Lányi Katalin neveléstörténeti kutató
1978-ban, 4 év tanítói gyakorlat után lettem a Magyar Pedagógiai Társaság Titkárságának munkatársa. Ott végzett munkám során Simon Gyula [aki a pedagógia számos területén – kisgyermekekkel való foglalkozástól a felsőoktatásig szakosztályaival ill. megyei tagozatok megszervezésével – átfogta a társasági munkát] főtitkársága idején ismertem meg az óvodáskorú gyermekek nevelésével foglalkozó munkatársakat, és köztük Bakonyiné Vince Ágnest és Szabadi Ilonát, akik az Országos Pedagógiai Intézetnek közvetlen munkatársai voltak.
Bakonyiné Vince Ágnes1 2016-ban távozott el körünkből, és hagyományoknak megfelelően a Kisgyermeknevelési Szakosztály keretében került sor az emléknap megszervezésére 2017 április 1-én. A megjelent kollégák, barátok, ismerősök több mint 50-en személyesen, és sokan levélben, vagy telefonon – sokféleképpen jelenítették meg az óvodai nevelés jeles alakját, szakmai munkája, és emberi megnyilvánulásainak színes tárházát.
Az emléknap személyes emlékek felidézésével indult. A megjelentek közül többen – családtagok, régi barátok, ismerősök, szakmai társak egy-egy eseményt, programot, találkozást, közös élményt jelenítettek meg és ezzel idézték fel alakját, képekkel, zenével, szavakkal.
Utána szakmai kiselőadások emeltek ki egy-egy gondolatot, témát gazdag életútjából: Bakonyi Anna az 1971-es program utóéletének tartalmi elemeit emelte ki, Kósáné Ormai Vera “Volt egy csapat!” – kérdések és válaszok- felidézésével emlékezett, Trencsényi László visszatekintett a hosszú életútra, és végül Villányi Jutka ”Odafigyelés, fontosság, tudás, méltóság” oldaláról utalt szakmai nagyságára, értékteremtő pedagógusi tevékenységeire.
Lánya, Bakonyi Anna így emlékezett Bakonyi Ági és Szabadi Ilonka OPI-ban folytatott közös munkájukra: „…székeikkel egymásnak háttal ültek, hogy ne zavarják egymást, de később egyeztették írásaikat, összehasonlították gondolataikat, véleményüket….” – az önálló és egymást tisztelő tudományos munkatársak munkamódszerei biztosították az eredményes és hatékony alkotó munkát, aminek haszna megalapozta a magyar óvodai nevelést, annak máig is kiható részleteit, elemeit. Munkájukban mindketten a gyerekek valós érdekeit, szükségleteit tartották szem előtt, annak alapján született meg Az óvodai nevelés programja (1971).
Az ötéves előkészítő munkában több óvoda és elméleti szakember aktívan közreműködött. A Program szerkesztését, tartalmi kidolgozását Bakonyiné Vince Ágnessel végezte el. Az érdekeltek folyamatosan tájékozódhattak a készülő Program fejezeteiről, a szervezett országos továbbképzéseken, az Óvodai Nevelés hasábjain.
A program tartalma újszerű volt az óvónők számára, de a szakfelügyelők közreműködésével olt idő azok megbeszélésére, a félelmek és aggodalmak kifejtésére, a ráhangolódásra. A 291 oldalas dokumentum az első olyan hazai okirat, mely az óvodai nevelés célját a 3-6 éves gyermekek sokoldalú, harmonikus fejlődésének elősegítésében határozta meg, mely jelentős szemléletváltozást hozott. Nem direkt fejlesztéssel, nem iskolai módszerekkel, hanem a játék, a munka, és a tanulás speciális megvalósításának módszereivel – a cselekvés, a tevékenységek, az aktivitás biztosításával teremtették meg az egyéni bánásmód és a közösségi nevelés elvei alapján az óvodai nevelést.
A megjelent írások, és sok-sok továbbképzés igazolja Bakonyiné Vince Ágnes szakmai munkásságát. Emlékemben míg élek őrzőm a több mint 90 évet élt, példás munkát végző kutató fejlesztő szakmai nagyságát.
Tegyünk azért, hogy a fiatal nemzedék megismerje munkásságát, és példaként kövessék tetteikkel, fejlesztő újításaikkal a hagyományt, szolgálva ezzel a következő generáció eredményes és hatékony nevelését.