2009 az MPT-ben
“Ahol nevelésügyi kongresszus van, ott nevelésügyi kongresszus van” – emlékeztetett Trencsényi László a tavaly novemberi Szakmai-Vezetői Kollégium ülésén elhangzottakra, azaz folytatódjék az a szakmabeli és szakmaközi dialógus, ami 2008 augusztusában megindult. Fontos, még fontosabb, hogy ez a dialógus a megszokottnál és higgadtabb és tárgyszerűbb legyen, ebben áll a Magyar Pedagógiai Társaság felelőssége.
Miközben vannak szakosztályok, melyeknek működésében a szakmai érdekérvényesítés erősödik fel (napközisek, kollégisták), másutt a diskurzus-elv érvényesül (pl. az “újjászületett” felsőoktatási szakosztály).
A kolozsvári Szőts Judit indítványára, a győri Kovátsné Németh Mária kezdeményezésére méltó keret mindehhez az Apáczai-évforduló. Nem csupán az “oskolák felettébb fontos voltáról”, hanem ama bizonyos másik mondat is fontos mottó lehet:” az iskola tanítók és diákok rendezett társulása” – mind a rendezettségre, mind a társulásra hangsúly esik. S kiterjeszkedhet a közös gondolkodás a határainkon túli magyar szakmára is. (A koratavasszal erdélyi konferenciasorozat zajlik majd, a helyi szakmai rendezvények szintézise kíván lenni május 15-én a győri rendezvény.)
Ezenközben nemzetközi kapcsolataink is kiterjedőben. A “visegrádi négyek” országai körében igen aktív részvételünkkel szerveződő “Együttműködő iskola – együttműködő társadalom” projekt sokat ígér. Szólt a szónok arról is, hogy éppen a magát “nemzetiőrseregnek” nevező csoport királyhelmeci randalírozása napján tudtunk szlovák partnereinkkel konstruktívan előre lépni lengyel és cseh kollégák társaságában.
Elvünk változatlan: fokozni kell a fiatalítást, az ISCE-konferencia ebben igen reménytkeltő, s egyben jól kell sáfárkodnunk a tradíciókkal, tagságunk idősebb generációival. Mindezt jól szolgálja jubilánsaink köszöntése – e sorba lép a BAZ megyeiek tervezett konferenciája Mihály Ottó jubileumán, a Kiss Árpád Műhely munkája (a legutóbbi, Kovács Máté életútjának tanulságait feldolgozó ülés igen komoly tanulságokkal járt, külön örömünk, hogy két valahai államtitkár mellett Hankiss Elemér is megtisztelte az ülést), a gyermekvédők a Sztehlo-centenáriumra készülnek.
Készülünk a Staféta-táborra.
Egyre nő azon szervezeti egységek száma, melyek programjában a “Tanulás ünnepe – művelődés hete” a meghatározó.
Jellegzetes a szakosztályok, tagozatok közti együttműködés. A Fővárosi Tagozat és a Neveléselméleti szakosztály lényegében fuzionált, hasonló terveken gondolkodik a Gyermekvédelmi szakosztály, a Korczak Munkabizottság és a Segítők műhelye. A Családpedagógiai szakosztály több szervezettel is közös programot készít elő. A munkatervek további hasonló megoldásokat tartalmaznak. S fontos a társaságon kívüli kapcsolatrendszer is. A VII. Nevelésügyi Kongresszus „olvasztótégelyében” fontos együttműködések keletkeztek és erősödtek meg. Például a Gyermekmédia Egyesülettel, de konszolidált a viszonyunk „második otthonunkkal”, a Mérei Ferenc Intézettel, s javulnak a kapcsolatok az OFI-val is, nemkülönben a Corvin téri „végvárral”, az MMI-vel. Miskolcon az egyetem a bázis, Nógrádban, Somogyban a megyei pedagógiai intézet, Hajdúban, Szabolcsban a főiskola stb. Sorolhatnánk a példákat.
Tagdíjfizetés dolgában még vannak lehetőségeink, itt fokozni érdemes az elkötelezettséget. Annál is inkább, hiszen a gazdasági válság bizonyára a költségvetési támogatási források csökkenésével jár – a debreceni betörés az irodába ráadásul komoly érvágás volt. Köszönet a Színes Húrok Szakosztály aktivistáinak, hogy egy kereskedelmi cég akciója révén sikerült jelentős összeget szerezni a társaságnak. Az irodának “szellemi melegedőként” való fenntartására fordítjuk.
Sikerült stabilizálni részesedésünket az Új Pedagógiai Szemle feletti felelősségből. Az ÚPSZ-kávéház új hagyományának máris nyertese a legközelebbi társrendező, a Somogyi tagozat. Támogatjuk az A Kisgyermeket, segítjük nyilvánosságát. Kiadványokhoz is nyerhettünk meg támogatókat. Kiemelkedik majd a Kontra György emlékének megőrzéséhez segítő A fejlődő gyermek című kötet kiadása.
Küldöttgyűlésre kerül sor májusban. Elnököt választunk. Ádám György akadémikus a vezetői posztról – életkorára tekintettel – visszavonul. Arra számítunk, hogy a biztonságos folyamatosság, a szolíd fejlődés feltételeit javítja majd a változás (TL)