A Magyar Közgazdasági Társaság munkaügyi és a Magyar Pedagógiai Társaság pályaorientációs szakosztálya idén is szervezett közös szakmai programot, amelyre ezúttal az MKT tanácstermében került sor, az Eiffel Palace Irodaházban, november 8-án. A kétórás rendezvény témáját A munkaerőpiac által elvárt készségek alkották.
A címadó előadást Fazekas Károly, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont főigazgatója, az MKT elnökségi tagja tartotta.
Ezt követően Juhász Ágnes, a Taninfo Kft. szakmai vezetője, a Magyar Pedagógiai Társaság Pályaorientációs Szakosztályának titkára adott áttekintést A megváltozott készségigény és az új technikai lehetőségek hatása az életút-támogató pályaorientációra és a felnőttképzésre címmel.
Az előadásokat beszélgetés követte, amelynek moderátora Sum István, a SZTÁV Zrt. vezérigazgatója, az MKT Munkaügyi Szakosztályának elnökségi tagja volt.
A programot nagy érdeklődés előzte meg, a regisztráció során a huszonnégy hely másfél nap alatt betelt. Azonban azoknak is lehetőségük van meghallgatni az előadásokat és a beszélgetést, akik személyesen nem tudtak részt venni az eseményen: a ppt-k a hozzájuk vágott hanganyaggal, valamint a beszélgetés hanganyaga a youtube-on meghallgatható-megnézhető. (A linkek: Fazekas Károly előadása; Juhász Ágnes előadása; Kérdések és válaszok) A ppt-k külön is elérhetők és a beszélgetés összefoglalója elolvasható a megadott linken.
Fazekas Károly előadását egy Valery idézettel kezdte: „A gond az a mi időnkkel, hogy a jövő már nem az, mint ami lenni szokott.”
Folytatásként a magyarországi munkaerőhiány jellegével foglalkozott. Bár a hiányjelzéseket kritikával kell kezelni, a munkaerőhiány valós jelenség: azért a bérért, amelyet adott termelékenység mellett fizetni tudnak, a vállalatok nem tudnak megfelelő készségekkel rendelkező munkaerőt találni.
Kitért arra, hogy az elmúlt években jelentős átalakulás történt a fejlett országok munkaerőpiacán a foglalkozásokra jellemző feladatok tartalmában és a munkáltatók által elvárt készségek jellemzőiben. Ennek a változásnak fontos jellemzője a nem-kognitív készségek munkaerőpiaci hozamának növekedése.
Az előadás nemzetközi szakirodalom alapján mutatta be, miként hat a jelenünkben zajló informatikai forradalom a munkafeladatok tartalmára, miért növekedett a nem-kognitív készségek fontossága az elmúlt években. Rávilágított a nem-kognitív készségek fejlesztésének lehetőségeire a különböző életszakaszokban, összefoglalta a témához kapcsolódó közgazdaságtudományi kutatások friss eredményeit.
A nem-kognitív készségcsoport megnevezésében nincs közmegegyezés a szakirodalomban, a vállalatok által a munkaerőpiacon keresett nem-kognitív készségekkel foglalkozó tanulmányok többsége felsorolásokat tartalmaz, amelyek egy-egy részterületre vonatkozó szakmai tapasztalatok alapján azonosítják be a munkapiaci hatásuk miatt fontosnak ítélt személyiségjegyeket. A közgazdasági elemzések között széles körben elfogadott, a személyiségpszichológiai irodalomban általánosan használt „Big Five” vagy OCEAN77 néven ismert nomenklatúra öt csoportba osztja az emberek nem-kognitív készségeit: extrovertáltság, barátságosság, lelkiismeretesség, érzelmi stabilitás, nyitottság.
A nem-kognitív készségek iránti növekvő kereslet okai közül a legfontosabb a technológiai fejlődéshez kapcsolódik. Azok a munkahelyek, amelyek változásokra nyitott, érzelmileg stabil, rugalmas gondolkodású, kooperatív munkaerőt igényelnek, kevésbé vannak kitéve az új technológiák munkaerő-kiszorító hatásának. A második fontos tényező a rendkívül gyorsan előrehaladó urbanizáció és ezzel együtt a személyes, kulturális szolgáltatások iránti kereslet gyors növekedése. A harmadik fontos tényező a fejlett társadalmak elöregedése, amellyel párhuzamosan egyre jobban nő a kereslet az egészségügyi és a gondozói feladatköröket ellátó munkavállalók iránt.
Az előadás javaslatokat is megfogalmazott:
- Nem kognitív készségek fejlesztése koragyermekkorban, általános iskolában,
- Közismereti tantárgyak súlyának növelése a szakképzésben,
- Nem-kognitív készségek fejlesztése a szakképzésben,
- Kötelező iskoláztatás felső korhatárának 18 évre emelése,
- A rutinjellegű fizikai munkára orientált szakképzés, megfelelő készségfejlesztés nélkül súlyos felelőtlenség az új generációval szemben.
Feladat: Az ötödik technológiai forradalomban megkövetelt kognitív és nem kognitív készségek fejlesztésére egyaránt alkalmas oktatás megteremtése.
A zárás két Keynes idézet volt: „Az a gondolat, hogy a jövő merőben más lesz, mint a jelen, oly’ taszító a múlt tapasztalataira építő konvencionális gondolkodásunk és magatartásunk számára, hogy többségünk nem is képes leküzdeni ellenállását, hogy ezt figyelembe véve cselekedjen”…” Nem tudjuk, mit hoz számunkra a jövő. Mindazonáltal, élő és mozgó lények lévén, cselekvésre vagyunk kényszerítve.”
Juhász Ágnes előadása – A megváltozott készségigény és az új technikai lehetőségek hatása az életút-támogató pályaorientációra és a felnőttképzésre – jól rímelt az első előadás idézeteire.
Az előadás egy, a Digitális Jólét Nonprofit Kft. megbízásából készült tanulmány megállapításaira támaszkodott.
Kiindulásként elhangzott, hogy hangsúlyeltolódások vannak a munkaerőpiacon, a stabilitásról az alkalmazkodóképességre, a hosszú távú tervezésről a helyzetelemzésre és információszolgáltatásra, a foglalkozásról a tevékenységre, a szakmáról a kompetenciakészletre, a formális végzettségekről a készségekre. Bemutatta ennek következményeit a közoktatásra, a felnőttképzésre, a pályaorientációra és a szakpolitikákra. Hangsúlyozta, hogy a pályaorientáció ma már nem tudható le a megfelelő foglalkozás és az ehhez tartozó képzés megtalálásával. Az egész életen át tartó tanuláshoz az öntájékozódás, önálló döntés képességét és lehetőségét kell megteremteni. Mint mondta, még a pályaorientációval foglalkozók körében sem általánosan elfogadott, hogy nem a majdani foglalkozás, hanem az egyénnek megfelelő képzés kiválasztását kell segíteni, és a megszerzett készségekhez kell megtalálni a munkakört, tevékenységet, a kiválasztott tevékenységhez pedig a hiányzó készségeket.
Szó volt az állam feladatáról a munkaerőpiaci igényekhez igazodó képzések megvalósulása érdekében. Ezen belül az előadó kitért az információ fontosságára, a megvalósítandó információs rendszer elveire, a pályakövetésből nyerhető információkra, a kompetenciafelhalmozás és -nyilvántartás lehetőségeire, a képzéstámogatás alapelveire. Körbejárta a munkaerőpiac készségigénye és a rendelkezésre álló készségvagyon megismerhetőségének kérdését. Említésre kerültek a készségigény és készségleltár meghatározásában használatos új digitális technológiák (Big Data, blockcerts rendszer, Open badges, MI alkalmazások), ill. az olyan új lehetőségek, mint az ESCO (Képességek, kompetenciák és foglalkozások egységes európai osztályozási rendszere), a PIAAC felnőttkori kompetenciamérés, valamint az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (CEDEFOP) álláshirdetések feldolgozásával készülő tanulmánya.
Az előadást követő kérdésekre válaszolva Fazekas Károly bővebben kifejtette a megváltozott készségigény hatását a nők munkaerőpiaci helyzetére, Juhász Ágnes pedig azt indokolta, mennyiben tolódik át a hangsúly a hosszú távú munkaerőpiaci tervezésről a helyzetelemzésre, a különálló oktatási stratégiák helyett a készségigényre koncentráló stratégiákra.
A beszélgetésben a tanárok szerepéről, a korszerű tanítási módszerek, megközelítések elterjedésének szakpolitikai és társadalmi feltételeiről, a tudás és a készség viszonyáról, a képzés során megszerzett készségeknek a képzési területtől független hasznosíthatóságáról, a gazdasági szereplők érdekérvényesítő képességéről volt szó.