Megrendüléssel búcsúzunk Senkálszky Endrétől (Kolozsvár, 1914. október 2. – Kolozsvár, 2014. január 5.), aki színész, rendező, pedagógus, színházigazgató volt. Az erdélyi cserkészet újjászervezőjeként kifejtett áldozatos munkája elismeréséül volt az MPT Mozgalompedagógiai Szakosztálya 2006-ban Vasvári Diplomával tüntette ki.
Pályája amatőr színjátszással kezdődött. 1935–1937 között Hetényi Elemér kolozsvári színiiskolájában tanult. 1937. szeptember 1-jétől Szabadkay József társulatánál játszott Aradon, 1938. augusztus 15-étől Jódy Károly társulatánál vándorszínészkedett, majd 1939-től a kolozsvári Thália színházhoz szerződött. 1944 júliusában katonai behívót kapott, ennek ellenére tovább játszott a Budapestre menekített társulatban. 1945 januárjában Budapesten fogságba került, ahonnan az akkor alakuló néphadseregbe való belépéssel sikerült szabadulnia. 1945. június 1-jén hazaérkezett Kolozsvárra; ő játszotta a sétatéri színkörbe átköltöztetett magyar színház megnyitóján a Bánk bán címszerepét (a rendező Janovics Jenő volt). 1947 január és november között a színház igazgatóhelyettesi tisztét is betöltötte.
1949–1954 (az intézet Marosvásárhelyre költözése) között a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet tanáraként témagyakorlatot tanított. 1955-től kezdve rendezői feladatokat is vállalt; első rendezése (Patkós Györggyel közösen) Federico García Lorcadrámája, a Bernarda Alba háza volt. 1964–1969 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója volt. 1977-ben saját kérésére nyugdíjba vonult, de ezt követően is folytatta a színészi és a rendezői munkát. 2010-ig, azaz kilencvenhat éves koráig megszakítás nélkül játszott.
2012-ben megkapta a színikritikusok életműdíját.
Emlékét megőrizzük.