A nevelésügy fejlesztésének stratégiáival foglalkozó testületekkel
kialakított párbeszéd sorában harmadik ízben tanácskozott a MPT Szakmai Kollégiuma. A CKP „Kockás könyve”, az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság „100 pontja” vitája után 2018. március 22-én a Magyar Tudományos Akadémia Közoktatási Elnöki Bizottságának elnökét és vezető szakembereit hívta meg az elnökség. Pléh Csaba akadémikus elnök, majd Halász Gábor és Csapó Benő professzorok referátumaiból rajzolódott ki a tekintélyes tudományos közösség felhatalmazását bíró grémium meghatározó tagjainak, a személyes állásfoglalást tudatosan nem kerülő elképzelése, diagnózisa, javaslattételeinek fő iránya.
Kraiciné Szokoly Mária elnök sorra adta a szót a vendégeknek.
Pléh Csaba a Bizottság munkastílusába, a kérdésfeltevések és válaszok megfogalmazásának kultúrájába avatott be abban az összefüggésrendszerben, melynek középpontjában a tanuló, a diák áll, s ebben az „ökoszisztémában” a tananyag, tanulás; a tanulási folyamat; az eltérések világa, egyén és csoport; illetve a nevelés személyi feltételei állanak. Utalt arra, hogy az Akadémia elnöke minden oktatási tárgyú megkeresést először a Bizottság köreihez továbbít, emlékeztetett a MTA legutóbbi kritikus diagnózisára az oktatásügyről, felvázolta, hogy az év folyamán zárt és nyílt vitákban tárgyalnak az alapvető kihívásokról. Fontos problémaként említette a tudás és a tanulás szerkezetének, anyagának és technológiáinak gyors átalakulását – e kihívásokra keres hatékony választ a Bizottság. Pléh Csaba prezentációja innen tölthető le.
Halász Gábor az emlékezetes nemzetközi kutatási beszámoló („A tanárok számítanak”) tanulságaira emlékeztetett és figyelmeztetett. Annak lehetőségeit kereste, hogy a „pedagógus-szakpolitika” miképp hozhatna eredményeket. Fontosnak tartotta, hogy a képzés-továbbképzés kontinuumában kell felfogni a pedagóguskompetenciák folyamatos fejlesztését-fejlődését, meggyőző adatokkal szolgált arra nézvést, hogy a pedagógusok gyakorlat közbeni, akár horizontális tanulása tudásuk 60-80%át teszik ki, s a többi az intézményes képzésé. Kifejezte igényét a pedagógus-kutatások fokozására, az eredmények hatékony implementálására a gyakorlat számára, iskola-egyetem organikus kapcsolatra, a gyakorló pedagógusok bevonódására. Vizsgálat alapján mutatta be, hogy a pedagógusok pálya fő motívumának a megkérdezettek leginkább a munkát, mint örömforrást említették, magas az innovációs késztetés és teljesítmény (a pedagógusok 2/3-áról szólt, mint innovációt konstruáló-végrehajtókról). Van esély arra, mondta, hogy a pedagógusszakma értelmiségi feladattá, „tudásmunkává” váljék. Halász Gábor prezentációja.
Csapó Benő emlékezett arra, hogy éppen 10 esztendeje. a VII. Nevelésügyi Kongresszuson fejthette ki álláspontját a közoktatás helyzetéről, mely időszakot „aranykornak” minősített a maihoz képest. Katasztrófa előtti állapotról beszélt, felidézve a PISA romló eredményeit, a problémamegoldás, kooperativitás oly szükséges készségeinek elmaradottságát, a „tanári tudás” fehér foltjait, a 16 éves korú iskolaelhagyás fenyegető növekedését, hasonló tanulásban való részvételiarány-csökkenést a 20 éves korosztályban, az EU 2020 programban kitűzött indikátorok elérésének aggasztóan romló esélyeit (iskolaelhagyás növekedése, szemben akár a lengyel példa sikereivel. Más teljesítménymutatók is az európai illetve a világrangsor sereghajtójaként ábrázolják a magyar oktatásügyet, a fizetésemelés is csak önmagához mérten jelentős, más szellemi foglalkozások bérének növekedésétől inkább távolodik. Szólt az érettségi körüli anomáliákról. A pedagóguspályára kiválasztás új paradigmáit igényelte, a pálya perspektiváinak határozottabb konturjait igényelte, a finanszírozási elmaradások sürgős pótlását (GDP-arányában számított nagyobb „költségvetési tortát”, a szakszervezetektől a minőség megőrzését, s nem egyszerűen a munkahelyek védelmét várja el. Referátuma végén a szegedi egyetem fejlesztőmunkáját mutatta be. az e-difer, és az e-dia projektek hatékonyságát igazolta a kompetencia mérésekben leggyengébbnek bizonyuló iskolák fejlesztési programjában is.
A kérdésekre, megjegyzésekre szánt időben többen éltek a lehetőséggel. Tasnádi Péter a természettudományos szakosok pályaalkalmasságáról érdeklődött, egészítette ki az előadót saját tapasztalataival. Kelemen Elemér az oktatási kormányzat „fogadókészséségéről” kérdezett. Az előadók kritikusak voltak e kérdésben. Csapó Benő kifogás tárgyává tette, hogy évek óta nincs minisztere az oktatásügynek, „ilyen kevés tudás a Szalay utcában még sose volt”, Pléh Csaba az Országos Köznevelési Tanács tehetetlenségéről, egyoldalú összetételéről szólt. Többen kérdezősködtek a készülő NAT-ról, a válaszolók szkeptikusak voltak egyfelől, másfelől kifejezésre juttatták, hogy az alapvető „kulturtechnikák” tanításához nincs szükség NAT-ra, felelősségáthárítás a túlértékelő várakozás. Mudri Zsuzsa, Juhász Ágnes a szakképzés oktatóinak minőségéről mondott kritikát, az utánpótlás hiányának veszélyeiről szólt, ezt erősítette meg Kraiciné Szokoly Mária hozzászólása is. Csapó Benő az amerikai oktatási kormányzatnak az oktatás expanziója mellett kiálló kurzusokon átívelő politikáját méltatta, a váltakozó kurzusok nem egymás programját cserélik a magukéra, hanem éppenséggel a fejlesztésben licitálnak egymásra – immár p20 programnál tartanak túllépve Obama „go to college”-progamján, azaz a teljes népesség egyetemi képzése szükségessége hangsúlyozásánál. Az oktatásból kimaradó, a továbbtanulók csökkenő aránya képtelen „hungarikum”. Csapó Benő arról szólt, hogy evidenciának kellene tartani, hogy a „nehezen haladók számára több időt kell biztosítani”, s nem kiszelektálni a rendszerből. A „duális szakképzés” jó gondolata is a magyar viszonyok közt tönkremegy, nem a szövegértésben messze elmaradott (és elmaradásban hagyott) „tanoncok” számára van kitalálva, akiket a munkaadók oda sem engednek a korszerű technikához. Pálmai Zita a veszprémi iskolák és a Műszaki Egyetem „Kódvető” projektjéről, a digitális oktatási műhely sikereiről szólt.
Zárszavában a társaság ügyvezető elnöke megköszönte a referátumokat s a hozzászólásokat, jelezte, hogy a kollégiumi ülés tanulságait a májusi küldöttgyűlés határozati előterjesztésében az elnökség érvényesíteni szándékozza majd.
Összeállította Trencsényi László