Hogyan tudunk segíteni a tanulásban elakadó diákoknak? – erre a kérdésre kerestük a választ 2022. március 30-án, a Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztály műhelybeszélgetésén.
A résztvevői körben volt jelen tanár, kollégiumi nevelő, gyógypedagógus, gyógypedagógiai asszisztens, gyógypedagógus hallgató, iskolapszichológus és könyvtáros tanár is, több intézményből: Öveges József Technikum és Szakképző Iskola, Kürt Alapítványi Gimnázium, Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium, Debreceni Bárczi Gusztáv EGYMI.
A diskurzust Paveszka Dóra gyógypedagógus, logopédus moderálta.
Személyes beszámolók, szakmai és emberi tapasztalatok hangzottak el, amelyekből kibontakozott egy problématérkép. Megosztottuk egymással jó és rossz tapasztalatainkat és azokat a megoldásokat, amelyeket saját tapasztalataink alapján eredményesnek ítélünk.
A beszélgetésen jelen volt a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke, Trencsényi László is, akinek javaslatára az alábbiakban három szempont alapján: a felmerült problémák, a jó gyakorlatok és a fenntartóktól, oktatásirányítóktól várt intézkedések mentén foglaljuk össze az elhangzottakat.
PROBLÉMÁK
- Sok tanulónak nehézséget jelent a feladatok fejben tartása, rendszerezése, az idő beosztása, online alkalmazások használata – különösen tanulási zavarral élők számára (ez a vírushelyzet miatti online oktatás időszakában különösen érzékelhető volt).
- Hatalmas az igény a korrepetálásra, középiskolában is.
- A járvány miatti távoktatás idején sokan leszakadtak, nehezen veszik fel a fonalat.
- Sok a (teljesítmény)szorongó gyerek.
- A diákok nagyon túl vannak terhelve.
- A tanárok nagyon túl vannak terhelve, kevés időt tudnak szánni az egyéni problémákra.
- Problémát jelent a megfelelő eszközellátottság az iskolákban és a kollégiumokban.
- Kevés az iskolákban a fejlesztő, kollégiumokban egyáltalán nincs státusz fejlesztő szakemberekre.
- Általában nem sikerül a gyerekeknek annyi fejlesztő órát biztosítani, amennyit a szakvélemény javasol.
- A kortárs segítséget nehéz megszervezni, mert az elit gimnáziumokba járó diákok túl vannak terhelve, nincs erre idejük.
- Nemcsak a szakvéleménnyel rendelkező diákok igénylik a segítséget (gyakran kérik a fejlesztőt, hogy ők is hadd járjanak hozzá).
- Az utazó gyógypedagógusok a több intézményben való feladatellátás, illetve az ebből fakadó állandó sietés miatt nem mindig tudnak személyesen konzultálni a tanárokkal és elmélyülni az adott iskola életében.
JÓ GYAKORLATOK
- A fejlesztők (gyógypedagógusok, fejlesztőpedagógusok) tevékenységeinek kiszélesedése
- Tantárgyba ágyazott fejlesztés, tanulástámogatás a felzárkóztatás érdekében – a szaktanár átküldi a tananyagot vagy a kidolgozott tételeket, amit a fejlesztő tanulássegítő módszerekkel átvesz a tanulóval (pl. gondolattérkép, szókockák, tanulókártyák, a tanulás segítése rajzokkal, akár tételek magnóra mondása)
- Mentorálás, érzelmi támogatás nyújtása a fejlesztésre járó diákoknak – szoros állapotkövetés, praktikus információk és készségek fejlesztése (szervezés, ügyintézés, összerendezettség, tanulásmódszertan), bemenni a tanulók vizsgájára a stressz oldása érdekében
- Tanórákon részt venni, ott segíteni – ez nagyon ritka, mert sok a kiscsoportos fejlesztés, ami mellett nem marad rá idő
- Könyvtáros, gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, iskolapszichológus is gyakran korrepetál, de nem hivatalosan
- Néhány szaktanár olyan korrepetáló órákat ad a lyukas óráiban, ami nincs elszámolva
- Gyógypedagógiai asszisztens – tanórákra megy be, segíti az SNI tanulókat (pl. „láthatóvá teszi” a matematikát)
- Kollégák összedolgozása, együttműködése
- Egyéni tanulási utak közös kidolgozása és a feladatok leosztása, pedagógiai műhely akár egy tanulóra is (SWOT-analízis, kapcsolattartás külső érintett szakemberekkel is, pl. pszichiáterrel)
- szaktanári „kisokos” összeállítása tantárgyanként – mire fontos figyelni a tanórán, eszközök, módszerek, a dolgozatszerkesztés szabályai (betű, szín, szöveg elosztása, stb.)
- Önkéntes segítők bevonása (pl. gyógypedagógiai asszisztens képzésben lévők, iskolai terepgyakorlaton résztvevő gyógypedagógus hallgatók) – korrepetálás, mentorálás (tervezés, feladatok számon tartása és lépésekre bontása, gondolattérkép készítése). A tapasztalt fejlődés területei – a mentorált részéről: életben való eligazodás, szociális készségek, iskolai eredményesség, a segítő részéről: elmélet gyakorlatba ültetése (pl. differenciálás, vizuális támogatás, idegen szavak megértése, átfogalmazás, tananyagon keresztüli fejlesztés), emberileg is fontos tapasztalat (határok tartása, kommunikáció), rugalmasság, sikerélmény.
- Tanulásmódszertan órák – külön tantárgyként vagy osztályfőnöki órák keretében
- Vizsgaszimuláció – pl. érettségi vizsga helyzetének szimulálása (szorongásoldás)
- Kollégiumban szűrés (9. osztály elején) és rendszeres korrepetálások – könnyen megszervezhető az adott keretekben (beiktatható a délutáni programokba, és a nevelők eredetileg szaktanárok)
- Humán szolgáltatótól – szerződés alapján – pszichológus jár ki a kollégiumba
- Időmenedzsment tanítása (kollégiumban)
- Problémák és megoldási lehetőségek megosztása szakmai Facebook-csoportokban – pl. tanácsok adása egymásnak, (kortárs) segítők közvetítése
OKTATÁSIRÁNYÍTÁSTÓL VÁRJUK
- Korrepetálásra szánt órák beépítése a pedagógusok alapóraszámába
- Több segítő szakember (fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus, pszichológus) foglalkoztatása az intézményekben (iskolák, kollégiumok)
- Tanulási zavarral, nehézséggel élő tanulók ellátására felkészítő tanfolyamok tanároknak, oktatóknak
- Az utazó gyógypedagógusok óraszámába beépíteni a pedagógusokkal való konzultációt is
- Tanárok és diákok terheinek csökkentése
- Eszközellátottság javítása
Összességében nagyon lelkesítő beszélgetés volt, mert szép történeteket, sikereket hallhattunk. Egy időre nem „egyéni hősöknek” érezhettük magunkat – ahogyan az egyik résztvevő nevezte a tapasztalataikat megosztó jelenlévőket. Legtöbbször valóban ez az életérzés jellemzi sokunk szakmai munkáját, ezért is volt jó látni, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, sőt vonzó példák vannak az összefogásra. A műhelybeszélgetéstől azonban ennél a lelkesítésnél többet is remélünk: a bevált gyakorlatok terjedését és a fenntartók odafigyelését a szavunkra!