távolságtartó elkülönülését célszerű felváltani sajátos feladatokra, programokra szerveződő laza vagy akár szorosabbá váló integráció felé tartó szervezetképpel. A jól működő szervezeti egységek szuverenitása maradjon meg, de a területi vagy szakterületi körben a jelenlegi, a tagozatokat illetően megyékben, sőt eurégiókban gondolkodó szervezési elv, illetve az akadémiai tudományrendszertant követő hagyományos szakosztályok indokolt esetben legyenek felcserélhetők kisebb struktúrákban létrejövő szervezeti egységek. Így városi, intézményi csoportok, speciális szakmaiságok, projektek  alapján létrejövő műhelyek legitimációjával fenntartva az alapszabályba foglalt létszám- és tevékenységminimumot valamint a szervezeti legitimáció szabályait.

A Társaság tagcsoportjainak, közösségeinek, műhelyeinek, testületeinek tevékenységi rendszerét jellemezze

• az adott nevelési szakterületen észlelt jelenségek, problémák, intézkedések nyomonkövetésének eredményeként megfogalmazott igényes állásfoglalások közreadása – törekedve átfogó, hosszabb távon érvényes értékelések megalkotására (pl. Kisgyermeknevelési Charta), alkotó részvétel más szervezetek értékelő dokumentumainak megalkotásában ( Civil Közoktatási Platform, Gyermekjogi Civil Koalíció, Szakképzési Innovációs Tanács stb.);
• kutatások, publikációk kezdeményezése, az eredmények közzététele;
• szakmai szolgáltatások az adott szakterületen, elsősorban tájékoztatás, online-tudástár létrehozása és karbantartása, jógyakorlatok gyűjtése;
• jeles, fontos szakemberekkel, személyiségekkel szervezett szakmai találkozók, beszélgetések, konferenciák;
• megemlékezések, elismerések, hagyományápolás, értékőrzés, a közösségi élet alkalmai.

Megőrzésre érdemes az ’Ünnepnapok az életen át tartó tanulásért’ címmel csokorba fűzött kiterjedt őszi rendezvénysorozat keretrendszere, illetve a Nemzetközi Játéknap projektben való részvétel.

A Társaság őrizze meg és elismerési rendszerét (Ádám György Érdemérem, OTDK-különdíjak), folytassa jubiláns tagjai köszöntésére kialakított hagyományait, támogassa a tagcsoportok sajátos elismerési formáit (Vasvári-diploma, Bors néni-oklevél stb.), teremtsen új kereteket a társasághoz fűződő hűség, illetve a fiatal nevelők teljesítményének elismerésére.

A Társaság őrizze meg a kialakult kollégiumi rendszert (Vezetői, Szakmai, Szakképzési Kollégiumok), erősítse ezek súlyát a szervezet életében. A szervezeti egységek, tagcsoportok  éves terveihez és önértékeléséhez az elnökség nyújtson segítséget. A Küldöttgyűlés hagyományos felelősségét és súlyát őrizni kell, ebben továbbra is támaszkodunk a Felügyelő Bizottság kiemelkedő lelkiismeretére. Az Elnökségtől elvárható működése rendszerességének, hatékonyságának, nyilvánosságának jelenlegi szintje őrzése.

Gazdagítani és nyílttá kell tenni a társaság hazai, szakmaközi és szakmán túli kapcsolatrendszerét, nemkülönben erősíteni a Társaság jelenlétét  a nemzetközi térben is, nem utolsó sorban a világ- és Európa-szerte működő magyar pedagógusszervezetekkel, élni ezek híd-szerepével.

Elismerés és köszönet illeti azokat a felsőoktatási – elsősorban pedagógusképző –  intézményeket, köznevelési, művelődési intézményeket, melyek egy-egy rendezvény, még inkább egy egy-társasági műhely, szervezeti egység tényleges otthonául ajánlják magukat.

Folyamatossá kell tenni az információcserét a nemzetközi színtereken is szereplő tagjaink, tagcsoportjaink és a tagság egésze között. 2022-re el kell érni, hogy megteremtődjenek a feltételei az MPT hivatalos képviseletének kijelölt-kiválasztott nemzetközi szervezetekben, konferencia-hálózatokban.

Az elnökség és a szervezeti egységek vezetőségeinek közös munkája eredményeként biztosítani kell a Társaság működésének feltételeit, a likvid gazdálkodást és egyben a szerény fejlesztéseket is. A Társaság működésének legbiztosabb forrása a tagdíjak befizetése. A tagdíjfizetés gyakorlatában el kell érnünk, hogy a tagdíjfizetők aránya a következő években haladja meg a taglétszám 60%-át. Kezdeményezzük az előírt tagdíjhoz képest felülfizető tagtársak hűségének elismerését. Ki kell alakítani annak a nyílt rendszerét, hogy a tagcsoportok rendezvénytámogatásként tagdíjbefizetéseik arányos részét – elszámolás terhe mellett – visszakaphassák. Az Elnökség felhatalmazást élvez, hogy a diszfunkcionális állami támogatási rendszer viszonyai mellett is kísérletezzen a found raising különböző formáival. Sikeres városi, megyei tagozatok, és az Erzsébetvárosban székhelyre talált elnökség jó tapasztalatai alapján fokozni érdemes az önkormányzati források elérését.

Szükséges a reálgazdaság több fontos szereplőjének megnyerése vagy az MPT-nek jó reklámhordozóként való elismertetésével, vagy tevékenységei közérdekűségének társadalmi súlyával. Kísérletet kell tenni nemzetközi pályázatok elnyerésére.

Az önkéntes munkát továbbra is meghatározónak tartva meg kell teremteni a lehetőségét annak is, hogy bizonyos célfeladatokra a Társaság szakembereknek honoráriumot fizessen (pályázatszervezés, internetes felületek karbantartása,  kiadványszerkesztés, videofelvétel- és streaming biztosítása stb.)

 A Magyar Pedagógiai Társaság  a 2019. évi küldöttgyűlésen elhatározott stratégiaalkotási és stratégia-megvalósítási  feladatokat folyamatnak tekinti. A stratégiaalkotás és cselekvési terv folyamata maga is része a civil-szakmai szervezet önfejlődésének. A pontos szervezeti önismeret és önkép, számvetés a szerepvállalás kötelezettségeivel és korlátaival, az erőforrásokkal mind–mind olyan feladat, mely át  kell, hogy járja a társaság szervezeti egységeit, műhelyeit, közösségeit, lehetőség szerint eljusson a közös gondolkodás felhívása  minél több tagtársunkhoz, járuljon hozzá a társasággal vállalt identitás erősödéséhez, alkalmasint a taglétszám biztonságos, nem túlfeszített tempójú gyarapodásához. Része a stratégiatervezési folyamatnak bizonyos nyilvánosság is, partnereink, támogatóink véleményére is számítva nyitottan fogalmazzuk meg a dokumentumot.

A stratégiai dokumentum legyen viszonyítási alap az MPT éves beszámolóihoz, a küldöttgyűlés értékelje  a testületek és szervezeti egységek munkáját ebben a prizmában: miképp segítették a stratégia érvényre jutását. Az éves beszámolók – ideértve a szervezeti egységek alapszabályba foglalt éves beszámolóit is – adjanak számot arról, mit tettek a stratégia megismertetéséért, megvalósításáért Társaságon belül és Társaságon kívül, hány embert ért el a tájékoztatás, milyen hatása volt a szűken vett társasági életre, a civil közösség tevékenységére, illetve a szervezeti egység, a Társaság közvetlen és közvetett nevelésügyi környezetére.

Figyelembe kell venni, hogy a Társaság aktivistái egytől egyig önkéntesek, munkájuk, családi életük mellett vállalnak feladatot a közösségi munkából. Ez azt is jelenti, hogy a stratégia implementációja során  az elvárható részvételre kell ösztönözni a tagtársakat, számolva egy lassú, de mélységig hatoló, biztonságosan növekvő aktivitással. A szervezeti egységek  éves munkatervei háromüteműek legyenek. Szóljanak az adott évről, fejtsék ki  terveiket a 2022-ig terjedő időszakra, s fogalmazzanak olyan  távlati célokat, melyek  évtizedes távlatban jelenítik meg hozzájárulásukat a Társaság kettős feladatához; a belső műhelymunkához, közösségépítéshez, hagyományápoláshoz, illetve a nevelésügy általuk  „átlátott”, szakmaiságukkal érintkező területeinek innovációihoz.

 

 

Melléklet

 

Információk a  Stratégia értelmezéséhez

 

1. Kiindulópontnak tekintjük a magyarországi társadalom jelenlegi állapotában a gyermek- és ifjúsági korosztályok arányának tartós csökkenését, ezzel összefüggésben a tudástranszfer intézményrendszerének jelentős átrendeződését – felnőttképzések, „harmadik kor” tanulóhelyeinek gyarapodását, ezzel is összefüggésben pedagógustársadalom „korfáját” tekintve a szakma „elöregedését”, az új pedagógusnemzedékek alacsony, fogyó létszámát – közéleti érdeklődésük és tapasztalataik deficitját.
2. A hivatalos statisztikai adatok szerint az önkéntes munkát végzők körében – nemzetközi összehasonlításban különösen – alacsony a szervezett keretek közti tevékenység. 2019 I. félévében 2,34 millió magyar végzett valamilyen önkéntes tevékenységet, ebből azonban csak 196 ezer fő dolgozott szervezeten keresztül. Az oktatásügyben 154 ezren végeztek önkéntes munkát, közülük 11 ezer fő szervezett keretek között. A Magyar Pedagógiai Társaság közel kétezres  tagságából  5-600-ra becsüljük a rendszeres, a társaság keretei közt végzett önkéntes aktivisták számár. Ezen aktivitások időráfordításában nagy szóródás mutatkozik, a legtöbb esetben követi a társasági hierarchiát. A rendezvények és testületi ülések létszámjelentéseinek függvényében  5-6 000 órányi önkéntes tevékenység jellemezheti a társaság jelenlegi tevékenységét.
3. Az alapelvek magyarázatául

A nevelésügy széles értelmezése érvényesítésének elve

A         neveléssel összefüggő jelenségvilág tárgyilagos elemzése során megállapítható, hogy  a hagyományos intézményrendszer  jó-rossz működése mellett a modern-posztmodern társadalomban gazdagodnak a neveléssel, fejlesztéssel, segítő támogatással, tudásátadással hivatásszerűen vagy civil-módra foglalkozó színterek és szakemberi körök, legyenek akár piaci szolgáltatások vagy éppen civil kezdeményezések. E tevékenységek is pedagógiai kultúrát igényelnek, kompetenciáik másfelől gyarapítják és színesítik a hagyományos pedagógiai kultúrát. Nem egy esetben olyan új szakmák jönnek létre, melyeknek nincs civil érdekérvényesítési fóruma, vagy szakmaik kultúrájuk nyilvánossága kialakulatlan. A MPT nyitott befogadásuk, tudásuk gyarapítása és tudásuk megosztása feladatai előtt.

A  szakmaközi, generációk közti és intézményi szintek közi kapcsolatok elve

Tekintve, hogy az MPT nem egyetlen szakmai céh (tanárság, tanítóság) képviselőinek szövetsége, működésében és belső kapcsolatrendszerében kifejezésre jut a neveléssel összefüggő hagyományos és új szakmák közti termékeny kapcsolat, kölcsönös tájékoztatás lehetősége, a nevelés különböző életkori szintjein (bölcsöde, óvoda, iskola, felsőoktatás) kifejtett alaptevékenység tapasztalatai alkotó módon, közvetlen emberi kapcsolatokon át gyakorolnak hatást egymásra.

A társasági tagság életkori heterogenitásának elve nem csupán a közösségi élet folyamatosságának biztosítéka, de egyben kifejeződik a pályáról életkoruk miatt kivonulófélben lévők iránti figyelem, tapintat  szükségessége, másfelől a fiatal nemzedékek, a felsőoktatás szereplőinek, különösen a leendő pedagógusoknak szervezeti szocializácójuk segítése iránti elkötelezettség.

A kritikus szemlélet és a konstruktív állásfoglalások elve

A mindenkori nevelésügy jelenségvilágát a neveléstudományi-pedagógiai progresszió – korszerű tudományosság – alapján értékelje. Az Elnökség, a szervezeti egységek szakmai területükön kövessék és reflektálják a nevelésügy hazai és nemzetközi  gyakorlatát, azokat a változásokat, változtatásokat, melyek a nevelésügy fő folyamatait érintik. A vélemények kialakításakor minden esetben a tudományos igényesség szempontjai érvényesüljenek.

A kritika a lehetőségekhez képest tartalmazzon javaslatokat is arra vonatkozóan, hogy a véleményezett, bírált szakmai kérdésben a Társaság (ennek adott műhelye) mit lát kívánatosnak, követendőnek. A Társaság legyen aktív a tudományos igényű és a gyakorlat követelményeinek is megfelelő változások kidolgozásában.

Közvetítő kapcsolat elve

A Társaság lehetőségeinek keretei között közvetíteni próbáljon a nevelésügy különböző szereplői, szintjei, szakterületei, szakemberei között. Fontos követelmény önmagunkkal szemben, hogy e közvetítés – a párbeszéd gyakorlata – az egyenlőség és a kölcsönös tisztelet alapján történjen.

Kurázsi elve – civil elkötelezettségre épülő kitartás

A Társaság tagjainak önkéntes munkája alapján létezik, lehetőséget biztosít szakembereknek, hogy szakmai törekvéseik e szervezeti keretben kibontakozhassanak. Az önkéntes munka a Társaság egyik legfontosabb értéke, működésnek alapja, s – legyünk önkritikusak – egyben a társasági munka fejlesztésének egyik akadálya is. Ezt az ellentmondást kellő türelemmel és megértéssel kell kezelnünk.

Szuverenitás  elve

A Társaság a nevelésügy folyamatait, történéseit a fenti alapelvek mentén reflektálja. Kész az együttműködésre minden olyan szervezettel, személlyel, aki/amelyik célkitűzéseivel, a progresszív pedagógia gyakorlatával összhangban van. A szuverenitás nem jelenti a társadalmi folyamatoktól, eseményektől, a társadalmi-gazdasági folyamatok szereplőitől való elkülönülést, de jelenti a Társaság szuverenitásának megőrzését.

Nyilvánosság elve

A Társaság – tiszteletben tartva az információ szabadságának, s az adatkezelés biztonságának általános szabályait – tevékenységeiről, állásfoglalásairól, szervezeteiről folyamatosan több csatornán – elsősorban az online platformokat felhasználva – a közvélemény bátorító és kritikus érdeklődésére számítva, azt a kommunikáció sajátos eszközeivel fokozva folyamatosan tájékoztatást ad, a tagok tudását aggregáló tapasztalatait valóságos tudássá szervezi. Ezt szolgálják a megújuló s a szervezeti egységek hasonló kezdeményezéseivel hálózatba szervező honlap, a továbbfejlesztett facebook oldal, a vezető testületek belső kommunikációját segítő új közösségi felületek, az Évkönyv, céltámogatásokkal megvalósított szakkiadványok, melyek online hozzáférését is lehetővé kell tenni, A Kisgyermek c. lap, illetve formalizált részvételünk az Új Pedagógiai Szemle szakmai fenntartásában. Keresni érdemes és Meg kell találni a nevelésügyben érintett közvélemény érdeklődési pontjait, s erre az alkalmas platformon, a megfelelő címzetteket kiválasztva rövid időn belül reflektálni szükséges. Megőrizni szükséges a szakpolitikai reflexióknak azt a rendjét, hogy a szervezeti egységek saját hatáskörükön belül fogalmaznak meg álláspontokat, ez esetben a szervezeti egység a közlemény feladója, s az elnökség mérlegel, hogy részt vesz-e az implementációban, vagy saját nevében felerősíti az adott reflexiót. Meg kell kísérelni  Törekedni kell olyan tudástár létrehozására, amely a pedagógiai progresszió tudáselemeit teszi hozzáférhetővé az Társaság tagjai, érdeklődő szakemberek számára.

Tagságunk stabilizálásának elve

A pályájuk utolsó szakaszába lépő kollégáink, tagtársaink megbecsüléséhez való hozzájárulás mellett szükséges lépéseket tenni a fiatalabb, elsősorban a fiatal pedagógus- és kutatónemzedékek bevonására. A fiatalok közéleti szocializációjának egyik nélkülözhetetlen színterévé érdemes fejleszteni a társaság fórumait. Tovább kell gondolni, hogy a nyilvánosság elvét nem sértve milyen értékelhető privilégiumokhoz juthatnak hozzá a Társaság tagjai (szakmai szolgáltatások, nyilvánossági fórumok, tudástár, értékelhető teljesítményeik hozzáférhetővé tétele, bizonyos, regisztrációs díjjal járó rendezvényeken kedvezmény, meghatározott tárgykörökben szakmai segítség, tanácsadás, pályakezdő tagtársaknak nyújtható elismerés).

Közösségi kapcsolatok intenzitásának elve

A Társaság legjobb műhelyeiben, szervezeti egységeiben, hagyományos és a jövőbeni rendezvényein a személyközi kapcsolatteremtés fóruma is kíván maradni. Ennek szolgálatába állítva kitart a Staféta-tábor, az év végi „jubiláns-köszöntő” programjai mellett, kéri a szervezeti egységeket, segítsék elő a mozgósítást. Egyben a közösségépítés, a társasági identitás erősítése érdekében javasolja az ilyen fórumok (szakosztályok, tagozatok tagozatok keretei közötti)  szervezését.