Emlékeztető a Szakmai Kollégium 2021. novemberi üléséről
A téma: A XXI. század kihívásai és az iskola. Előadó Hudecz Ferenc akadémikus.
Emlékezetes, hogy nagysikerű előadást tartott a kémikus professzor a Staféta táborban
felvillantva az emberiség nagy kihívásait. A Szakmai Kollégium szervezői arra kérték,
mutassa be prezentációját nagyobb nyilvánosság előtt is – az ELTE PPK támogatásával valós
idejű közvetítésében nézhették az érdeklődők az előadást a youtube-csatornán is.
Az előadó bemutatta, milyen nagy nemzetközi kutatói hálózatok összegzik tudásukat annak
érdekében, hogy az emberiség jövője biztonságosabb lehessen, elkerülhetőek legyen a
veszélyek.
Példaként említette, hogy a „State of the Future” projekt 28 különböző indikátort
definiált. Például, a nemzeti jövedelemnek az egy főre jutó értékét, vagy az „1000 főre jutó
orvosok számát az adott országban”, a „középfokú oktatásban résztvevők arányát az adott
korosztályban”, de megjelenik a „terrorista incidensek száma” és „az internet használóknak a
száma 100 főre vetítve”. Ezeknek az indikátoroknak a vizsgálata alapján két nagy csoportot
hoztak létre: az egyik csoportba tartoznak azok az országok, amelyek – ahogy ők
fogalmaznak – „nyerésre állnak”, míg a másik csoportban nincs előremozdulás, sőt inkább
visszalépés észlelhető. A „nyerésre álló” tömbből mutatott be néhányat. Nő a jövedelem a
világban, ami egy jó hír. A következő sorban azt látjuk, hogy a szegénység hogyan változik Itt
is egy kicsit kedvező tendenciát lehet látni – globálisan. Az orvosok számát illetően szerény
mértékben van javulás. A halálozási adatokban is szignifikáns feleződés történt, és az életkor
hosszában is előre mozog a világ népe. Nem is beszélve az internetet használók arányáról,
ami hihetetlen dinamikával nő. Betekintést mutatott abba a listába is, ahol fordított
tendenciákra lehet adatokat találni. Például, a munkanélküliség, az erdőségek területének
csökkenése, fegyveres konfliktusokról/háborúkról szóló adatok kerültek szóba. A
munkanélküliség tekintetében nincs változás, s ez a rossz hír – mondta az előadó. A kutatás és
fejlesztés indikátoránál észlelt pár százaléknyi változásban sincs igazán fejlődés, holott a
problémák, amelyekre megoldást kellene találni, sokasodnak. A terrorista incidensek számát
növekedni látjuk sajnos, és látjuk, hogy a korrupció világméretekben nagyobb, mint az elmúlt
20 évben.
Ha az utalásszerűen áttekintett fenti kérdéseket egybevetjük – folytatta az előadó – ,
észrevehetünk fontos közös sajátságokat, jellemző közös vonásokat. Ezek összetett
problémák, nem megoldhatóak „egyféle” tudással. Már a leírásukhoz is többféle tudás
együttes megléte szükséges. Fontos jellemzőjük, hogy e problémák általában lokálisan
azonosíthatóak, tehát például a városban, az országban, ahol élünk – mondta az akadémikus.
A megoldásuk is interdiszciplináris együttműködést, és ilyen értelemben csapatmunkát
igényel. Kölcsönös megértésre és belátásra van szükség globális szinten. Ez olyan alapérték,
amelyet tovább kell tudni adni. A megoldás csak konszenzussal lehetséges.
Ebben a perspektívában érdemes a felsőoktatás helyzetére tekinteni – folytatta Hudecz
professzor. a legfrissebb és a legrégebbi felfogás ötvözésével a felsőoktatás fő feladata az
oktatás, így ahogy itt megjelenik, a kutatás, és a társadalmi szolgáltatás, a tudásközvetítés, és
van egy nagyon fontos negyedik, egy etikai funkció: a mérték és mérce. Ezt megfogalmazták
nem olyan régen, a Bolognai Deklarációban is, amelyben ugyanezek a fogalmak kiegészülnek
az autonómia, a függetlenség hangsúlyozásával. Azzal, hogy az oktatás és a kutatás
elválaszthatatlan, nem lehet csak oktató főiskolákat és csak szakképző iskolákat létrehozni.
Nem szabad beleszólni, hogy mit csináljon az egyetem. Lehet pénzt adni arra, hogy ha ezt
vagy azt csinálod, akkor több támogatást kapsz. Azt nem lehet, hogy a miniszter megmondja,
hogy például az önvezető autók jogi problémáit kutasd, mert azt mondom. Garantálnia kellene
az egyetemi környezetnek a kultúrák kölcsönös megismerésének és kölcsönhatásának
szükségességét.
A megoldandó problémák? A finanszírozás mértéke és formája, az autonómia
értelmezése, az államok/kormányok szerepének tisztázása mind pénzügyi, mind jogi
vonatkozásban, a társadalmi várakozásnak a növekedése. Lássuk be, hogy a verseny itthon is
óriási, hogy ki menjen a jó iskolába, és ki az, akinek más jut „csak”.
Milyen legyen tehát a felsőoktatás? Legyen az autentikus tudás forrása, legyen mérték
és mérce, nyújtson korszerű tudást, modern gondolkodást. Tisztelje a teljesítményt és ismerje
el a minőséget! E két kulcsfogalom, amit én használni szeretek, mert a két dolog nagyon
fontos, bár különbözik, de összefügg. Biztosítsa az esélyegyenlőséget és a társadalmi
mobilitást, legyen meg az egyéni és a társadalmi jónak a harmonizációja. Törekedjünk a
hosszú és rövidtávú érdekek harmóniájára. Olyan értékrendet alakítsunk ki, amely segíti a
problémák megoldását, figyelembe veszi a másikat, a kisebb-nagyobb közösségek érdekeit,
közös jövőnket, az emberiség közös jövőjét és ebben.
Ezeket pontokat tartotta kulcsfontosságúnak az ELTE professzor, egykori rektora –
újólag kiemelve a műveltség, igényesség, nyitottság és a teljesítmény szempontjait.
Az előadást a kisszámú jelenlévő hallgatóság egyetértéssel fogadta, a pedagóguspálya
és a pedagógusképzés, a felsőoktatás pedagógiájával összefüggésben egészítették ki a
referátumot.