A KÖZNEVELÉSI TÖRVÉNY TERVEZETÉVEL
KAPCSOLATOS ÉS AZ
ÓVODÁK SZÁMÁRA NEM EGYÉRTELMŰ
SZÖVEGRÉSZEKRE KONCENTRÁLT ÉSZREVÉTELEK
1. A tervezet 3 éves kortól kötelezővé teszi az óvodai nevelést.
– Korábbi álláspontunkat megismételve nem tartjuk szükségesnek és a gyermekek életkorából adódóan indokoltnak sem 3 éves kortól erre kötelezni minden kisgyermeket.
– Fontosnak ítéljük az óvodába járás lehetőségének biztosítását – kötelezés nélkül – valamennyi gyermek számára. Jelenleg 5 éves kortól kötelező az óvodába járás. Ezt jónak ítéljük, de elképzelhetőnek tartjuk a 4 éves kortól való kötelezést, amennyiben annak gazdasági feltételeit (férőhely, pedagóguslétszám, kisegítő személyzet stb.) biztosítaná a törvény.
2. A pedagógiai munka szakaszai című fejezet
8.§ (3) pontját teljes mértékben elutasítjuk, amelyben megengedhetőnek tartja a szabályozás az óvodába járási kötelezettség családi napköziben történő teljesítését.
– A családi napközi szociális jellegű intézmény, működését, eddig sem szabályozta a Közoktatási törvény és a Köznevelési törvény sem foglalkozik ezzel. Azért nem óvoda, mert ott valóban lehetséges, hogy laikusok neveljenek, hiszen a családi napköziben nem feltétel az óvodapedagógusok foglalkoztatása. Sem tárgyi, sem személyi feltételei nem azonosak az óvodáéval. Az óvodába 3-7 éves korú gyerekek járhatnak, a családi napköziben 2-14 éves korú gyermek megőrzése a feladat, és a sort folytathatnánk. Amennyiben tehát 3 éves kortól kötelezővé válik az óvodai nevelés, akkor a családi napközi csakis az óvodával egyenrangú tárgyi, személyi, nevelési színvonal mellett lehet jogosult ezt felvállalni.
3. Az óvodák esetében továbbra is problémát jelent a tagintézmény- egységvezető és helyettes státusának rendezetlensége.
– Az 1. sz. melléklet szerint 200 gyermek alatti létszám esetén nincs ilyen státus. Az óvodák 2/3-a ma Magyarországon az 1-4 csoportos óvodákat jelenti. Ezek az intézmények 25 fős átlaglétszámmal számolva 8 csoport esetén érik csak el a 200 fős gyermeklétszámot. A tagintézmény-vezetői vagy helyettesi feladatokat létszámtól függetlenül is ugyanúgy el kell látni ezekben az óvodákban, mint a nagyobbakban.
4. Mellékletek: 1,2,3,4
– Sajnálatos módon aggályosnak kell ítélnünk azt, hogy a tervezet az óvodapedagógusok l
étszámát nem határozza meg, miközben a nem pedagógus alkalmazottak esetében konkrétan fogalmaz. Csoportonként 1 pedagógiai asszisztensről beszél (ilyen státust jelenleg nem, vagy csak néhány esetben tartanak fenn intézmények) és 15 gyerek/ 1 óvodai dajka státusról szól a tervezet.
– A heti 61 óra finanszírozott nevelési időt figyelembe véve a jelenlegi 50 finanszírozott órához képest ez heti 11 óra plusz finanszírozást jelent. A pénzügyi fedezet biztosítására azonban nem találunk utalást. Sajnálatos módon azt kell gondolni, hogy ez esetben csakis alacsonyabb státusú és ezzel együtt magasabb óraszámú szakképzetlen (pedagógiai asszisztens) beállításával lehet a feladatot ellátni. Ez az óvodapedagógusok leminősítését és/vagy nagy létszámú elbocsájtását jelentené. Ezt elfogadhatatlannak ítéljük, hiszen jelenleg a legmagasabb képesítésű főiskolát végzett pedagógusok foglalkoznak a kisgyermekekkel a teljes foglalkoztatási időben.
– További probléma a dajka létszám látszólagos növekedését célzó 15 gyermek/1 dajka meghatározás. Az óvodai csoportok maximum létszámát 25 főben állapítja meg a tervezet. Így tehát csoportonként csak egy dajka foglalkoztatható. Ugyanakkor a minimumlétszám 13 gyermeket jelent. Miután 15 gyermek/dajka az alaplétszám, így a minimum 13 fős csoporthoz nem lehet dajkát alkalmazni! Mindezt azért tartjuk furcsának, mert ugyanakkor a tervezetben az óvodáztatás megerősítéséről, az iskolára való felkészítés kiemelt feladatáról olvashatunk a célok kifejtésénél.
Forrás: A Magyar Óvodapedagógiai Egyesület állásfoglalása a Köznevelési törvény tervezetével kapcsolatban
Budapest, 2011.11.10.
Lendvai Lászlóné
óvodapedagógus, közoktatási szakértő
MOE- elnök Pesterzsébet