A 2015/16. tanévben 8 iskolában – Kada Mihály, Harmat u., Janikovszky Éva, J. É. Üllői úti Tagintézmény, Fekete István, Éltes Mátyás, Széchenyi István, Keresztury Dezső – 21 mentor 39 tanulóval (17 fiú, 22 leány) foglalkozott. A gyerekek meghatározó része 3. osztályos volt, néhány másodikos és negyedikes tanuló mellett 1 gyermek volt első osztályos, illetve egy felső tagozatos (5. oszt.). A Programban résztvevő tanulók között jelentős számban voltak azok a gyerekek, akikkel már több éve foglalkozott ugyanaz a mentor. Az elért eredmények egyértelműen bizonyították a folyamatos munka hatékonyságát. A mentori beszámolókban ismételten megfogalmazódott, hogy az adott, megismert gyerekkel megkezdett munkát a mentorok a következő tanévben is szívesen folytatják.
A mentori foglalkozások a tanév „beindulását” követően szeptember közepén/végén kezdődtek és május utolsó, június első hetében, a tanulók iskolai időbeosztásának függvényében – kirándulások, erdei iskola, stb. – fejeződtek be. A mentorok általában heti 1-2 alkalommal 30-45 perces időkeretben foglalkoztak egy-egy gyermekkel. A mentorok tanév végi beszámolójában viszont szinte egyöntetűen fogalmazódott meg, hogy a jövőben mindenféleképpen a heti 2 alkalom/gyerek rendszerben lenne célszerű folytatni a munkát.
A foglalkozások időbeli beosztását az elmúlt tanévben jelentősen megnehezítette az „egész napos tanítási rend” életbe lépése. Nem mindig sikerült elkerülni azt a problémát, hogy tanítási órával, a napközi tanulási időkeretével ne ütközzön a mentorálás ideje. Ennél is „fájóbb” helyzetek adódtak abból, hogy a játékidő, az udvaron tartózkodás lehetősége sérült a mentor munkája miatt. Csak a mentorok empátiájának, konfliktuskezelő képességének sokszínűsége tudta oldani ezt a nem egyszer nehéz, a gyerekek ellenállásába ütköző helyzetet.
A Mentor Program alapvető és meghatározó célja az olvasás megszerettetése, az olvasási készség, a szövegértés fejlesztése. A tanítás – tanulás időkeretének átrendeződése miatt ennek a célnak a maradéktalan megvalósítása azonban sokszor nem sikerült. Érthető módon, szinte egyértelmű igényként fogalmazódott meg a tanítók részéről az iskolai tanulás közvetlen segítése: a mentor a foglalkozások keretében a matematika, nyelvtan, helyesírás, fogalmazás, környezetismeret adott feladataiban is segítse a tanulót, illetve a mentorálásra fordított idő jelentős részét a házi feladat elkészítése töltötte ki.
Tekintettel arra, hogy a Programban résztvevő gyerekek mindegyike számára mind a tananyag mennyisége, mind a követelmények teljesítésére rendelkezésre álló idő korlátozott volta csak a lemaradást növeli, ezért a foglalkozások tartalmi átrendezésük ellenére ugyanolyan fontosak és hatékonyak a tanulók számára. A mentorok kreativitása, tapasztalata ebben a vonatkozásban is jól működött: tudták úgy beosztani a rendelkezésre álló időt, hogy a legtöbbet és az adott gyerek képességeihez, fejlődéséhez szükséges „teendők”, feladatok hangsúlyozottan helyet kapjanak.
A mentori beszámolók szerint a Programba bekapcsolt gyerekek esetében jelentős hiányosságok vannak a számolás (szorzás, szöveges feladatok), nyelvtan (szófajok felismerése, megkülönböztetése), helyesírás terén, de többeknél az olvasás, szövegértés és szövegalkotás, illetve a verbális kifejezés vonatkozásában is előfordulnak hiányosságok. Problémát jelent a tanulási motiváció hiánya (sok esetben már otthonról hozott hátrány), a figyelem koncentráció, általában a koncentráló képesség nem megfelelő szintje, az önálló feladatvégzés, a lassú munkavégzés, illetve a meglehetősen nagyfokú fáradékonyság (egész nap az iskolában, tanteremben töltött idő!!). Sok esetben ezek az alapvető és meghatározó hiányosságok tovább súlyosbodnak az önbizalom hiánya vagy a nagyon sok (nem egy esetben indokolatlan) hiányzás miatt.
A kitartó munka és a nagyon változatos, többnyire játékos, ötletes, a gyerekek igényeihez, érdeklődéséhez kapcsolódó feladatokat (amiért itt és most is köszönet illeti valamennyi mentor kollégát) felvonultató foglalkozások hatására mérhető és nem egy esetben látványos fejlődés érzékelhető a gyerekek többségénél. A szociális készségek (nyitottság, kapcsolatteremtési készség, az otthonról hozott „fájdalmak” feldolgozása) fejlődése mellett jórészt sikerült javítani a koncentráló képességet, pótolni az alapvető motivációk hiányát. Előrelépést mutatnak a tanulók a mechanikusan megoldható feladatokban (a gondolkodás, az önálló feladatmegoldás azonban már kevésbé tapasztalható), a sok gyakorlás révén sikerül a hiányzó ismeretek pótlása, az elvárt követelmények megközelítése. Mindezeknek az eredményeknek az elérésében nagyon fontos szerepe van a mentorok szeretetteljes és állandó visszajelzéseinek: megerősítés, dicséret, a legkisebb eredményt is elismerő „odafordulás”, apró, motiváló tárgyi jutalmak.
A mentorok munkáját illetően az elmúlt tanév tapasztalatai – csakúgy mint a korábbi években – azt erősítették, hogy a Programban résztvevő iskolák vezetése és tantestülete – az esetleges zökkenők, egyeztetési gondok ellenére is – elfogadja és igényli a mentorok jelenlétét, segítségét. A mentorok egyenként és együtt is az iskolai élet szerves részévé váltak, s kölcsönös együttműködés mentén igyekeznek a lehető legtöbbet elérni minden egyes, rájuk bízott gyermek fejlődésében.
Az egykori Pedagógiai Szolgáltató Központ által kialakított és bevált gyakorlat mentén az elmúlt tanévben is havonta megtartott szakmai konzultációk segítették a mentorok munkáját.
A konzultációk feladata – amelyet sikeresen szolgálnak – a mentorok fejlesztése annak érdekében, hogy elméleti és módszertani felkészültségük gazdagodjon, egymástól is tanulva színesedjen. A mentorok közötti élő kapcsolat lehetővé teszi a munka során felmerülő problémák közös elemzését, értékelését, több szempontú megközelítését, a megoldási lehetőségek keresését, a jó gyakorlatok megismerését, amihez megfelelő alapot nyújtanak a szakemberek által – térítésmentesen – megtartott elméleti előadások. Mind elméleti téren, mind módszertanilag kiemelten sok segítséget kapnak a mentorok Saly Gáborné kolléganőtől, a Janikovszky Éva Ált. Iskola tanítójától, fejlesztő pedagógustól.
A kollégáktól kapott jó példák és gyakorlatok gazdagítják kinek-kinek a saját eszköztárát, megkönnyítik a foglalkozásokra való felkészülést, mindemellett a mentoroknak ez a közössége erősíti a Program iránti elkötelezettséget.
A konzultációs programok megvalósításában nagy segítséget jelentett – köszönet érte -, hogy a Szent László Ált. Iskola könyvtárát, az iskola igazgatójának támogatásával havonta igénybe vehettük.
Az elmúlt tanév végi sajtónyilvánosságnak köszönhetően szeptembertől 3 új mentor kolléga erősíti a csoport munkáját.
Ugyancsak a tanév végén a kőbányai tankerületi központ anyagi támogatásával sikerült egy olyan „eszközparkot” létrehoznunk, amely remélhetőleg még eredményesebbé, hatékonyabbá és nem utolsó sorban színesebbé teheti azt a munkát, amelyet a mentorok elkötelezett csapata változatlanul folytatni kíván és folytatni fog.
Kőbánya, 2016. augusztus
A Beszámolót összeállította: Vargáné Fónagy Erzsébet