Lénárd Ferenc (Fiume, 1911. október 1. – Budapest, 1988. április 8.)
pszichológus, a pedagógiai pszichológia egyik legnagyobb magyar alakja. Tudományos munkásságának középpontjában a gondolkodás kutatása állt.
Életpályája
Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott, matematika-filozófia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett 1933-ban. Bölcsészdoktorrá fogadták 1934-ben, egyetemi magántanári képesítést 1945-ben nyert. Az új szovjet tudományos szisztéma szerint 1961-ben lett a pszichológia tudományok kandidátusa, majd 1969-ben akadémiai nagydoktora. Címzetes egyetemi tanári címet kapott 1986-ban.
A Műegyetem Közgazdaságtudományi Karán, a Gazdasági és Műszaki Akadémián dolgozott 1946-tól, majd 1954-től a Politikai Tudományi Intézetben (PTI), 1962-től az MTA Pszichológiai Intézetben. 1972-től az Országos Pedagógiai Intézetbe (OPI) nevezték ki tanszékvezető főiskolai tanárnak, itt működött 1977-ig. 1977-1981 között az MTA pedagógiai kutatócsoportjának volt főmunkatársa.
Jelentősége
A száműzött pszichológia tudománynak visszaszerezte a becsületét. 1963-tól folytatott kísérletei alapján a budai Arany János iskolát az MTA Pszichológiai Intézete kísérleti iskolájává tette, benne megteremtette az iskolában működő pszichológiai laboratóriumot. E vonatkozásban európai viszonylatban is az elsők közé került.
Kezdetben a gondolkodás filozófiai, logikai, majd több évtizeden át, pszichológiai aspektusa foglalkoztatta. Lénárd nevéhez fűződik a gondolkodás makro- és mikrostruktúrájának elkülönítése, a makrostruktúrát a gondolkodási fázisokkal, a mikrostruktúrát a gondolkodási műveletekkel írta le. Kilenc fázissal jellemezte a gondolkodás folyamatát, mintegy irányt szabott a gondolkodáskutatás számára.
Kutatói tevékenységének másik nagy területét képezte a pszichológia eredményeinek és alkalmazásának vizsgálata természetes körülmények között. A matematika és a történelem tárgyak oktatásán keresztül kezdte el a vizsgálatokat, később egyre több tárgyra terjesztette ki a kísérleteket, amely alapján kialakult az ő általános tanuláspszichológiai elmélete és gyakorlata. Korszakalkotó műve az európai kitekintéssel bíró A lélektan útjai c. pszichológiatörténeti munkája. Mind a közoktatásban, mind a tudományos közéletben jelentős szerepe volt.