Hagyománykeresőben…
Forrás: Tejfoggal kőbe……A Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma tájékoztatója, 1996/3. sz.
Az ifjúsági szakemberképzés esélyei a felsőoktatásban, menedzselés és ifjúságpolitika
(Vázlatos összefoglaló a Nyitott Képzések Egyesület tagjai és pártolói számára)
A konferenciát a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóépző Főiskola ‘I’ársadalomtudornányi és Közművelődési Tanszéke, a Magyar Drámapedagógiai Társaság és a Nyitott képzések Egyesület szervezte Kaposvárott. ‘ .
Az ifjúságsegítő szakmai csoport az alábbi kérdésekre keresett választ:
– Mi jellemzi a fiatalok életesélyeit a mai magyar társadalmi-gazdasági környezetben?
– Melyek az állami szerepvállalás színterei?
– Milyen összetevők határozzák meg az ifjúságpolitikai koncepciót, az oktatási-képzési-átképzési stratégiákat és a nem-kormányzati ifjúsági szervezetek ifjúságsegítő tevékenységét.
1.) A konferenciát Komáromi Gabriella főigazgató nyitotta meg. Jávorszki András a Társadalomtudományi és Közművelődési Tanszék vezetője méltatta a tanszéken indított drámapedagógiai és ifjúságsegítő képzés jelentőségét. 2.) Koncz István államtitkár az ifjúságpolitika és a kormányzati feladatok új irányáról beszélt. Az elhangzottakról a Magyar Nemzet március 23. számában olvasható összefoglaló, melyet Gulyás József készített. 3.) Maksay Klára főiskolai adjunktus, a Nyitott Képzések Egyesület elnökségi tagja, a kaposvári képzés elindítója összefoglalta a kétéves, kísérleti, posztgraduális képzés tapasztalatait.
Elemezte a tananyag kialakítása során felmerült nehézségeket. A gyakorlati jellegű képzési egységek arányának növelését javasolta. Beszélt az ifjúsági csoportok mélyebb megismerését segítő gyakorlóhelyek, a tankönyvek és egyéb oktatási segédanyagok hiányáról. A konferencián résztvevő, végzett hallgatók megerősítették az ilyen jellegű képzések szükségességét, de többen felvetették az akkreditáció körüli nehézségeket, valamint a kapott diploma használhatóságának kérdését.
4.) Gábor Kálmán szociológus az európai makrofolyamatokba ágyazva mutatta be a hazai helyzetet. Az ifjúsági korosztályra jellemző főbb’ folyamatok felvázolásával a fiatalokkal foglalkozó szakemberek, kutatások szükségességét erősítette meg. (A témáról a kutatónak több publikációja is megjelent.)
5.) Pordány Sarolta, a Nyitott Képzések Egyesület ügyvezetője a hazai ifjúsági klubvezető képzések történetét foglalta össze jelezve a képzés korábbi trendjeit, tartalmi, szervezeti hagyományait. A jelenlegi helyzettel kapcsolatban elmondta, hogy tisztázatlan a felsőfokú végzettséggel rendelkező ifjúsági szakemberek foglalkoztatása, helyük a magyar foglalkoztatási struktúrában. Felvetette a leendő középfokú, illetve felsőfokú végzettséggel rendelkezők munkája közötti különbségtétel nehézségeit. Ugyanakkor megerősítette, hogy a nem régen elfogadott ifjúsági közösségszervezőképzés, amely a közművelődési ágazati szakemberképzés keretében kapott helyet a szakképzési törvényben, komoly lehetőségeket rejt magában.
Jelenleg ugyanis a fiatalok, más intézményhálózat híján elsősorban a művelődési ház hálózat infrastruktúráját tudják csak használni saját rendezvényeik, aktívitásaik megvalósítására. Szerinte egy új, ágazatoktól független, általános ifjúságimunkás-képzés elindításához és annak a hazai foglalkoztatási struktúrába történő illeszkedéséhez hiányzik az erős ifjúsági lobby.
6.) Clarke Frampton, a Belfasti Továbbképző Központ ifjúsági szakemberek számára szervezett képzéseinek tartalmát mutatta be. Egyúttal ismertette a Nagy- Britanniában, a 80-as évek végén kialakított ifjúságpolitikai alapelveket, amely szerint az ifjúsági munkát (youth work) informális’tanulásnak tekintik, amely során a fiatal újabb lehetőséget kap arra, hogy képezze magát, különböző önkéntesen választott aktivitásokban vegyen részt, illetve szociális segítő munkát végezzen. Elmondta, hogy náluk az ifjúsági munka szorosan kapcsolódik az oktatásban és a gyakorlatban is a közösségi munkához (community work). Céljuk, hogy közösségi célok ‘megvalósításéra buzdítsák a fiatalokat. Az ifjúsági munkások alapvető ismeretanyagában náluk az alábbi tudnivalók jelennek meg: – kommunikáció egyénekkel és csoportokkal, menedzselési és adminisztrációs ismeretek,önismeret, tervezés és értékelés, intellektuális rugalmasság, általános műveltség bővítése.
7.) Csizmár Gábor, országgyűlési képviselő az ifjúsági problémák és az azok kezelésére létrejött hazai szervezetek átfogó elemzését adta. Kitért a fiatalok életét alapvetően meghatározó rendszerekre, az oktatásügyre, a családokra, illetve az azokat támogató szervezetekre, a munkahelyekre, illetve a munkanélküliség problémájára . Kiemelte a generáció részvételének fontosságát a ” róluk hozott döntésekben.
A mai magyar ifjúságpolitika meghatározó szereplőinek helyzetét elemezte: ~ minisztériumokat, az önkormányzatokat, a civil szervezeteket. Megállapította, hogy jelenleg tisztázatlan, elmosódott az egyes döntéshozási fórumok kompetenciája, strukturális gondokkal küzd ez a terület, s hogy várható egy szerepátrendeződés, amely során a felelősség és az eszközök összhangba kerülnek.
8.) Gerry Begky, a Belfasti Továbbképzési Intézet munkatársa, a tanárok számára szervezett éves felkészítő programot ismertette.
9.) Kovács Erzsébet, az MKM Ifjúsági Főosztályának vezetője áttekintette az elmúlt 20 év ifjúságpolitikájának hangsúlyait. Megállapította, hogy az utóbbi években megfigyelhető egy szakadás a segítő helyzetben lévő felnőtt ifjúságsegítök és a korosztály között, mégpedig olyan módon, hogy úgy tűnik, a szakemberek nem tudják követni a fiatalok csoportjain belül zajló változásokat. Az ifjúságnak nyújtandó szolgáltatásokban a civil szervezetek szerepének erősödésére számít. Megállapította, hogy a helyi szinteken, a települési önkormányzatokban nagy szükség van a képzett ifjúsági szakemberekre. Hangsúlyozza, hogy az ‘ifjúsági munka szerinte leginkább humánerőforrás-fejlesztésként definiálható.
10.) Bánfalvy Csaba szociológus, a Nyitott Képzések Egyesület elnöke a középiskolás fiatalok jövőképéről és elhelyezkedés} terveiről beszélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes lenne újra meghatározni a társadalmi prioritásokat az ifjúsági területen. Olyan csoportok is segítség
re szorulnak, amelyeket eddig problémamentesnek gondoltunk, például a középiskolás, viszonylag jó iskolai teljesítményt nyújtó lányok csoportja.
11.) Pámer Ágnes, a paksi ifjúsági információs iroda munkatársa, a kaposvári képzés hallgatója az ifjúsági irodák jelenéről és jövőjéró1 beszélt. Az élénk vitát kiváltó vitaindítóban elmondta , hogy az irodák szerepét a megelőzésben, valamint a hátrányos helyzetű fiatalok szocializációjában látják. A fiatalok információkkal való ellátását, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, továbbra is ingyenes szolgáltatásként tudják csak elképzelni. Felvetődött az a kérdés, hogy érdekében áll-e egy önkormányzatnak új információs irodát nyitni. Továbbá szóba került az irodák helye is a magyar állami struktúrában, ugyanis az irodák látogatói a munkanélküli, illetve a szociálisan hátrányos helyzetű, segélyezett fiatalok. Jelenleg az irodák a kulturális ágazathoz, többnyire a művelődési otthonokhoz tartoznak, ahol például a szolgáltatások minimum önköltségesek.
12.) Vég István, az Angyalföldi Ifjúsági Iroda munkatársa, a kaposvári képzés hallgatója, a szurkolótáborba járó, szabadidejének eltöltési formáit, emberi kapcsolatait ezen csoportok körében megtaláló fiatalokat mutatta be.
13) Narancsik Ágnes, Mátay Melinda és Gábor Kálmán közös előadásukban az fjúságpolitika hazai tipikus megnyilvánulási módjait elemezték. Véleményük szerint három markáns stratégia létezik jelenleg hazánkban. Az első szerint a fiatalok. számára újra kell teremteni a régi ifjúsági intézményhálózatot. A második szerint a non-profit szervezetek, a civil szféra megerősítésén keresztül kell a fiatalokat, azok közvetlen csoportjait támogatni. A harmadik szerint közvetlenül és elsősorban a fiatal egyént kell támogatni. A helyi ifjúsági stratégiákról az a véleménye a szakember-csoportnak, hogy azok az ágazati személet leképezései, gyakoriak a párhuzamosságok, ebből következően a pazarlás is jelen van.
Arra is választ kerestek, hogy hol lehetne a magasan képzett ifjúsági szakembereket foglalkoztatni. Az alábbi lehetséges munkáltatói kört jelölték meg: iskolák, diákmozgalmakat segítő pedagógusok, helyi és regionális önkormányzatok, minisztériumok, országos hatókörű civil szervezetek, ifjúsági irodák, szabadidővel kapcsolatos munkakörök, ifjúsági intézmények.
Jelezték, hogy a felsőoktatásban van egy hallgatói kör. amely szívesen foglalkozik a fiatalok azaz saját korosztályuk problémáinak elemzésével.
14) Pintér Attila a kaposvári főiskola hallgatói önkormányzatának elnöke a HÖKOSZ elmúlt évi tevékenysége során szerzett politikai és civil szervezeti tapasztalatait mondta el. Kitért a hallgatók érdekképviselete során felmerülő problémákra, az érdekképviseletek gyermekbetegségeire, a semleges szervezetként induló és a közéleti szereplés során egyre inkább átpolitizálódó civil szervezetek nehézségeire. Jellemzőnek találta a politikai, közéleti témákkal kapcsolatos hallgatói érdektelenséget, az ilyen akciókban résztvevő fiatalokat körülvevő gyanút és értetlenséget. A HÖKOSZ tavalyi szereplése során felbukkant problémákat a civil szervezetek belső szabályzataiban, szervezeti átgondoltságában megmutatkozó hiányosságokra vezette vissza.
Összegzés: A konferenciáról a rendezők kiadványt szeretnének megjelentetni. A rendezvény kifejezetten őszinte hangvételű volt, s az ifjúsági problémák mélyebb összefüggéseinek átgondolására ösztönözte a jelenlévőket. Segített abban is, hogy az egymással nem, vagy nem eleget beszélő szakemberek megismerhessék egymás gondolatait, érveit.
Megjegyzés: A fenti összefoglalót a konferencián elhangzottakról készített jegyzeteim alapján állítottam össze. A nyelvi fordulatok, a fogalmak, a kiemelések és a hangsúlyok szubjektívek! Kérem, hogy minden további pontosításért közvetlenül az előadókhoz forduljon!
Budapest, 1996. május 16. Pordány Sarolta
(Nyitott Képzések Egyesület)