A 2022. évi küldöttgyűlés elé terjesztéséről az elnökség 2022. márciusi ülése döntött.
1. Visszatekintés a középtávra elfogadott Stratégiára
A Magyar Pedagógiai Társaság 2019. évi küldöttgyűlése döntött arról, hogy felelevenítve egy
szervezeti dokumentumtípus műfaját fogalmazzon középtávra szóló Stratégiát. A Stratégia
egy éves vitája ugyan nem mozgósított megszólalásra annyi tagtársunkat és szervezeti
egységünket, amire számítottunk, de a hozzászólók alapvetően megerősítették az
előterjesztés hangsúlyait, s azt reálisnak, követendőnek egyhangú szavazással minősítette a
2020. évi Küldöttgyűlés.
E dokumentumba foglalt, magunk és testületeink elé támasztott elvárásaink az alábbiakban
foglalhatóak össze:
– A hagyományokhoz fűző hűség nem zárja ki, sőt egyenesen igényli a korszerűsítést, a kornak,
elsősorban a nevelésügy területén bekövetkezett változásainak követését, a szervezet üzeneteiben és
működésmódjában elhatározott innovációk felerősítését. A kihívások részben a világfolyamatok, a
globális versenyből, az automatizációból, a szociális védelmi rendszerek zsugorodásából adódnak,
másrészt a hazai fejlődés egyenetlenségeiből, társadalmi történések és a világfolyamatok
aszinkronitásából, a térségben továbbra is érzékelhető, olykor késleltetéseket is elszenvedő felzárkózási
kényszereiből fakadnak. Számolni kell a közművelődés, nevelésügy társadalmi presztízsének folyamatos
le- illetve átértékelődésével, a nevelésügy szereplői közti dialógus hiányaival, konfliktusaival a
pedagógustársadalom – benne a társasági tagság – „korfájának” elöregedésével. Az elmúlt évtized a
tudás, mint társadalmi tőke szisztematikus és szándékos rombolásáról szólt Magyarországon.
– (A Társaság) olyan nyilvánossági rendszer további fejlesztésében érdekelt – ideértve a tájékoztatás és
tájékozódás új, elektronikus csatornáit, mely érdeklődést keltve nyújt releváns tájékoztatást és szolgál
dialógus kereteiként a az oktatási intézményben működő pedagógusoknevelők, egyúttal a
„hagyományos” intézményrendszereken kívül gyülekező, megannyi új szakmaiságot képviselő nevelő-
fejlesztő szakember számára, mondhatni a társadalom valamennyi nevelésben érintett ágense számára
– ideértve a pedagógiával érintkező írott és elektronikus média, gyermek- és ifjúsági kultúra szereplői
mellett, a gyermek- és ifjúsági világgal érintkező szociális szakemberek és civil önkéntesek körét, s a
családokat is.
– A tagsági formáknak a jelenleginél árnyaltabb formáját a Társasághoz vállalt hűség kiemelt
fontosságának megőrzése mellett a közhasznú szervezettel szemben támasztott normák jegyében
érvényesítse, biztosítsa a szervezeti egységeket nem választó tagtársak jogainak érvényesítését is. E
kötelességteljesítésük figyelemmel kísérése lehetőségeit. A szervezeti egységek távolságtartó
elkülönülését célszerű felváltani sajátos feladatokra, programokra szerveződő laza vagy akár
szorosabbá váló integráció felé tartó szervezetképpel. A jól működő szervezeti egységek szuverenitása
maradjon meg, de a területi vagy szakterületi körben a jelenlegi, a tagozatokat illetően megyékben, sőt
eurégiókban gondolkodó szervezési elv, illetve az akadémiai tudományrendszertant követő
hagyományos szakosztályok indokolt esetben legyenek felcserélhetők kisebb struktúrákban létrejövő
szervezeti egységek. Így városi, intézményi csoportok, speciális szakmaiságok, projektek alapján
létrejövő műhelyek legitimációjával fenntartva az alapszabályba foglalt létszám- és
tevékenységminimumot valamint a szervezeti legitimáció szabályait.
– A Társaság tagcsoportjainak, közösségeinek, műhelyeinek, testületeinek tevékenységi rendszerét
jellemezze
o az adott nevelési szakterületen észlelt jelenségek, problémák, intézkedések nyomonkövetésének
eredményeként megfogalmazott igényes állásfoglalások közreadása – törekedve átfogó,
hosszabb távon érvényes értékelések megalkotására (pl. Kisgyermeknevelési Charta), alkotó
részvétel más szervezetek értékelő dokumentumainak megalkotásában ( Civil Közoktatási
Platform, Gyermekjogi Civil Koalíció, Szakképzési Innovációs Tanács stb.);
o kutatások, publikációk kezdeményezése, az eredmények közzététele; szakmai szolgáltatások az
adott szakterületen, elsősorban tájékoztatás, online-tudástár létrehozása és karbantartása,
jógyakorlatok gyűjtése;
o jeles, fontos szakemberekkel, személyiségekkel szervezett szakmai találkozók, beszélgetések,
konferenciák;
o megemlékezések, elismerések, hagyományápolás, értékőrzés, a közösségi élet alkalmai.
Megőrzésre érdemes az ’Ünnepnapok az életen át tartó tanulásért’ címmel csokorba fűzött
kiterjedt őszi rendezvénysorozat keretrendszere, illetve a Nemzetközi Játéknap projektben való
részvétel.
o A Társaság őrizze meg és elismerési rendszerét (Ádám György Érdemérem, OTDK-
különdíjak), folytassa jubiláns tagjai köszöntésére kialakított hagyományait, támogassa a
tagcsoportok sajátos elismerési formáit (Vasvári-diploma, Bors néni-oklevél stb.), teremtsen új
kereteket a társasághoz fűződő hűség, illetve a fiatal nevelők teljesítményének elismerésére.
o A Társaság őrizze meg a kialakult kollégiumi rendszert (Vezetői, Szakmai, Szakképzési
Kollégiumok), erősítse ezek súlyát a szervezet életében. A szervezeti egységek, tagcsoportok
éves terveihez és önértékeléséhez az elnökség nyújtson segítséget. A Küldöttgyűlés
hagyományos felelősségét és súlyát őrizni kell, ebben továbbra is támaszkodunk a Felügyelő
Bizottság kiemelkedő lelkiismeretére. Az Elnökségtől elvárható működése rendszerességének,
hatékonyságának, nyilvánosságának jelenlegi szintje őrzése.
– Gazdagítani és nyílttá kell tenni a társaság hazai, szakmaközi és szakmán túli kapcsolatrendszerét,
nemkülönben erősíteni a Társaság jelenlétét a nemzetközi térben is, nem utolsó sorban a világ- és
Európa-szerte működő magyar pedagógusszervezetekkel, élni ezek híd-szerepével.
– Elismerés és köszönet illeti azokat a felsőoktatási – elsősorban pedagógusképző – intézményeket,
köznevelési, művelődési intézményeket, melyek egy-egy rendezvény, még inkább egy egy-társasági
műhely, szervezeti egység tényleges otthonául ajánlják magukat.
– Az elnökség és a szervezeti egységek vezetőségeinek közös munkája eredményeként biztosítani kell a
Társaság működésének feltételeit, a likvid gazdálkodást és egyben a szerény fejlesztéseket is. A
Társaság működésének legbiztosabb forrása a tagdíjak befizetése. A tagdíjfizetés gyakorlatában el kell
érnünk, hogy a tagdíjfizetők aránya a következő években haladja meg a taglétszám 60%-át.
Kezdeményezzük az előírt tagdíjhoz képest felülfizető tagtársak hűségének elismerését. Ki kell alakítani
annak a nyílt rendszerét, hogy a tagcsoportok rendezvénytámogatásként tagdíjbefizetéseik arányos
részét – elszámolás terhe mellett – visszakaphassák. Az Elnökség felhatalmazást élvez, hogy a
diszfunkcionális állami támogatási rendszer viszonyai mellett is kísérletezzen a found raising különböző
formáival. Sikeres városi, megyei tagozatok, és az Erzsébetvárosban székhelyre talált elnökség jó
tapasztalatai alapján fokozni érdemes az önkormányzati források elérését. Szükséges a reálgazdaság
több fontos szereplőjének megnyerése vagy az MPT-nek jó reklámhordozóként való elismertetésével
– A stratégiai dokumentum legyen viszonyítási alap az MPT éves beszámolóihoz, a küldöttgyűlés értékelje
a testületek és szervezeti egységek munkáját ebben a prizmában: miképp segítették a stratégia érvényre
jutását. Az éves beszámolók – ideértve a szervezeti egységek alapszabályba foglalt éves beszámolóit is –
adjanak számot arról, mit tettek a stratégia megismertetéséért, megvalósításáért Társaságon belül és
Társaságon kívül, hány embert ért el a tájékoztatás, milyen hatása volt a szűken vett társasági életre, a
civil közösség tevékenységére, illetve a szervezeti egység, a Társaság közvetlen és közvetett nevelésügyi
környezetére. Figyelembe kell venni, hogy a Társaság aktivistái egytől egyig önkéntesek, munkájuk,
családi életük mellett vállalnak feladatot a közösségi munkából. Ez azt is jelenti, hogy a stratégia
implementációja során az elvárható részvételre kell ösztönözni a tagtársakat, számolva egy lassú, de
mélységig hatoló, biztonságosan növekvő aktivitással.
– Fogalmazzunk – szakosztályok, tagozatok tervezőmunkájával – olyan távlati célokat, melyek évtizedes
távlatban jelenítik meg hozzájárulásunkat a Társaság kettős feladatához; a belső műhelymunkához,
közösségépítéshez, hagyományápoláshoz, illetve a nevelésügy általuk „átlátott”, szakmaiságukkal
érintkező területeinek innovációihoz.
2. A működés külső feltételiről
Nehéz külső körülmények közepette kezdte új ciklusát 2018-ban a Magyar Pedagógiai
Társaság. A nehezítő körülmények közt tartjuk számon túl a nevelésügynek sok szempontból
kritikus helyzetét.
A civil szervezetek működésére kiható jogszabályi változások, támogatási strukúrák, a
nehezedő gazdasági környezet – ebből adódó forrásteremtési akadályok, a köznevelési,
felnőttképzési és szakképzési rendszer strukturális és radikális tartalmi átalakítása, benne az
iskolák állami és (elismert) egyházi tulajdonlása által előállt helyzet, az intézmények
pedagógusainak helyzete, a szakmai közéletben való részvételi lehetőségek nehezedő
ellehetetlenülése nagy kihívások elé állította a szervezetet. Az így kialakult helyzetet
nehezítette még a mai napig tartó egészségügyi veszélyhelyzet. Ebben a helyzetben több
alkalommal fogalmazott úgy az évente megtartott küldöttgyűlés, hogy a talponmaradás, a
megmaradás is eredmény
3. Tagságunk, szervezeti élet, a tagság aktivitása, aktivizálása
3.1. A testületek, az elnökség tevékenysége
Az összetételében jelentősen fiatalodott elnökség a kihívásokra nem passzivitással, hanem
innovációkkal kísérelt meg válaszolni. Fokozta jelenlétét az online-világban (megújította a
honlapot, gazdagította a fb-csoportot, Youtube-csatornát nyitott- ez akkor is eredmény, ha az
olvasottsággal elégedetlenek vagyunk), kiadta Évkönyveit, támogatókat szerzett könyvkiadói
tevékenysége volumenének megőrzéséhez. Az alapszabálynak megfelelően működtette a
testületeket, bár az is tagadhatatlan, hogy mind a Vezetői Kollégium, mind a Szakmai
Kollégium ülésein a részvételi arány nem nőtt, utóbbi esetében csökkent is. Csökkent
aktivitással, de sor került a hagyományos őszi programsorozatra az „életen át tartó tanulás”
népszerűsítését szolgáló rendezvényekre, a Staféta-tábor hagyománya kis krízis után a
fővárosi agglomerációba, Taksonyba szervezése nyomán új lendületet vett.
Mindezzel együtt az elnökség stratégiaalkotás feladatával kísérelte meg aktivizálni a társaság
hűséges, elszánt tagjait, szervezeti egységeit, egyben megszólítani a leszakadó
„peremvidéket” is. A stratégia vitája nem volt igazán kiterjedt, bár a Küldöttgyűlés
egyhangú szavazással fogadta azt el. A Stratégia célkitűzései és feladatrendszere
voltaképpen a korábbi törekvéseket erősítette meg, az alapszabály alapértékeit fogalmazta újra
– a közhasznú szervezethez, szakmai egyesülethez méltó távolságtartást a közvetlen
szakmapolitikai jelenléttől, ugyanakkor a releváns kérdésekben erősödő, szakszerű
állásfoglalások, megszólalások igényét. A Stratégia megerősítette a társaság működésének
alapvető elvét: a szervezeti egységek tevékenységére helyezett hangsúlyt, egyben a „minden
tagunk fontos” elveit.
Utóbbi vonatkozásában a ciklusban elhúzódó, de fontos változtatást hajtottunk végre: az
alapszabály előírásait minimálisan sem teljesítő tagtársaktól megváltunk. Ez a korábbi,
csaknem kétezres tagságnak csaknem felét érintette. Ugyan a ciklusban – több szakosztály
kiemelkedő szervezőmunkája nyomán – belépők is voltak szép számmal, Társaságunk ma
ezres nagyságrendjével a közepes méretű pedagógus szakmai szervezetek körébe került.
(Ugyanakkor nem sikerült megoldani – a törvényszék elutasította javaslatunkat – a
szakosztályhoz nem tartozó tagok joggyakorlásának szervezeti lehetőségeit.) Érzékelhető
pozitív hatása volt a korábban, hosszú éveken át nem gyakorolt eljárásnak: tiszteletbeli tagok
választásának, továbbá a ciklus idején köztiszteletben álló elnökünk, Ádám György nevét
viselő Érdemérem adományozásának.
3.2. A társasági „korfa”
A Stratégia feladatul tűzte ki a tagság „fiatalítását”. Ez a cél igazán nem teljesült.
Tagságunkban továbbra is a nyugdíjas korosztály jelenléte meghatározó (nem csupán azért,
mert civil szervezeti feladatokra alkalmas idejük több, hanem azért is, mert politikai
szocializációjukban a szervezeti élet, mind a társasági hűség kifejezetten erőteljes. Néhány,
újonnan alakult vagy új vezetés alá került szakosztályunk tudta elismerésre méltóan
teljesíteni a Stratégia ezen elvárását (Neveléstörténeti szakosztály, Pályaorientációs
Szakosztály, Eszterházy Tagozat). Nem sikerült a felsőoktatás hallgatóiból, pedagógus-, és
kutatójelöltekből új, a jövő zálogaként megjelenített bázist kialakítani.
Mindent egybe véve – a tagdíjfizetési fegyelmet tekintve – hétszázas kört tudunk a Társaság
aktív bázisául, közülük sokan a megállapított és elfogadott tagsági díj összegének
felülfizetésével fejezték ki hűségüket.
A szakosztályok, tagozatok élete elsősorban a bevezető bekezdésben említett okok miatt
meglehetősen egyenetlenül alakult. A korábbi ciklus végén létrejött nagy (több megyét
átfogó, regionális) tagozatok működése a székhely magja köré redukálódott. (Heves megye
lépte meg, hogy ezt a reális tényt szervezetében is kifejezésre juttatta: Eszterházy Tagozattá
alakult az egyetem bázisán.) A ciklusban kellett kimondani a Baranya megyei és a BAZ-
megyei tagozat megszűnését. Közvetlenül a küldöttgyűlés előtt vezényelt le az elnökség
krízisintervenciót – remélhetőleg sikerrel – Bács-Kiskun megyében.
A szakosztályok közül is több szűnt meg (ÁMK-szakosztály, Szókincsháló, Neveléslélektan),
a neveléssel összefüggő szakosztályok integrációja a Kalokagathia szakosztály keretei közt
még nem hozta a hozzá fűzött reményeket. A ciklusban reményt keltően új műhelyek,
közösségek mondták ki csatlakozásukat szakosztályként a Társasághoz (pl. KORISME)
szakosztály, de működésük az alapszabályba foglalt „szervezeti minimum” határán toporog.
Új szakosztályként a tavasszal alakult a Robotika szakosztály, s vannak erőfeszítések „előre
menekülésre”, új szakosztályok létrehozására, vagy nagy szakosztály (Kisgyermeknevelés)
belső strukturálódására, vagy egy szakosztály egy műhelyhez kötődésére (ebben a helyzetben
tartósan aktív és sikeres a Diszlexiás Gyerekek Fejlesztéséért szakosztály, kevéssé találja civil
helyét a Konduktív Pedagógia szakosztály). Új vezetés tett szívós erőfeszítéseket a
nagyhagyományú s jelentős tagságot számon tartó Felsőoktatási szakosztály újjáélesztésére, a
törekvések „termőre” fordulását várjuk. A pandémia fékezte le a Prevenciós szakosztály
dinamikus munkáját, a neveléstörténészek keresik helyüket szűkebb szakmájuk gazdag
viszonyrendszerében. Az is elmondható, hogy a szakosztályok, tagozatok többségének
aktivitásra a vezetésre, koordinációra vállalkozó vezető személyiség/ek karizmájára épül. E
drive-ra alighanem tartósan, mint alapvető erőforrásra kell támaszkodnunk, elfogadnunk a
tényt, hogy az adott élet-, pályaszakaszában ambiciózus vezető viszi hátán a szervezeti
egységeket. A fejlesztésben egyfelől arra kell törekedni, hogy e szakaszok tartósak
maradjanak, másfelől arra, hogy a karizmatikus vezetők életkora kerüljön közelebb a fiatal
nemzedékekéhez.
4. Eredményeink
4.1. irányító, koordinációs testületeink működését az alapszabálynak megfelelően
biztosíthattuk. Tagadhatatlan, hogy ebben az online platformokra való átállás is segített. Több
szakosztályunk életét ez a lehetőség kifejezetten dinamizálta, sőt a youtube csatorna
létrehozásával az „utánnézés” is lehetővé válhatott, s ez megsokszorozta az információkat
befogadó számát – ezt akkor is el kell mondanunk, ha a Szakmai Kollégium fontos
előadásainak és előadóinak közvetlen látogatói száma alatta maradt a vártnak, s az
elektronikus platformok tényleges látogatóinak száma – miközben létrehozásukat
eredménynek tartjuk, s áldoztunk is fenntartásukra – nem tekinthető széleskörű
nyilvánosságnak. Ha ez utóbbiak okait keressük, akkor nem kárhoztathatjuk egyoldalúan saját
promóciós munkánkat, a pedagógus-életmód, túlterheltség, a külső viszonyok előidézte
közöny, nemkülönben bázisunk előrehaladott (s az IT-ben kevésbé otthonos) életkora mind-
mind szerepet játszottak ebben a jelenségben.
4.2. Mindezzel együtt szakosztályaink, tagozataink túlnyomó része teljesítette, sőt
túlteljesítette az alapszabályba foglalt „szervezeti minimumot”, megvalósított évente
legalább 2 aktivitást (a Szakképzési Kollégium, a Pályaorientációs Szakosztály, a
Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztály frekvenciája ennél jóval nagyobb volt, s
fokról fokra növelte is érdeklőinek, tevékenységeiben részesedők számát. Fokról-fokra
nőtt (a járványhelyzet békés szüneteit kihasználva) a Staféta-tábor látogatóinak száma is.
4.3. Kifejezetten gazdagnak tekinthető kiadványaink köre. Túl azon, hogy küldöttgyűlési
határozatunknak megfelelően 4 alkalommal kiadtuk a társasági évkönyvet, több fontos
kiadvánnyal gyarapítottuk a nevelésügy szakkönyvtárát (ráadásul úgy, hogy a
könyvkiadói tevékenység technikai feltételeit rendre támogatásból biztosíthattuk, a
szellemi beruházás tagjaink szakértelmét dicséri).
A ciklusban megjelent kiadványok listája:
– Bogdán Péter (2021): A romák oktatásával kapcsolatos kérdések a pedagógiai szaksajtó tükrében.
– Czakó Kálmán Dániel ( szerk. 2018): Csillagfényben – Neveléstudományi megelőzés III. kötet
– Czakó Kálmán Dániel ( szerk. 2019): Csillagfényben – Neveléstudományi megelőzés IV. kötet
– Czakó Kálmán Dániel (szerk.) 2020. Csillagfényben. Neveléstudományi megelőzés. V. kötet
– Debreczeni Tibor (2018): Bizony, életre szólt
– Fábry Béla, Trencsényi László (szerk., 2019): Az állam és a nevelési-oktatási intézmények
– Fábry Béla, Trencsényi László (szerk., 2019): A Magyar Pedagógiai Társaság a rendszerváltás
éveiben
– Fábry Béla, Trencsényi László (szerk., 2019): Keresztény kultúra és közösségpedagógia
– Hortobágyi Katalin (szerk., 2018): Loránd Ferenc szakirodalmi munkássága
– Kardos Ferenc (2019): Van kiút
– Kardos Ferenc(2020): Az alagút végén
– Korczak, Janusz (2021): Mózsi, Józsi, Samu és a többiek: Tábori történetek
– Korczak, Janusz (2019): A wilhelmówkai fiúk : Józek, Jasiek, Franek és a többiek
– Kriston-Vízi József (szerk.,2021): Tanulmányok Kiss Áron (1845-1908) tiszteletére
– Makai Éva (szerk. 2020): Adalékok a gyermeki jogok történetéhez. Az ENSZ Gyermekjogi
egyezménye magyarországi kihirdetések 30. évfordulójára.
– Morva Péter (2018): Muzsikáló gyermekrádió – elfeledett történet: a Magyar Rádió Ifjúsági- és
Gyermekosztályának története és komolyzenei nevelőmunkájának pedagógiai elemzése
– MPT Évkönyv 2018
– MPT Évkönyv 2019
– MPT Évkönyv 2020
– Révész György (szerk.,2020): Mi, hatvanasok. Mozgalompedagógiai füzetek 13.
– Szabó Istvánné, Varga Csilla (szerk., 2018): Mesterek és tanítványok – pedagógusportrék II.
– Tóth József (2018): Csillebérc 1948-2018. Mozgalompedagógiai füzetek 12.
– Trencsényi László (szerk.2018): Tanúhegyek
– Hudra-Kiss-Trencsényi (szerk. 2021): Abszolút pedagógusok
Sajtó alatt:
– MPT Évkönyv 2021
– Borbély-Pecze Bors Tibor: Pályaorientációs kézikönyv
– Trencsényi László (szerk.): Tanúhegyek II.
– Gál Ferenc (szerk.): Taksonyi beszélgetések
– Czakó Kálmán Dániel (szerk.): Prevenciós kézikönyv 6.
4.4. Facebook-csoportunk tagjainak száma meghaladta a 3000-ret, honlapunk látogatóinak
száma havi átlagban meghaladja a félezret, Youtube-csatornára töltött közleményeinek közel
1500 néző tekintette meg. Gyarapodott honlappal, fb. csoporttal rendelkező szervezeti
egységeink száma.
4.5. Közéleti, szakmai érdekérvényesítési „trófeánk” a beszámolási ciklusban is volt. A
Gyermekérdekek Szakosztálya – Korczak Munkabizottság kezdeményezésére „járta ki” az
ombudsman a tartós kórházi gyógykezelésben részesülő tanulók iskolázásának jogi
szabályozását – eredmény ez akkor is, ha a gyakorlat még nem változott kedvezően. Más
állásfoglalásaink rendre a szakmai közvélemény támogatásával találkoztak.
5. Jelenlétünk a közéletben, partnerkapcsolatok
5.1. Tanácsainkat igénybe veszi a Civil Közoktatási Platform (ahol státuszunk megfigyelői), s
aktív tagként képviseli a társaságot a Korczak Műhely az utóbbi időkben különösen aktív,
megannyi állásfoglalásával a gyermekérdekekért határozottan szót emelő Gyermekjogi Civil
Koalícióban. Képviselőink helytállása az Új Pedagógiai Szemle és az A Kisgyermek
szerkesztő bizottságában érezhető nyomot hagyott az elmúlt időben e lapok stabilitásában,
szakmai igényességében, elfogulatlan tudományosságában. Erős a társasági jelenlét a
felnőttképzés ügyei körül, a Szakképzési Kollégium rendszeres műhelykonferenciái iránt erős
az érdeklődés. A hiányok közt tartjuk számon társasági szerveződéssel „le nem fedett”,
erősebb civil részvételt igénylő területek: pedagógiai szakszolgálatok, gyermekvédelem
intézményrendszere, gyermekkultúra, média, tanügyigazgatás.
5.2. A MTA PTB-ben és más MTA tudományos bizottságokban sok az MPT-tag, bár
társaságunkkal vállalt identitásuk nem mondható egyenletesnek. Magasan kvalifikált,
nemzetközileg jegyzett tudós tagunk kevesebb a kívánatosnál, magas a felsőoktatásban
dolgozó tagtársak száma, a fent jelzett okokból alacsony a köznevelési praxisban dolgozóké,
fontos erőtartalék az, hogy a „hagyományos” akadémiai tudományosság perifériáján
elhelyezkedő új szakmaiságok közösségei kérnek bebocsáttatást a Társaságba, s általunk a
szélesebb szakmai közösségbe (prevenció, pályaorientáció, diszlexiakezelés, konduktív
pedagógia, játékpedagógia, hagyománypedagógia stb. – e körben elkerülhetetlen veszteség
volt a nemzetiségi terület, a mozgalompedagógia, a szomatikus nevelés szervezeteinek
feladása).
Partneri kapcsolat társtudományok hasonló szervezeteivel hézagos (ugyan a Szociológiai
Társaságban több tagunk fejt ki kiemelkedő tevékenységet, az elnökségek szintjén nem jött
létre együttműködés, ugyancsak restanciánk van a Magyar Pszichológiai Társasággal való
kapcsolatot illetően). Kiemelkedik a Takács Etel Pedagógiai Alapítvánnyal, a Karácsony
Sándor Neveléstörténeti Egyesülettel kialakult kapcsolat. Élő munkakapcsolatot ápolunk, a
pályaorientációs szakosztályon keresztül, a Magyar Közgazdasági Társasággal,
rendezvényekhez kötötten az ELKH KRTK-val. Több közös sikeres programot valósítottunk
meg és készítettünk elő az OPKM-mel. Nem erősödött szervezeti szinten (néhány szakosztály,
tagozat kapcsolatától eltekintve) az együttműködés a határon túli magyar
pedagógusszervezetekkel, s nemzetközi kapcsolataink is elmaradnak a kívánatosnál. Ennek fő
okát az erőforráshiányos állapotban látja az elnökség.
Sajátosnak mondható, hogy a legutóbbi háborús események kapcsán erősödött aktivitásunk
és részvételünk a nemzetközi Korczak-mozgalomban (lengyel, litván, olasz stb.)
5.3. A MVM és a MOL volt tekinthető a gazdasági szereplők közül támogatónak – egy-egy
célfeladat esetében. A Fogyatékos Személyekért Közalapítványhoz rendre biztonsággal
pályázott nagyösszegű támogatásért a Diszlexiás Gyerekek Fejlesztéséért Szakosztály
(igényesen teljesítve a pályázatban vállalt feladatokat), könyvkiadási tevékenységünket
támogatta a MAZSÖK, az EMIH, a Waclaw Felczak Alapítvány, a Takács Etel Pedagógiai
Alapítvány, az Eötvös József Cigány-Magyar Pedagógiai Társaság, az Eötvös Loránd Kutatói
Hálózat, a Barankovics Alapítvány. Szakmai feladatainkhoz utóbbitól, nemkülönben az Új
Köztársaságért Alapítvány és a Táncsics Alapítvány nyújtott támogatást. Biztonsággal
számíthatunk – részt véve a kerület közéletében – az Erzsébetvárosi Önkormányzat
támogatására. Nógrádi tagozatunk tart hatékony kapcsolatot a megyeszékhely
önkormányzatával.
5.4. Partnerünk és támogatónk egyben több felsőoktatási intézmény, mely egy-egy tagozatnak
bázisa is. Közösen jegyzett programok, helyszínbiztosítás, az adott szervezeti egység
vezetésében való személyes részvétel jellemzi e kapcsolatokat. Említsük e helyütt a BME-t, a
Széchenyi Egyetem Apáczai Karát, részben a Soproni Egyetem Benedek Elek Karát, a
Kaposvári Egyetemet, a Semmelweiss Egyetem Pető András Karát, a Kodolányi Egyetemet,
nemkülönben a székhelyünknek helyet adó ELTE Pedagógiai Pszichológiai Kart.
A köznevelési intézmények közül azokban szereztünk jó partnert, ahol szervezeti egység
vezetője ezt személyes hitelével érte el. Kiemelkedik a Teleki Blanka Gimnázium, mely
esetben a Tankerület hozzájárult, hogy az iskola bejáratán a Középmagyarországi Tagozat
neve megjelenhessen, továbbá az Öveges Középiskola, a hajdúszoboszlói Szép Ernő
Kollégium, a Comenius Iskolaközpont.
6. Hagyományápolás
6.1. A jubileum. A ciklusra esett a Társaság (közelebbről jogelődjének) 130. alapítási
évfordulója. Szerény, de jelentős eseménnyé avattuk a jubileumot. „Városi sétán” kereste fel
az elnökség, ill. csatlakozó tagtársak jelentős elődök emlékhelyeit, a fővárosi temetők
honlapjain is jó nyilvánosságot kapott az esemény, az ELTE Kazinczy utcai épületében terem-
névadó jeles MPT-sek életútját tanárjelöltek jelenlétében méltathattuk rövid koszorúzási
ünnepségsorozaton. Neveléstörténeti szakosztályunk felolvasó ülésén sikeres előadók a Kiss
Árpád Emlékkonferencián juthattak szóhoz.
A jubileum kapcsán a kormányzati sajtót is sikerült elérni. A Köznevelés terjedelmes méltató
cikket közölt a társaságtörténetről.
6,2.Tiszteletbeli tagjaink megválasztása, jubilánsaink hagyományos köszöntése rendre, jó
fogadtatással sorra került.
6.3. A honlap Ki kicsoda? rovata folyamatosan bővül. Közel 250 személy életútja,
forrásokkal ellátva követhető már. Örvendetes, hogy a Neveléstörténeti szakosztály átvállalta
gondozását.
7. Gazdálkodás
Felügyelő Bizottságunk bizalma töretlen, könyvelésünk szakszerű, adósságunk nincsen.
Takarékos gazdálkodással, a pályázati bevételek ésszerű felhasználásával a működés
minimumát mindenképpen tudjuk biztosítani ( félállásos irodavezető, alkalmi szerződéssel
finanszírozott kolléga segíti a honlap kezelését, illetve a nyilvántartás gondozását, szerződött
partnerünk vezeti a könyvelést, irodánk bérleti feltételei optimálisak, a bankköltség sajnos
irreálisan magas, a postaköltséggel igen takarékosan bánunk.)
Olykor egy-egy szakosztályi program projektszerű támogatására is mód nyílott (Békés
megyei Tagozat, Prevenciós szakosztály, Szabolcs-Szatmár megyei Tagozat kiadványa,
Pályaorientációs szakosztály honlapja (https://llg.hu/), Neveléstörténeti szakosztály jubileumi
pályadíjnyerteseinek részvétele a Kiss Árpád Emlékkonferencián, Felsőoktatási szakosztály
anyagának lejegyzése stb.).
8. Kritika, Viták a társaság jövőjéről, stratégiájáról
A küldöttgyűlés felkészülési időszakának kezdetén – a ”Személyi kérdéseket előkészítő
Bizottság”, majd Jelölő Bizottság aktivitásának is köszönhetően – felélénkült a Társaság
sorskérdésein gondolkodó tagtársak, szervezetiegységvezetők konstruktív kritikája.
Rendkívüli nyílt elnökségi ülésen tárgyalhattunk e, nagyobb szervezeti aktivitást, erőteljesebb
jelenlétet sürgető javaslatokról. E viták eredményét tükrözi néhány, az alapszabály
módosítását célzó javaslat (bár a törvényszéki alaposság miatt szeretnénk csökkenteni a
változtatások arányát az alapszabályban). A viták tanulságait illetően az elnökség úgy látja,
hogy a kritika tartalma jogos, ugyanakkor irányai rendre egybevágnak a 2020-as Stratégia
törekvéseivel. Célravezetőnek látszik a „kivitelben” kell jobban megtalálni azokat a
beavatkozási pontokat – a testületek mellett a szakosztályok, tagozatok aktív, jobban
aktivizálható magjait, a fontosabb kommunikációs célcsoportokat – akik ennek az
evolúciónak motorjai lehetnek.
A Jelölő Bizottságnak a Küldöttgyűlést előkészítő beszámolójában kritika érte a társaság
frontembereinek karcosabb politikai megszólalásait. Hozzátartozik e kritikához, hogy a
küldöttgyűléseken rendre biztatást kaptunk erőteljesebb szakmapolitikai jelenlétre. Nehéz az
egyensúlyt tartani, de az elnökség álláspontja az, hogy e megnyilatkozások olyan határt nem
léptek át, melyek társasági (akár etikai bizottsági) intézkedésekre szorulnának. Mindenesetre a
jótanács követésére törekszünk.
9. Összefoglalóul
Kérjük a Küldöttgyűlést, hogy konstruktív javaslataival segítse az új elnökség és
felügyelőbizottság, nemkülönben a szakosztályi, tagozati aktivisták koordinációs munkáját,
kommunikációs hangsúlyainak kialakítását – a folyamatosság és az új kihívásokra való
felkészülés jegyében.
Az Elnökség feladatait továbbra is az alábbiakban fogalmazza meg – folytatva e tevékenység
erényeit, gazdagítva módszertárát, kapcsolati hálóját, megőrizve hűséges aktivistáit,
ugyanekkor új célcsoportokra, elsősorban fiatalokra találva.
a szervezeti egységek működésének koordinálása,
a kommunikációs csatornák kezelése és a Társaság képviseletének ellátása,
a Társaság dokumentációs rendszerének (tagnyilvántartás, határozatok,
állásfoglalások, jegyzőkönyvek, emlékeztetők, stb.) gondozása,
gondoskodás a működés anyagi feltételeiről,
a Küldöttgyűlés és a Szakmai Kollégium munkájának szervezése,
etikai felügyelet ellátása
Kérjük, hogy a Küldöttgyűlés fogadja el a beszámolót, s támogassa az Alapszabály
korszerűsítésének törekvéseit is, a küldöttek két küldöttgyűlés között is segítség a Társaság
erőteljesebb nyilvánosságát, a fiatalításra tett kezdeményezések hatékonyságát.