Lakmuszpapír
(egy felmérés tanulságai)
Az MPT 1800 tagja kapta meg az elnökség kérdőívét, melynek adatait a stratégia vitája során kívánt a testület felhasználni. A decemberben megküldött üzenet nem keltett nagy visszhangot. Február közepéig 49 ív érkezett vissza. (Ezután kísérletet tett az elnökség a kérdőív online-változatának közzétételére: ennek adatai még nem ismertek.)
Félszáz kérdőívből messzemenő tanulságokat levonni hiú ábránd, dilettantizmus. Mégse tekintsük papírkosárba valónak. Valamit – túl a válaszadási hajlandóság mögött igazán nem könnyen kiszámítható attitűdök becslésén – mégiscsak jelentenek ezek az adatok.
Lássuk csak!
A válaszolók közül 34-en hölgyek, a 15-en férfiak. Ez az arány inkább tükrözi a felsőoktatásban, tanügyigazgatásban szereplők arányát, mint a közoktatásét. Fontos adatunk mindehhez, hogy a válaszolók több mint fele (27 fő) töltötte be 60 évét, mondhatni az MPT különösen aktív, mozgósítható bázisa ebből a korosztályból való (ráadásul 15-en túl vannak a 70 éven is). E generációk szocializáltsága jelent egyszerre szervezeti fegyelmet és elkötelezettséget is. A „túloldalon” ifjú tagtársunk, aki vette a fáradtságot, mindössze egy fő akadt. Ennek a válaszadási aránynak előnye, hogy erőteljesen támaszkodnak a válaszolók hosszú életútjukra, hosszú „közös útjukra” a társasággal – 31 fő jelezte, hogy legalább 30 éves tapasztalatuk alapján nyilatkoznak. Ám e hosszú út újabb metriai nehézséget is jelent, hiszen többen 3-4 pedagógusszerepet is felsorolnak, sokan járták meg az utat közoktatástól felsőoktatásig. Mindenesetre 25 fő tanítói, tanári életútról (pályarészletről) adott számot, 18-an szereztek felsőoktatásban tapasztalatot, 11 fő óvodapedagógusként azonosítja magát. Ehhez képest a más pedagógusi szerepek képviselői ( szocmunkás, támogató szakember, pályaválasztási tanácsadó, ifjúsági vezető, döntéshozó, gyermekkulturális szakember, ifjúságvédelmi szakember, vezető, felügyelő-tanácsadó, szerkesztő, felnőttképző pálya 1-3 fővel képviselteti magát a mintában; a kutatók és a fejlesztő/gyógypedagógusok képviseltek még ennél nagyobb számot. Munkahelyeik lényegében ezen arányokat tükrözik. Tekintve, hogy a hosszú életúttal bíró tagtársak valósággal végijárták a pálya grádicsait, így a közoktatás munkahelyei magasabb számban jelennek meg (14 általános iskola, 12 középiskola, 12 felsőoktatási intézmény, a többi megjelenítése elenyésző).
Ebből a nézőpontból értékelhetjük a „mai MPT”-t és a „jövőbeli MPT”-t jellemző értékek választását. A minta mértékének megfelelően 15 választást már jelentősnek tekinthetünk. Így a „mai MPT” vallott értékeinek rangsorának „élcsoportja” a következő:
hagyomány 23
értékközvetítés 22
közösség 18
tudás 17
kapcsolat 17
együttműködés 15
A rangsor alján a digitális térbeliség /0/, szinergia /1/, kiválóság /2/, bizalom /2/, hírnév /3/, multikulturalitás /3/ áll. Ez az önkép megfelel a Stratégia jellemzésének: a hagyomány és értéközvetítés ereje, kovásza , a tudás és a kapcsolatok hite magyarázza a válaszoló „veteránok” társasági hűségét. Önkritikusabb ennél jövőképük, bizonyos kifejezések „affektív szemantikája” bizonyára motívuma volt választásuknak. Az értékközvetítés értéke még nőtt is (22), erősödött az innováció (18) , a professzionalitás igénye dinamikusan erősödött, mint a változási igények kulcsszava (17). A többi – a zárt szótárból álló kifejezés/érték választása a jövőképben erőteljesebben szóródott. Ez igaz akkor is, ha a kreativitás értéke 5-ről 12-re nőtt a realitás és vágyak dimenziójában, úgyszintén a professzionalitás nő (3-17-re); 0-ról 5-re nőtt a digitális térbeliség igénye, míg a tudás abszolutizálása 17-ről 8-ra csökken, ugyanígy a közösségé is (18 – 7), még nagyobb a hagyomány értékének „zuhanása” (23-6). Stabilitást „magas hőfokon” az együttműködés értéke jelent (15-13), sőt az értékközvetítésé (22-24). Óvatos következtetés: a társaság vezetése bíztatást kap a válaszolóktól a hagyományőrző karakter és a tudás értékeinek visszafogására, a szervezet professzionalítása és a digitális térbeliség fokozására tett lépések nyernek bátorítást – még az „értékek őrzőitől”, nagy idők tanúitól is.
A „jövőkép” értékei rangsorának „élbolya”:
értékközvetítés 24
innováció 18
professzionális 17
E megállapítások „tesztje” volt a következő kérdés. 9 válaszvariáció súlyát ítélhették meg a válaszolók[1].
Az MPT szakmai közösséget jelent. 78
Az MPT hazai gyakorlati közösség. 94
Az MPT gyakorlatias eseményeket kínál.95
Az MPT-ben való részvételem segített abban, hogy a saját tanári munkámat javítsam. 104
Az MPT lehetőséget kínál arra, hogy intézményem falain túl, a tágabb közösségben is elismerést szerezzek. 105
Az MPT-ben való részvételem segített abban, hogy a kutatói munkámat javítsam. 117
Az MPT révén jobban megértettem a szakpolitikai kérdéseket.112
Az MPT tagságom miatt jobb szakember lehetek 132
Az MPT-nek köszönhetően partnereket találtam, hazai és nemzetközi projektekhez. 153
A rangsor a „kemény mag” ’altruista’ elkötelezettségének tanúsítványa. A személyes „haszon” motívuma hátrébb sorol.
A „tagdíj befizetésének érdemességére” utaló itemek „versenyében” az alábbiak az eredmények:
A választások közül kiemelkedő itemek:
Rendszeres tematikus elektronikus hírösszefoglalók.
A Magyar Pedagógiai Társasághoz kapcsolódó jó hírnév.
A Magyar Pedagógia Társaság tagjaként egy nagy történelmi hagyományokkal rendelkező aktív szakmai közösség tagja vagyok.
„közepes” értékhez jutó itemek:
A hazai szinten tevékenykedő kollégákat bevonó szakmai hálózatépítési lehetőségekhez való hozzáférés.
Hozzáférek az MPT kiadásában / közreműködésével megjelenő szakkönyvekhez, újságokhoz
Elenyésző számú választást kaptak az „alacsonyabb” értékekkel is:
Konferencia-részvétel kedvezményes részvételi díjjal.
Elektronikus konferencia-kiadványokhoz való ingyenes hozzáférés.
Az EU-s projektekbe való bekapcsolódás és/vagy azok eredményeihez való hozzáférés.
Annak lehetősége, hogy az intézményi híreket az MPT hírösszefoglalóiban bemutathatom.
A rangsor korrelál a korábbi jelzésekkel: a magas presztízsű egyesület tagsága érekként is megjelenik, s a válaszolók „realista” (óvatos) elképzelései az elektronikus hírösszefoglalókig terjednek.
Végül: milyen irányban javasoltak a válaszolók expanziót. E válaszok különös sajátossága az is, hogy benne olyan szakterületek is megjelentek, mely területek adataink szerint ma is aktívak (felnőttoktatás – 16, gyermekvédelem – 11; kisgyermeknevelés – 9; szakképzés – 8. ) Valósággal új, meghódítandó területek:
- pedagógiai sajtó, média 20
- felsőoktatás, kutatás 16[2]
- pedagógiai szakszolgálatok, nevelési tanácsadók 13
- közművelődés, gyermekkultúra 11
Még erőteljesebb a gyakorló közoktatásban dolgozó szakemberek megnyerését igénylő szándék: általános iskola 15; gimnázium 8; gyógy/fejlesztő pedagógia 7
A „bónusz” nyitott kérdések körében az alábbi, egyedi, de megfontolandó javaslatok születtek:
- bátrabb és gyakoribb állásfoglalások igénye
- megjelenés a továbbképzési piacon[3]
- egyensúly őrzése
- több vidéki programot
- publikációs lehetőségek nyitottsága
- nyugdíjas programok[4]
- szakmaközi kapcsolatépítés (más egyesületekkel)
- intenzívebb kapcsolat határon túli magyar pedagógusszervezetekkel
- bátrabb IKT használat
- a „próbarendszerre” emlékeztető civil szimbolikus elismerés fiatal pedagógusoknak
- több foglalkozás a nemzetiségiekkel
- az ÁMK-eszme képviselete
- február 7.
Trencsényi László
[1] Az instrukció szerint a legnagyobb egyetértést kellett a legkisebb számmal kifejezni. Így alakult ki az „első csoportban” az 1-es értéket meghaladó, de a 2-est el nem érő egyetértési lépték, míg az utolsó sor (a nemzetközi segítség esélye) éri el a távolságtartásnak átlagosan legnagyobb – esetünkben 3 – pontját. (4 és 5 átlag nem mutatkozott.)
[2] A jelenség nyilvánvalóan utalás arra, hogy Felsőoktatási szakosztályunk létszámát tekintve tán a legnagyobb, meghaladja a 100-at, működése ugyanakkor évek óta kritikus, elhúzódó vezetési válság sújtja.
[3] 3-4 egybehangzó javaslazt
[4] Megjegyzendő, hogy a hagyományos „jubilánsköszöntő” év végi ünnepség látogatottsága a valóságban csökkenő.