A XIII. Kiss Árpád Konferencia
(Debrecen 2023. szeptember 15) egészségnevelési tárgyú előadói és előadásai
(absztraktok)
AZ ISKOLA-EGÉSZSÉGÜGY SZEREPE A KOMPLEX SZEMLÉLETŰ ISKOLAI EGÉSZSÉGFEJLESZTÉS MEGVALÓSULÁSÁBAN
Gyulai Anikó Miskolci Egyetem Egészségtudományi Kar aniko.gyulai@uni-miskolc.hu
Az iskolai egészségfejlesztésben az utóbbi években jelentős változás érezhető. A paradigmaváltás során a hagyományos egészségnevelési technikát felváltja a modern szemléletű egészségfejlesztés, melynek elve, hogy nem az egészségkárosító magatartásformák kerülésére helyezi a hangsúlyt, hanem az egészségfejlesztő magatartással kapcsolatos egyéni kompetenciák erősítését célozza meg. Az egészségfejlesztés komplex folyamat. A feladata képessé tétel a teljes egészség választására, elérésére, amely folyamatos reflektálást, változásokhoz való alkalmazkodást, fejlődést vár el az egyéntől. Közismert, hogy 2012 óta rendeletben szabályozott előírás minden nevelési-oktatási intézmény részére a teljes körű egészségfejlesztés. A köznevelési intézményeknek az ezzel kapcsolatos feladataikat koordinált, nyomon követhető és értékelhető módon kell megtervezniük, a helyi pedagógiai program részét képező egészségfejlesztési program keretében. A köznevelési intézmények, pedagógusai részére a szakmai segítségnyújtás első vonalát az iskola-egészségügyi szolgálat jelenti, hiszen az iskolavédőnő és az iskolaorvos jogszabály szerint is szereplője az egészségfejlesztésnek. Az iskola-egészségügyi ellátás az egészségügyi alapellátás részeként szolgálja a tanulók elsősorban megelőző jellegű egészségügyi ellátását. A szolgálat működését a 26/1997. NM. rendelet szabályozza. Feladatai közzé tartozik többek között a tanulók testi-lelki fejlődésének követése, a szűrővizsgálatok, a testnevelési csoportbesorolás, az egészségfejlesztő foglalkozások megtartása, a kötelező védőoltások beadása, a krónikus betegséggel élő gyermekek életvitelének segítése, az iskolai étkeztetés minőségének ellenőrzése, szakmai alkalmassági vizsgálatok, népegészségügyi feladatok, stb. Előadásomban az iskola-egészségügy feladatainak tükrében szeretném ismertetni azokat a kapcsolódási pontokat és lehetőségeket, amelyekben segítheti a teljeskörű iskolai egészségfejlesztés megvalósulását a köznevelési intézményekben. Egymás munkájának a megismerésével, jobb megértésével elősegíthető a kölcsönös, együttműködésen alapuló, az egészséget támogató iskolai egészségfejlesztési team működése, a párhuzamos feladat ellátás elkerülése. Összességében a sikeres iskolai egészségfejlesztéshez nélkülözhetetlen a szakmai hálózatok megerősítése.
AZ EGÉSZSÉGÜGYI TANÁR SZAKOS HALLGATÓK VÉLEKEDÉSE A TANÓRAI KOMMUNIKÁCIÓ JELLEGZETESSÉGEIRŐL
Kovácsné Duró Andrea Miskolci Egyetem BTK Tanárképző Intézet duro.andrea@gmail.com
A tanórai kommunikációhoz kapcsolódó kutatások eredményei egyöntetűen igazolják a pedagógusok irányító, fölérendelt szerepét. Különösen is érvényes ez az egészségügyi képzésre, amelynek keretében a manuális feladatok elsajátítása, a pedagógusok instrukciói alapján, az algoritmikusan egymásra épülő, ún. négylépcsős módszerrel valósul meg. A leendő tanároknak ugyanakkor – a Z és az Alfa generációs tanulók megváltozott igényeihez igazodva – egyre inkább kiemelt figyelmet kell fordítaniuk más jellegű, adaptív, élményszerű kommunikációs szituációk megvalósítására is. A fentiek figyelembevételével, empirikus kutatásom keretében, reflexiós kérdéssor segítségével, a levelezős hallgatók tanórai kommunikációs tapasztalatait (a magyarázat, a kérdezéstechnika és a tanulók kommunikációs aktivitásának sajátosságait) szándékoztam feltárni. A tanárjelöltek személyes élményeinek felidézése mindenekelőtt azért lényeges, mert hozzájárulhat saját gyakorlatuk tudatosabbá tételéhez. A vizsgálat eredményei, főként az órai döntésekkel összefüggő nehézségekre irányították rá a figyelmet. A hallgatók számára ugyanis az egyik legnagyobb kihívást a tanulók előzetes ismereteihez, képességeihez illeszkedő beszédstílus, a magyarázatok és az instrukciók tartalmának és mennyiségének meghatározása, a diákok kompetenciáihoz igazodó, megfelelő szintű kérdések megfogalmazása, valamint tanítványaik figyelmének és motivációjának felkeltése és fenntartása, a diákok órai tevékenységekbe bevonása jelentette. Az adatközlők számos vonatkozásban hasonló gyakorlatot követtek: nem csupán a többféle tanulási modalitást lehetővé tevő, jól követhető, szemléltetéssel társított magyarázatra törekedtek, hanem az adott tantárgy követelményeinek megfelelő, igényes és szakszerű, ugyanakkor a diáknyelvhez közel álló kifejezésmód megvalósítására is. Ezt többnyire az elvontabb tananyagok életszerű példákkal való illusztrálásával, az érthetőségre vonatkozó gyakori visszakérdezésekkel igyekeztek kivitelezni. A reflexiókból kitűnt az ismeretközpontú tanári közlések dominanciája, s a diákok aktivizálásának nehézségei. Mivel a hallgatók válaszai gyakran szűkszavúak voltak, kevés példával alátámasztva, ezért összességében nem adtak elég árnyalt képet a tanórai kommunikáció összetett jelenségét illetően. A kapott eredmények mindenek-előtt arra mutatnak rá, hogy a képzés során az eddiginél is lényegesebb feladatot jelent – a konstruktivista paradigmával összefüggésben – az újszerű kommunikációs helyzetekre, a tanári beszédmagatartás több aspektusára kitérni, valamint a tanárjelölteket a pedagógus facilitátori, tudásszervező szerepéhez kapcsolódó, kommunikációs mintákkal megismertetni és azokat elsajátíttatni (pl. a tanulók kommunikációs, kollaborációs képességeinek és kritikai gondolkodásának fejlesztése területén). A tanári kompetenciákat illetően pedig támogatni kell a divergens gondolkodást fejlesztő kérdezéstechnikát, valamint a tanári közlésekkel kapcsolatos, rendszeres és tudatos önreflexiót.
A HAZAI ISKOLAI EGÉSZSÉGFEJLESZTÉS: GYAKORLATOK, NEHÉZSÉGEK, PERSPEKTÍVÁK EGY ORSZÁGOS FELMÉRÉS TÜKRÉBEN
Rákosy-Vokó Zsuzsa, Árva Dorottya MTA-PTE Innovatív Egészségpedagógia kutatócsoport, PTE-ÁOK Orvosi Népegészségtani Intézet, MTA-PTE Innovatív Egészségpedagógia kutatócsoport, Semmelweis Egyetem, ÁOK, Népegészségtani Intézet zsuzsa.rakosy@aok.pte.hu, arva.dorottya@semmelweis.hu
Az egészségfejlesztés egy olyan folyamat, amely módot ad az embereknek és közösségeknek, egészségük fokozottabb kézbentartására és tökéletesítésére. Ennek a folyamatnak az egyik természetes színtere a közoktatás. Az iskola szerepe sokrétű az egészségfejlesztés gyakorlatában: az ezzel kapcsolatos tevékenységi körbe beletartozik az ismeretátadás, az attitűdök és a magatartás formálása, valamint a készségfejlesztés és az öntevékenységre ösztönzés. Az iskolai egészségfejlesztés gyakorlatát szabályozási szinten a 2011. évi CXC. törvény és a 20/2012 (VIII. 31.) EMMI rendelet, valamint a nemzeti alaptanterv által megfogalmazott egészségnevelési célok határozzák meg. A teljeskörű iskolai egészségfejlesztés (TIE) megvalósulását 2020 februárjában, országosan 2892 általános iskola részvételével, kérdőíves keresztmetszeti felméréssel vizsgáltuk. Az adatok szerint az iskoláknak csupán 14%-ában működik olyan egészségfejlesztési munkacsoport, amely az iskolai egészségfejlesztési tevékenységek tervezését és koordinált megvalósítását hivatott szolgálni. Az iskolai egészségfejlesztési programok túlnyomó részét a külső előadók által történő ismeretátadás (pl. egészségnapok megtartása) teszi ki, továbbá a résztvevő iskolák egyharmadában a TIE ajánlásban felsorolt egészségismereti témalista elemei nem szerepelnek a pedagógiai programban/helyi tantervben. A tanulók testi és mentális egészségét támogató barátságos és biztonságot nyújtó iskolai légkör és környezet szignifikánsan gyakoribb azon intézményekben, ahol a tantestület számára évente több közösségépítő programot biztosítanak (p<0,001). Logisztikus regressziós elemzésünk kimutatta, hogy az univerzális függőségmegelőzési programok megvalósításának minőségével az iskola fenntartó szerinti típusa, a tanári egészségfejlesztési munka támogatásának módja és a programok megvalósításába bevont szakemberek sokfélesége függ össze szignifikánsan. Az eredményeink rámutatnak arra, hogy az iskolai egészségfejlesztés hazai gyakorlata továbbra is főképp edukatív jellegű és a tanévben sporadikusan megjelenő eseményekre korlátozódik. Az iskolai egészségfejlesztés eredményes megvalósításához szükséges az iskolák és a pedagógusok egészségfejlesztési munkájának támogatása, az egyéni és közösségi szintű készségfejlesztés és az intézményi kapacitások erősítése. Az előadást az MTA Közoktatás-fejlesztési Kutatási Program támogatja.
EGÉSZSÉGFEJLESZTÉSI TEVÉKENYSÉGHEZ SZÜKSÉGES KOMPETENCIÁK ÉS ISMERETEK OKTATÁSÁNAK ÚJSZERŰ MEGKÖZELÍTÉSE A PEDAGÓGUSKÉPZÉSBEN Sápi Mária, Rákosy-Vokó Zsuzsa MTA-PTE Innovatív Egészségpedagógia kutatócsoport, KRE Pedagógiai Kar, MTA-PTE Innovatív Egészségpedagógia kutatócsoport, PTE-ÁOK Orvosi Népegészségtani Intézet sapimarcsi@gmail.com, zsuzsa.rakosy@aok.pte.hu
Az iskoláknak kulcsszerepe van a gyermekek egészségismereteinek és egészségtudatosságának fejlesztésében, ugyanakkor a jelenlegi pedagógusképzés nem fókuszál a pedagógus hallgatók holisztikus egészségfejlesztő szemléletmódjának és módszertani tárházának kialakítására. Kutatócsoportunk kidolgozott két egymásra épülő modulból álló, élménypedagógiai módszertani alapokon nyugvó szabadon választható egyetemi kurzust, amely lehetőséget ad a leendő pedagógusok egészség- és módszertani ismereteinek, kompetenciának gazdagítására, egészséget támogató attitűdjük kialakítására. A kurzus alkalmazott módszerei, eszközei az oktatás-nevelés során hatékony tevékenységeket modellezték, építve az eddigi tanulmányok során elméletben elsajátított ismeretekre. A pilot kurzusokat a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karának tanító szakos hallgatói részére hirdettük meg a 2022/2023 tanév őszi illetve tavaszi szemeszterében. Az Innovatív egészségpedagógia I. kurzus keretében a társas kompetenciák – ráhangolódás, kapcsolódás, attitűdformálás, kommunikáció, stresszkezelés, együttműködés, határkezelés és nemet mondás – fejlesztését helyeztük a fókuszba, melyek a hatékony iskolai munka alapját adják. A 24 órát 3×8 órában tömbösítettük az intenzitás érdekében, a kurzus kimeneti követelményeként minden hallgató önállóan bemutatott egy általa választott játékot, amely fejleszti a társas kompetenciák egyikét, majd annak iskolai adaptációs lehetőségeit ismertette. Az Innovatív egészségpedagógia II. kurzus során a hallgatók egészségismereteit gazdagítottuk a prevenciós szemléletet erősítve 3×8 órás alkalmakon innovatív pedagógiai módszerek (élménypedagógia, kooperatív munkaszervezés, gamifikáció) használatával. Nagy hangsúlyt kapott az iskolai adaptációs lehetőségek közös megkeresése. A kurzus kimeneteli követelményeként a hallgatók egyénileg elkészítettek egy vázlatot egészségfejlesztési témanapra vagy témahétre alkalmazva a tanult szempontokat. Kiscsoportban figyelemfelkeltő, motiváló videót készítettek egy-egy függőség veszélyeiről a helyes választásra fókuszálva. Bemeneti és kimeneti kérdőíveken keresztül vizsgáltuk a kurzus hatását a hallgatók egészséggel kapcsolatos ismereteire és gondolkodására. A hallgatók visszajelzései alapján ez a típusú kurzus hiánypótló a tanulmányaikban, közvetlenül hasznosítható elméleti és gyakorlati ismereteket adott számukra. A sikerek erősítik azon terveinket, hogy más intézmények számára is elérhetővé tegyük és mind szélesebb körben terjesszük ezt a modern tartalmakkal, újszerű szemlélettel megalkotott képzést. Az előadást az MTA Közoktatás-fejlesztési Kutatási Program támogatja.
HOGYAN LEHET EGY EGÉSZ TANTESTÜLETET BEVONNI AZ ISKOLAI EGÉSZSÉGFEJLESZTÉSBE?- JÓ GYAKORLAT A TALENTUM REFORMÁTUS ÁLTALÁNOS ISKOLÁBÓL
Szanyó Gáborné Talentum Református Általános Iskola, MTA-PTE Innovatív Egészségpedagógia Kutatócsoport igazgato@albaref.hu
Az egészségfejlesztési tevékenység egy komplex folyamat, amely kora gyerekkortól kezdve az információ átadáson túl, többek között az egészséget támogató környezet és az egészséget támogató magatartáshoz szükséges szociális, érzelmi készségek és képességek kialakítását is magába kell foglalnia. Az iskolában ezen készségek nem az egyes tantárgyak magasabb óraszámban történő tanításával alakíthatóak ki, hanem az egész tantárgyi rendszert, a nevelés egész folyamatát átható képességfejlesztéssel, melyben az iskola minden dolgozója részt vesz. Ennek eléréséhez szükség van egy olyan közös cél meghatározására, amely a tantestület minden tagjának elfogadható, és kellő motivációt jelent az addigi pedagógiai rutinjuk megváltoztatására, továbbá ahhoz, hogy a tantestület minden tagja részt vegyen az ezzel kapcsolatos kompetenciákat fejlesztő továbbképzéseken és a tanultakat a mindennapi tevékenységekbe ágyazottan lehetőségei szerint alkalmazza és hasznosnak tartsa. Ennek első lépése a lakókörnyezet társadalmi-gazdasági összetételének, munkaerőpiaci lehetőségeinek, és a szülői igényeknek a feltérképezése. A mi esetünkben a tantestületi motivációt az jelentette, hogy Székesfehérvár legfiatalabb általános iskolájaként, a város másik 20 általános iskolája mellett, ki kellett alakítani egy olyan iskolai arculatot, ami egyedivé tesz bennünket. A városunkban működő multinacionális cégeknél dolgozik a szülők jelentős része, ezért az iskolánk arculatának kialakításában a szociális, érzelmi készségek és képességek fejlesztése nem csak az egészséget támogató magatartásformák és attitűd kialakítása miatt volt fontos, hanem azért is, hogy felkészítsük a tanulókat a 21. századi multinacionális munkaerőpiaci elvárásokra. Lényeges a tantestületi motiváció fenntartásában az a típusú módszertani kultúra fejlesztése, melyet minden tanár, minden órán alkalmazhat, és az iskolán kívüli életben is előnyére lehet. A tantestületünk az elmúlt években több alkalommal vett részt módszertani fejlesztő workshopokon. A tanult kompetencia fejlesztő módszerek, játékok, gyakorlatok részévé váltak nem csak a mindennapi oktatási-nevelési folyamatnak, hanem a szülőkkel való kapcsolattartásnak és a tantestületen belüli kommunikációnak, melynek hatására kevesebb konfliktus alakul ki, illetve hatékonyabbá vált a konfliktuskezelés. A tanórákon ezeken túl előnyben részesítjük a kooperatív technikákat, a páros és csoport munkát. Az egészségnevelést, a szociális kompetenciák fejlesztését beépítettük a Pedagógiai programunkba, ehhez kapcsolódó programjaink megjelennek az éves munkatervünkben. Általánosságban elmondható, hogy egy egész tantestületet érintő módszertani fejlesztés akkor lehet sikeres és válik fenntarthatóvá, ha megelőzi egy szervezetfejlesztési folyamat, amely során többek közt, olyan közös motiváló cél fogalmazódik meg, amivel minden dolgozó azonosulni tud. Az előadást az MTA Közoktatás-fejlesztési Kutatási Program támogatja.