Kiss Árpád Műhely
A Kiss Árpád Műhely 2007-es alakuló ülésének hitvallása szerint a huszadik században megközelítőleg fél százra tehető azon kiváló értelmiségiek száma, akik minősített formában részesítették előnyben a tanítást teljes vagy részleges életpályaként saját tudományos, művészi vagy irodalmi tevékenységükkel szemben vagy azokat kiegészítendő. Ebből a beállítódásból következik az „abszolút” pedagógus jelzőjének értelme: ebben a pedagógiai elméletben és gyakorlatban a pedagógia művészete, elmélete és gyakorlata az, amelyben az önálló értelmiségi (tudományos, művészi, stb.) tehetség (vagy a legtöbb esetben: tehetségek) megvalósulnak, ezzel a pedagógiai összefoglaló médiuma lehet a szellemi tevékenység(ek) élvonalának, bizonyos értelemben – hipotézisünk szerint – a pedagógiai valóság egy sajátos és különös értelemben válik művészetté (talán még össz-művészetté is). A magyar Pedagógiai Társaság keretei közt a névadó centenáriumán létrejött Kiss Árpád Műhely megindította tervezett és meghirdetett beszélgetés-sorozatát az „abszolút pedagógusokról”. A műhely eddig, az idézett szempontok alapján, a következő jeles személyiségek munkásságát tette kutatásának tárgyává: Kiss Árpád, Kovács Máté, Faragó László, Báthory Zoltán, Szent-Györgyi Albert, Ádám György, Bálint Alice, Hermann Alice, Kontra György, Vajthó László, Varga Domokos, Varga Tamás, Vargha Balázs, Koncz Sándor, Burchard-Bélaváry Erzsébet, Kodály Zoltán, Kokas Klára, Benedek Marcell, Rényi Alfréd és Rényi Kató, Karácsony Sándor, Szabolcsi Bence, Újfalussy József, Domokos Lászlóné, BarcsayJenő, Sík Sándor, Pólya György, Dienes Valéria, Pattantyús-Ábrahám Géza, Pető András, Dr. Magyar Imre.
A szervezeti egység vezetője: Kiss Endre (andkiss@inter.net.hu)
Kiss Endre filozófus, filozófiatörténész, germanista, akadémiai doktor, egyetemi tanár (ELTE), egyetemi kutató (ORZSE) Foglalkozott az Osztrák-Magyar Monarchia eszme- és ideológiatörténetével, Nietzsche hazai recepciójával, a szecesszióval, Herman Broch és Nietzsche munkásságával, a globalizáció, a posztmodern és a tudástársadalom kérdéseivel. Legutóbbi jelentős filozófiatörténeti kiadványai: Friedrich Nietzsche evilági filozófiája, Életreform és kriticizmus között (2005), Marx lábnyomai (2013). A kétévenként megtartott Kiss Árpád Emlékkonferencia-sorozat egyik kezdeményezője, több eddigi konferenciakötet szerkesztője. Számos nevelésfilozófiai tanulmány szerzője.
A szakosztály meghatározó személyiségei:
Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke, címzetes egyetemi docens, az MTA Pedagógiai Bizottságának tagja. Az ELTE Neveléstudományi Intézet és a Neveléstudományi Doktori Iskola óraadója. Főbb kutatási területei: gyermekkultúra, művészetpedagógia, gyerekek, szülők civilszerveződései, minőségügy, innováció, iskolakutatás, alkalmazott neveléselmélet, szociálpedagógia. Több könyv és számos publikáció szerzője.
Hudra Árpád, történelem szakos középiskolai tanár, filozófus. Öt évig tanított az egykori Zsámbéki Tanítóképző és az Egészségügyi Főiskolán. 1991 és 2014 között az MTI újságírója, rovatvezetője, illetve az MTVA irodavezetője volt. A 90-es évek közepétől több éven át oktatási újságíróként dolgozott. Számos irodalmi, történelmi és filozófiai publikáció szerzője. Legutóbbi kötetei szerzőként és szerkesztőként: A globális falutól a tudás társadalmáig (társszerző: Kiss Endre, 2006), Abszolút pedagógusok (2016), Fogalmak harca – Írások a 70 éves Kiss Endre tiszteletére (társszerkesztő: Garaczi Imre, 2017).
Forrai Judit, orvostörténész, fogorvos, akadémiai doktor, egyetemi tanár, a Kaleidoscope művelődés-, tudomány-, és orvostörténeti elektronikus folyóirat főszerkesztője, alapítója. A szexuálpedagógia oktatója és tankönyvírója. Foglalkozott a prostitúció és az emberkereskedelem kérdéseivel, a különböző hátrányos helyzetű csoportok egészségvédelmével, egészségnevelésével. Orvostörténészként kutatta a fogászat egyetemes történetét, a prostitúció, a szexualitás és a szexuális nevelés történetét. Vizsgálta a gyógyítópedagógia és a konduktív pedagógia történetét. Többek között a Magyar Orvostörténelmi Társaság alelnöke, az MTA Élettudomány-történeti Munkabizottságának elnöke.