A 2023. októberében az ELTE PPK-n rendezett
XXIII. ORSZÁGOS NEVELÉSTUDOMÁNYI KONFERENCIÁN
(ABSZTRAKTOK)
Kisgyermeknevelési és -gondozási gyakorlatok, szokások feltárása édesanyák körében, különös tekintettel az egészségnevelésre és egészségműveltségre
Soós Evelin, Podráczky Judit Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Oktatás és Társadalom Neveléstudományi Doktori Iskola Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Neveléstudományi Intézet
Kulcsszavak: egészségnevelés; egészségműveltség; szülői interjúk
Az egészségvédő szokások korai megalapozása, ezzel együtt az egészségveszteséget eredményező kockázatok megelőzése egyéni és társadalmi szempontból is nagy jelentőséggel bír, s ebben a nevelési színterek szerepe meghatározó (De Blasio et al., 2022; Fodor, 2015). Pedagógusként törődnünk kell egyfelől saját egészségünkkel és a ránk bízottak egészségmagatartásának formálásával, másfelől – minthogy a következő generációk egészsége a család és a pedagógusok közös felelőssége – a családi hatásrendszer indirekt formálásával is. Ezt akkor tudjuk eredményesen megtenni, ha ismerjük a családok egészségtámogató gondozási-nevelési gyakorlatait, képünk van azok mibenlétéről, tartalmáról és minőségéről. Ezt célozza az a kutatás, melynek fókuszába a szülők egészségműveltségének (health literacy), azzal összefüggésben azoknak az egészséget előmozdító szokásoknak, gondozási-nevelési gyakorlatoknak a megismerését állítottuk, amelyek a kisgyermekes családok gondolkodását és napi gyakorlatát irányítják. Az átfogóbb kérdőíves vizsgálat megalapozásának céljával 2023 tavaszán 10 édesanyával készült félig strukturált interjú. Az interjúk a napi rutinok megismerését, a személyes tapasztalatok, érzések jelentőségének, illetve az egészségműveltség és az egészségnevelésről való gondolkodás összefüggéseinek a megértését segítették. A minta kiválasztásánál a heterogenitásra törekedtünk: egygyermekes, nagycsaládos, fiatal, idősebb, roma származású, iskolázott, kevésbé iskolázott, aktívan kisgyermeket és már felnőtt gyermeket is nevelő anya került a mintába. Az adatfelvétel online módon, Teams szoftver használatával történt, az interjúk rögzítésére szintén a Teams alkalmazás átirat funkciójának segítségével került sor. A kérdések a szociodemográfiai háttér feltárásán túl a gyermek életútját követve a várandósság időszakára, a gyermek intézménybe kerülése előtti és utáni időszak történéseire irányultak, egészségnevelési és egészségműveltséget vizsgáló kérdésköröket célozva. Az eredmények azt mutatják, hogy a magasabb iskolai végzettségű édesanyák esetében inkább tapasztalható a holisztikus egészségfelfogás, illetve a várandósság és a szülés körüli tényezők befolyásának a gyermek későbbi életére ők tulajdonítanak nagyobb jelentőséget. Az alacsonyabb iskolázottságú anyák inkább vélekednek úgy, hogy ezeknek a körülményeknek nincs hatása. A generációs tudásátadásra (hagyományos női tudásátörökítésre) inkább az alacsonyabb iskolai végzettségű anyák támaszkodnak azokban a családokban, ahol a nagyszülő elérhető. Általános tapasztalat, hogy az interjúalanyok nehezen tudják a szokás fogalmát megragadni, illetve saját életükre vonatkoztatva megítélni, hogy hétköznapi rutinjaikban mi tekinthető szokásnak. Az egészségműveltséget vizsgáló kérdésekre – melyeknél gyakorlati megoldásokat vártunk az anyáktól – végzettségtől és életkortól függetlenül helyes válaszok érkeztek.
Nemzetközi egészségnevelési sztenderdek a koragyermekkori intézményes nevelésben
Fináncz Judit, Csima Melinda Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Neveléstudományi Intézet Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Neveléstudományi Intézet
Kulcsszavak: egészségnevelés; nemzetközi sztenderd; koragyermekkor
A 3-7 éves gyermekek intézményes nevelése nemzetközi összehasonlításban rendkívül heterogén (Royer & Moreau, 2015): mind a nevelési-gondozási intézmények elnevezése (preschool, kindergarten, child care, nursery school etc.), mind a gyermekekkel foglalkozó szakemberek képzettsége és megnevezése sokszínű (preschool teacher, kindergarten teacher, caregiver, early childhood teacher/educator, day care teacher, child care provider etc.). Az intézményi különbözőségekből adódóan a koragyermekkori nevelés funkciója is eltérő hangsúlyt kap: sok esetben a gondozási funkció az elsődleges, míg máshol a szocializáció és a képességfejlesztés kerül előtérbe. Mindezekből következik, hogy az intézményes egészségnevelés, valamint az ehhez kapcsolódó irányelvek és sztenderdek országonként nagy változatosságot mutatnak. Vizsgálatunk célja az óvodás korosztályra vonatkozó nemzetközi egészségnevelési sztenderdek feltárása, valamint ezek összevetése a magyar óvodai egészségnevelés szemléletével. A WHO (2021) koragyermekkori egészségnevelésre vonatkozó sztenderdjei főként a táplálkozásra, a fizikai aktivitásra, a képernyő előtt töltött időre és a pihenésre vonatkoznak, valamint nagy hangsúlyt fektetnek a szülők és az intézmények együttműködésére. Számos országban nem léteznek egységes érvényű egészségnevelési sztenderdek, helyette inkább ajánlásokat vagy irányelveket fogalmaznak meg. Új-Zélandon a kidolgozott irányelvek főként az intézményi infrastruktúrára és a szomatikus egészségre vonatkoznak (Health and Safety Guidelines for ECCS, 2014), míg Ausztráliában a táplálkozás, a fizikai aktivitás és a higiénés szokások mellett az őslakos és/vagy kedvezőtlen szociokulturális hátterű gyermekek egészségnevelése kap kiemelt szerepet (NAP, 2019). Az indiai irányelvek a szomatikus egészség mellett a biztonságos intézményi környezetre helyezik a hangsúlyt (Uppal et al., 2020). Litvániában – Magyarországhoz hasonlóan – az óvodák dolgozzák ki egészségnevelési programjukat a szabályozó dokumentumok alapján (Lamanauskas et al., 2021). Ausztriában és Németországban kizárólag az óvodai közétkeztetésre vonatkozóan állnak rendelkezésre sztenderdek (BMSGPK, 2022; DGE-Qualitätsstandard, 2022). Az Egyesült Államokban nyolc nemzeti egészségnevelési sztenderdet határoztak meg (Joint Committee on National Health Education Standards, 2007), melyekhez életkori szakaszonként bővülő indikátorokat rendeltek a gyermekek egészségére és az azt támogató szokásokra fókuszálva. Ezek alapján a tagállamok kidolgozták saját sztenderdjeiket, melyek közül az óvodás korosztályban – holisztikus szemlélete és koherenciája miatt – Kalifornia Állam egészségnevelési sztenderdjei (Health Education Content Standards for CPS, 2009) illeszkednek leginkább a magyar óvodai egészségneveléshez. A vázolt nemzetközi egészségnevelési sztenderdek és a hazai óvodai egészségnevelési tartalmak áttekintése alapján olyan mérőeszközt fejlesztettünk, mely alkalmas lehet az óvodás gyermekek egészségkompetenciájának vizsgálatára
Óvodások egészségkompetenciájának diagnosztikus mérését szolgáló mérőeszköz kipróbálásának első tapasztalatai
Podráczky Judit, Fináncz Judit, Józsa Krisztián, Csima Melinda Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Neveléstudományi Intézet
Kulcsszavak: óvodáskor; egészségkompetencia; diagnosztikus mérőeszköz
Az óvodai nevelés folyamatában az egészséges életmód szokásainak a megalapozása kitüntetett jelentőségű, ami abban is megnyilvánul, hogy ez a terület az óvodai nevelés számára megfogalmazott feladatok sorában az első helyen szerepel. Az élet korai szakaszában adaptálódó egészségvédő jó szokások teremthetik meg az alapját az eredményes iskolaalapú beavatkozásoknak, hosszabb távon pedig a felnőttkorban kívánatos egészségviselkedésnek (Nagy, 2019). A terület elméleti-gyakorlati jelentőségét és hosszabb távú hatásait mérlegelve meglepő, hogy az óvodások egészségkompetenciájának vizsgálata és egészségszokásaik alakításának tudományos megalapozása mindeddig kevés figyelmet kapott. Ezt a hiányt igyekszik pótolni az a kutatás, amelynek keretében első lépésként a nemzetközi szakirodalomban fellelhető, óvodás korosztályt célzó egészségnevelési sztenderdek hazai adaptációjára tettünk kísérletet, majd a sztenderdekhez illeszkedve mérőeszközt dolgoztunk ki óvodások egészségkompetenciájának feltérképezésére. A kerettörténetbe illesztett játékos feladatokat a nemzetközi példákat követve az egészségnevelés alábbi területeihez kapcsoltuk: táplálkozás, fizikai aktivitás, testtudatosság (növekedés és fejlődés), sérülések megelőzése és biztonság, kockázatkerülő magatartás (alkohol, dohány és egyéb kábítószerek), mentális, érzelmi és szociális egészség, személyi higiéné és közösségi egészség. A gyermekeknek minden felsorolt területen piktogramok segítségével kell döntést hozniuk a szituációk egészséges/egészségtelen vagy helyes/helytelen voltáról, kiválasztaniuk az adekvát reakciókat, illetve megítélniük, hogy milyen esetben kihez fordulhatnak segítségért. A mérőeszközhöz kapcsolódó első pilot vizsgálatra 2023. február-április között, tizenöt 4-6 éves óvodás gyermek bevonásával került sor. A tesztelés elsődlegesen a piktogramok jóságára, a szituációk és feladatok érthetőségére, a vizsgálathoz szükséges optimális idő és körülmények feltérképezésére irányult. A pilot vizsgálat nagyon hasznos tapasztalatokkal szolgált a mérőeszköz további finomítását illetően. Az eredmények megmutatták, hogy mely képeket szükséges cserélni, hol kell a kerettörténetet vagy az instrukciót módosítani, mely szituációk bizonyultak túl nehéznek a gyermekek számára, illetve az eszköz kipróbálását végző vizsgálatvezető olyan lehetséges könnyítésekre is javaslatot tett, amelyek segítségével a gyermekek többsége képes a feladatok megoldására. A mérőeszközt a pilot tapasztalatai alapján fejlesztettük tovább, amely változat kipróbálása egy nagyobb mintán most van folyamatban. Az eszköz a pilot próbákat követően várhatóan alkalmas lesz óvodások egészség-kompetenciájának vizsgálatára, továbbá a szokásalakítás folyamatának tudatosabb megtervezésében segítheti az óvodapedagógusok munkáját.
4-6 éves gyermekek egészségfogalmának tartalmi dimenziói
Csima Melinda, Fináncz Judit, Nagyházi Bernadette, Zentai Gabriella, Podráczky Judit Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Neveléstudományi Intézet
Kulcsszavak: óvodások egészségfogalma; szóasszociációs vizsgálat; egészségmodellek
Az óvodáskorú gyermekek egészséghez való viszonyulásában és egészségtámogató szokásainak kialakításában az óvoda szerepe kiemelt jelentőségű (De Blasio et al., 2022), ennek megfelelően az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja az egészséges életmódra nevelést hangsúlyosan kezeli. Az egészségkompetencia megalapozása, az egészség fenntartásához, illetve annak fejlesztéséhez szükséges szokások beágyazása a kisgyermekek formálódó szokásrendszerébe akkor lehet eredményes, ha az életkoruknak megfelelő szintű, korszerű ismeretekkel és készségekkel rendelkeznek az egészség-betegség kérdéskörében (Bánfai-Csonka et al., 2022). Az egészségfogalom ismerete és megértése lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy tudatos döntéseket hozzanak az egészségükkel kapcsolatban, hozzájárulva az egészség és az életminőség hosszútávú fenntartásához (Bröder et al. 2017). Az óvodások egészségfogalmának megismeréséhez vihet közelebb bennünket a gyermekek egészséggel kapcsolatos fogalmi hálójának feltérképezése, egészséggel, betegséggel összefüggő asszociációik feltárása. Kutatásunk célja ennek szellemében a 4–6 éves gyermekek (n=288) egészséggel kapcsolatos fogalmi hálójának feltérképezése volt szóasszociációs vizsgálat alkalmazásával. Kutatási kérdéseink az egészséghez kapcsolódó fogalmakhoz társított asszociációk mennyisége és összetettsége mellett arra irányultak, hogy a gyermekek egészségértelmezése milyen tartalmi elemeket hordoz, s mely egészségbetegség modellhez illeszthető leginkább. Az “egészség” hívószóhoz társított asszociációkat első lépésben tartalmi egységekre bontottuk, 343 ilyen elemet találtunk. A nem releváns asszociációk kizárását követő tartalmi elemzés az egészség dimenzióit tekintve a biológiai egészségdimenzió erőteljes dominanciáját mutatta, melyhez kapcsolódóan a gyermekek gyakran társítottak olyan tartalmakat, amelyek elsősorban a biológiai egészség megőrzéséhez járulnak hozzá (gyümölcs, zöldség). A biológiai egészségdimenzió túlsúlyával összefüggésben megállapítható továbbá, hogy egészségfogalmuk leginkább az alapvetően patogenetikus irányultságú biomedikális modellhez illeszthető, mely az egészséget a betegség hiányaként definiálja. Ennek megfelelően az egészség hívószóhoz kapcsolódó “nem vagyok beteg” asszociáció mellett gyakran jelentek meg az egyes betegségek tüneteire vonatkozó utalások, kifejezések. Eredményeink arra utalnak, hogy a gyermekeket körülvevő felnőttek (szülők és pedagógusok) is a biomedikális modellben gondolkodnak az egészségről, azt leginkább néhány egészséges tápanyaggal és a betegség hiányával igyekeznek magyarázni a gyermekek számára. Az óvodáskorú gyermekek körében végzett szóasszociációs vizsgálat eredménye arra hívja fel a figyelmet, hogy a pedagógusok és a szülők körében is szükséges többet foglalkozni a korszerű egészségfogalommal, mert az általuk közvetített minták és gondolkodásmód jelentős hatást gyakorol a felnövekvő generációk egészségfogalmára és egészséggel kapcsolatos döntéseire.
Óvodáskorú gyermeket nevelő szülők egészségműveltsége
Keresztes Viktória, Csima Melinda Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Neveléstudományi Intézet
Kulcsszavak: egészségműveltség; mérőeszközök; szülők
A felnövekvő generációk egészségkompetenciájának megalapozásában a szülők egészségműveltsége kiemelt jelentőségű. Az elmúlt évtizedekben intenzív kutatói érdeklődést generált a felnőtt lakosság egészségműveltségének megismerése (Koltai & Kun, 2016; Sorensen és mtsai, 2012), s ezzel párhuzamosan egyre nagyobb számban jelennek meg a különböző ismérvekkel (demográfiai csoportok, foglalkozási csoportok, krónikus betegek), jellemzőkkel rendelkező társadalmi csoportokra irányuló kutatások, azonban viszonylag kevés foglalkozik a szülői egészségműveltség kérdéskörével (BánfaiCsonka et al., 2022; Gács, Koltai & Kun 2019, Gibs et al., 2016). Keresztmetszeti, kvantitatív vizsgálatunk célja az óvodáskorú gyermeket nevelő szülők egészségműveltségének feltárása, valamint az azt befolyásoló tényezők azonosítása volt. A szociodemográfiai háttérjellemzők megismerésére irányuló kérdések mellett az egészségműveltség mérésére a Health Literacy EU Q16 kérdőívet, a szülői egészségműveltség megismerésére a Gács és Csizmady (2013) által fejlesztett szülői kérdőív egyes elemeit építettük be kutatási eszközünkbe. Ezek a kérdések a gyermekalapellátás szereplőivel való kommunikáció sikerességére, illetve a leggyakrabban előforduló gyermekbetegségekkel kapcsolatos ismeretekre vonatkoztak. Az adattisztítást követően 161 szülő adatait elemeztük. A minta jellemzésére leíró statisztikát, a változók közötti összefüggések vizsgálatára matematikai statisztikai próbát (Spearman-féle rangkorreláció) alkalmaztunk. A válaszadók egészségműveltség szintje magasabbnak bizonyult, mint azt a korábbi hazai egészségműveltség-vizsgálatok alapján vártuk. Ennek oka lehet egyrészt a vizsgálatunkba bevont szülők magas iskolai végzettsége, másrészt pedig az egészségügyi ellátórendszer szereplőivel való szorosabb kapcsolat, mely a gyermekek életkorával függ össze. Az összesített egészségműveltség-index és a szakemberekkel történő kommunikáció sikeressége közötti kapcsolat elemzése több területen is igazolta, hogy minél magasabb szintű a szülő egészségműveltsége, annál kevésbé jelent problémát a szakemberekkel történő kommunikáció (a korrelációk -0,375 és -0,258 közöttiek; p<0,05). Az egészségműveltség szintje nem mutatott kapcsolatot az ismeretek szintjével (r=0,04; p>0,05), ami jelzi, hogy attól, hogy a szülő úgy véli, kellőképpen tájékozott az egészséggel, egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos kérdésekben, nem biztos, hogy megfelelő ismeretekkel rendelkezik a gyermekbetegségek terén. A magasabban kvalifikált szülői csoportban végzett vizsgálatunk rámutatott arra, hogy gyermekegészségügyi kérdésekben a szülők több területen is tájékozatlanok. A két különböző mérőeszköz alkalmazásával nyert eredmények közötti korreláció hiánya felhívja a figyelmet arra, hogy néhány kérdéskör esetén azok nem minden esetben tudtak érvényes válaszokkal szolgálni, mely kijelöli a feladatot a szülői egészségműveltség feltárására alkalmas mérőeszközök kidolgozása terén.
Az egészségtudatosság szerepe az informális tanulásban
Savella Orsolya, Cz. Horváth Attila Debreceni Egyetem, Egészségtudományi Kar Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Neveléstudományi Intézet Kulcsszavak: informális tanulás; egészségtudatosság; menopauza
Az egészségtudatosságnak még nem kristályosodott ki egy általánosan elfogadott meghatározása, több oldalú közelítése található a szakirodalomban. Értelmezhető egyéni felelősségvállalásként (Bagdy, 2010; Kiss, 2015), vagy egyéni kontroll képességként (Bak-Pikó, 2005), ami öngondoskodásban és ehhez kapcsolódó tettekben nyilvánul meg. Jellemezhető egészséges életmód-tényezők által, melyek (együtt)hatása teremti meg az egészségi állapot fenntartásának lehetőségét (Harris-Guten, 1979; Freyer et al. 2019). Nem utolsó sorban értelmezhető a tudatosság feltételei által is, melyek között az adott területhez kapcsolódó releváns ismeretek is megjelennek (Pikó, 2003). Kutatásunkban az egészségtudatosságot Bagdy (2010) értelmezése szerint használtuk, és azt vizsgáltuk, hogy az egészségtudatosság milyen szerepet tölt be az önirányított informális tanulásban. A tanulást úgy értelmezzük, hogy az egy kontinuumban történik, ami a formalitás és az informalitás különböző szintjeit tartalmazhatja (Cooley et al. 2003). Az önirányított (informális) tanulás a mindennapi informális tanulásnak az a formája, amit a tanuló egyén célkitűzése, szándékolt és motivált tevékenysége jellemez. Egy pilot kutatás keretében azt néztük meg nőknél, hogy milyen hatással van az egészségtudatosságukra egy olyan belső egészségügyi tényező (menopauza), amely minden nőt érint. Egy a témában fellelhető empirikus kutatás (Durairaj – Venkateshvaran, 2022) nők menopauzával kapcsolatos ismereteit (jelentése, oka, tünetei, kezelési lehetőségei) tárta fel. Jelen kutatásban azonban arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen összefüggés mutatkozik az érintettség és az egészségtudatosság, illetve az informális tanulás között. A kérdőíves felmérés a témáról tartott ismeretterjesztő előadás után, önkéntes alapon, anonim módon történt. Elemeztük, hogy miként hat a menopauza kérdésével kapcsolatban kialakult egészségtudatosság mint motivációs bázis a válaszadók informális tanulására. A kis elemszám (N=18) miatt csak óvatos következtetéseket fogalmazhatunk meg. A mintánkból azonban látszik, hogy az idősebbek – hormonális státuszuk miatti érintettség okán – mutattak nagyobb érdeklődést a téma iránt. Az információszerzés (informális tanulás) legkedveltebb formájának a téma szakembereinek személyes tájékoztatását tartották. Az előadásra érkezettek céljai között az általános tájékozódás és az ismeretszerzés/tanulás jelent meg a legnagyobb arányban. Ismeretgyarapodásuk területei között pedig az ösztrogénhiány következményeit, valamint a menopauza lehetséges szövődményeit emelték ki. A kutatás folytatásában nagyobb mintán azt is vizsgálni kívánjuk, hogy az egészségtudatosságban mennyire van jelen a prevenciós szemlélet és az hogyan hat az informális tanulásra.