Ajánlás

Ajánlások a felnőttképzés megújításához/fejlesztéséhez

 

a Magyar Pedagógiai Társaság Felnőttnevelési Szakosztálya és

az MTA Pedagógiai Bizottság Felnőttképzési Albizottság

közös állásfoglalása

 

 

1. Magyarország mutatói nehezen értelmezhetők a sokszínű és sokszor nem összehasonlítható európai statisztikai mintavételek és indikátorok világában. A magyar felnőttoktatás-felnőttképzés a valóságos helyzetnél kedvezőtlenebb képet mutat nemzetközi összehasonlításban. Kormányintézkedésre van szükség ahhoz, hogy a valóságos helyzet feltárására új, statisztikai adatgyűjtések és tudományos módszereken alapuló kutatások valósuljanak meg. Ezek alapján újra kell értelmezni Magyarország nemzetközi statisztikákban elfoglalt helyét.

Javasoljuk, hogy a KSH – andragógiai szakértői közreműködéssel – hozzon létre egy új, egységes és EU kompatibilis magyar felnőttképzési statisztika rendszert az egész életen át tartó tanulás és ezen belül a felnőttoktatás, felnőttképzés helyzetének reális statisztikai feltárására. Legyen világosan megkülönböztethető a formális (iskolai és iskolarendszeren kívüli), a nem formális és az informális tanulási formákban résztvevők aránya, továbbá elkülöníthető az általános, a szakmai, a nyelvi képzések és szolgáltatások adatai. Képezzék a statisztikai rendszer szerves részét a közkulturális intézményekben megvalósuló, nem formális, általánosan művelő, kompetenciafejlesztő célzatú felnőttképzési formák és tevékenységek adatai is. (A jelenleg működő OSAP rendszer nem a felnőttképzés készült, és arra nem alkalmazható sikerrel.)

2. A hazai felnőttképzés stratégiai fejlesztésekor abból a tényből kell kiindulni, hogy a magyar felnőtt társadalom tanulási aktivitása rendkívül alacsony, elmarad az európai átlagtól, annak ellenére, hogy egyes mutatók a képzettség emelkedését jelzik[1] A felnőttképzés egységes, egymásra épülő, motiváló finanszírozási rendszerének kiépítése lenne indokolt. E finanszírozás ösztönözze, hogy a városokban megvalósuló felnőttképzés érje el a kistelepülések lakosságát is, és fordítódjék nagyobb figyelem az IKT felnőttképzés területén is érzékelhető növekvő jelentőségére.

3. Mielőbb szükséges elvégezni a magyar kormány stratégiájának felülvizsgálatát az élethosszig tartó tanulásról , és megfogalmazni a felnőttképzés számára egy olyan irányadó prognózist, amely a gazdaság- és oktatáspolitikai trendek összefüggő vizsgálatán alapul. Az új stratégia az Európai Unió által megjelölt trendjeinek megfelelően rendszerszerűen foglalja magába a felnőttkori tanulás valamennyi –  formális, nem formális és informális – útját, tegye világossá az ezek fejlesztésével és finanszírozásával kapcsolatos kormányzati prioritásokat. Ezáltal oldódhat a tudáspiac és a felnőttképzés viszonyának jelenlegi bizonytalansága, esetlegessége. Javaslat a prioritásokra:

·A munkavilágához köthető képzések körében világosan ketté kell választani a munkaerőpiacra irányuló felnőttképzési programokat:

oegyrészt a piaci alapon működő, a közvetlen, aktuális vállalati igényekre orientált, vállalati megrendeléseket teljesítő képzéseket,

omásrészt az állami támogatáson alapuló, nem a konkrét vállalati, hanem társadalmi igényeket perspektivikusan kielégítő, az állampolgárok közvetlen, szabadabb, a társadalmi beilleszkedését, a munkaerő-piaci mozgását, versenyképességét megalapozó, javító általános és szakképzéseket.

·Halaszthatatlan feladat az alapfokú iskolai felnőttoktatás rehabilitálása, kiterjesztése és korszerűsítése: a merev iskolai formák és módszerek feloldása, a teljes tanítási-tanulási kultúra átalakítása: beleértve a tanulás közelebb vitelét az otthonokhoz, az alapiskolákban tanító pedagógusok pedagógiai-andragógiai kultúrájának továbbfejlesztését, széleskörű tanulástámogatási szolgáltató rendszer kiépítését. (információ, tanácsadás, képzés). Csak ezen az úton érhető el az alapkészségek (írás, olvasás, számolás, szövegértés, IKT) területén mutatkozó, növekedő arányú lemaradás megállítása, kezelése.

·Mindennek feltétele, hogy a felnőttképzés-politika fordítson figyelmet arra, hogy a tanulás és a tanulás finanszírozásának középpontjában a képző intézmények a képzési tartalmak helyett a felnőtt tanuló álljon, függetlenül a lakó- és munkahelyétől és tevékenységének szektorától.  Tehát a munkaerő-piaci felnőttképzés preferálása mellett fordítódjék nagyobb figyelem a felnőttkori tanulás más alrendszereire (Pl. a közkulturális szektorban folyó általános kompetenciafejlesztésre,  vagy pl. a politikai demokráciára, a fenntartható fejlődésre, a generációk közötti szolidaritásra nevelésre, vagy a szociális kohéziót erősítő közösségi képzési formákra).

Tudomásul kell venni, hogy a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok tanulási motivációja főként egzisztenciális jellegű: a megélhetés és a bejutás a munkaerőpiacra. Olyan intézményrendszer kiépítésére van szükség, amely hatékonyan tudja megszólítani és tanulásra késztetni a hátrányos helyzetű célcsoportokat, és az eddiginél differenciáltabb, érdeklődést keltő kínálatot nyújt. Olyan kínálatot, amely nemcsak a fizetőképes kereslet piaci kiszolgálására irányul, hanem azon túl, más (pl. alapítványi, önkormányzati, pályázati) forrásokból is képes finanszírozott képzést kínálni. A hátrányos helyzetűek át- és továbbképzésének kérdésében a kormányzati és a nem kormányzati szektorok valamint a gazdaság és a területfejlesztés szoros együttműködésére van szükség.

·Fokozott figyelem fordítódjék

oaz informálás, tanácsadás egységes rendszerének kiépítése,

oa validáció kérdéskörének felnőttképzők körében történő széleskörű megismertetésére,

oaz EKKR, az OKKR, CQAF bevezetésének segítésére.

·Meg kell újítani a tudáshoz való hozzáférést, a felnőttképzés keretrendszereit és módszertanát. A hálózati jelleggel szervezett képzési rendszereknek, részben a társadalom és a gazdaság, részben a felnőtt tanulók élethelyzetéhez, fizetőképességéhez kell alkalmazkodni.

4. Tudomásul kell vennünk, hogy olyan mértékben alakulhat ki a gazdaságra, a munkaerőpiacra irányuló, társadalmilag kiterjedt és eredményes felnőttképzés,

·amilyen mértékben a munkavállalók tanulása a vállalkozások versenyképességének egyik feltétele lesz,

·amilyen mértékben a munkaerőpiac dinamikája is igényli a munkavállalók tanulását és

·amilyen mértékben megoldódik a tanulás egyéni finanszírozása, valamint időszerkezeti elhelyezése.

5. Ezért a kormányzat ösztönözze a magyar nagyvállalatokat, a kis és középvállalkozásokat hogy – a multinacionális nagyvállalatokhoz hasonlóan – humánerőforrás-gazdálkodásuk során fordítsanak figyelmet a szervezeti tudás és tudásmenedzsment fontosságára, mint hatékonyságnövelő tényezőre. A kormányzat ösztönözze a vállaltokat arra, hogy új technológiai, szakmai igények megjelenése esetén ne csak a már kész, kiképzett munkaerő felvétel lehetőségével éljenek.

6. Az „elöregedő társadalom” ténye sürgeti, hogy a felsőoktatási intézmények az eddiginél nagyobb mértében nyissanak a felnőttképzés irányába, mind a szakirányú szakok, mind a rövidebb idejű, továbbképző kurzusok széles körének meghirdetésével. A felsőoktatási intézmények minőségbiztosítási követelményei között kapjon helyt az oktatók felnőttképzés módszertani képzettségének követelménye.

7. A felnőttképzés szakszerűségi és minőségbiztosítási követelményeinek teljesülése részben adott az egyetemi andragógus képzés kibontakozásával. Ez azonban csak akkor érvényesülhet, ha a felnőttképzés jogi szabályozásába explicit módon bekerül az andragógus diplomával rendelkező szakemberek alkalmazásának a követelménye. Az egyetemi képzés mellett intézményes képzési formát kell biztosítani a nem hivatásos felnőttoktatók andragógiai szemléletének kialakítása, módszertani kultúrájának emelése érdekében. hogy képesek legyenek részben motiválni és bevonni a nem tanuló tömegeket, másrészt irányítani és támogatni a tanulásba már bevonható felnőtt tanulók  önirányító önszervező tanulását.

8. Az élethosszig tartó tanulás, következésképp a felnőttképzés fontosságának megfelelően meg kell teremteni a rendszeres felnőttképzési kutatások bázisát (folyóiratok, konferenciák, kutatóműhelyek) és a felnőttképzés mielőbb elismert szakmává válásának érdekében a felnőttképzés és az andragógiai kutatások területén kiemelkedő munkát végző szakemberek számára – más szakterületekhez hasonló módon – állami kitüntetéseket  javaslunk alapítani. 

9. Erőfeszítéseket kell tenni a felnőttkori tanulás, a felnőtt tanulói státusz népszerűsítésére és e munkába számos szervezet és intézmény bevonandó. Hangsúlyos szerepe lenne az informális tanulási színtereknek, így pl. a média és a turizmus világának.

 

2011. április 5.

A két szervezet nevében:

 

Kraiciné Szokoly Mária PhD

a Magyar Pedagógiai Társaság alelnöke

az MTA Pedagógiai Bizottság Andragógiai Albizottságának tagja