A Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete 2009. május 27. és június 15. között
ISKOLÁK A HATÁRON
címmel tematikus dokumentumfilm fesztivált tervez
a magyar dokumentumfilm-művészet művei alapján
Puskin mozi
Budapest
A fesztivál célja összegyűjteni és egyben minősíteni, értékelni azokat a dokumentumfilmeket, amelyek az oktatásügyről, a nevelésügyről szólnak a dokumentumfilm nyelvén.
Alcímként lehetne írnunk, oktatásügy a filmművészetben, vagy ha tartalmi megközelítést szeretnénk megfogalmazni, jelezve az időt és a téma karakterét, akkor így szólna: a palatáblától a digitális tábláig…
A fesztivál címe maga is többértelmű, mert utal Ottlik Géza hat nyelvre lefordított regényére, de azt is sugallja, hogy az iskolák ma egy határon innen, vagy és azon túl vannak, lásd iskola-összevonások, kistérségi iskolák megszüntetése, pedagógus elbocsátások stb.
- Gyűjtőmunka: ezeket a filmeket összegyűjteni azért lehet cél, mert a magyar dokumentumfilm hihetetlen gazdag kincsestárral rendelkezik, úgy általában is, de az adott témára vonatkozóan különösen. Azért kellene ezeket a filmeket megmutatni, mert nagyon kevesen tudják, hogy egyáltalán léteznek és itt nem a filmesekre kell gondolnunk elsősorban, hanem a pedagógusokra, tanárokra, egyetemi előadókra.
Az elmúlt évtizedekben, a Kádár-korszakban, a 90-es évek után az „iskola-ügy”-, a pedagógia-, az oktatás és nevelés-tematika a magyar dokumentarizmus tipológiájában az egyik leggazdagabb terület.
A monolit hatalmi struktúrák elleni első kritikai hangok a film területén sokszor nevelésügyi térben hallatszottak. Nem igazán ismert a már említett Ottlik mű alapjául szolgáló kőszegi cőgeráj poroszos módszere és, hogy arról készült egy film, (Fakan Balázs: Iskolák azon a határon), vagy távoli homály fedi a klébelsbergi tanyasi iskolák, gimnáziumok eszmeiségét, (Ellobbanó mécsvilág) vagy a háború alatt, végül is Kanadába kitelepült soproni Erdészeti egyetem sorsát (Az elvándorolt Alma Mater, Novobáczki Sándor filmje), Nincs a köztudatban a vidék-Magyarország tehetségeinek egybe gyűjtését és lelkesítő képzését megcélzó program a Fülep Lajos, Németh László és a sárospataki református kollégium által indított un. népfőiskola képzési rendszere (Péterffy András: A nép főiskolája), ahol szociológiát, hittant, egészségügyi, közgazdasági ismereteket tanítottak az általános ismeretek mellett. Karácsony Sándor a szárszói konferenciákon, Keresztúry Dezső az Eötvös Collégiumban, Kardos László a NÉKOSZ –ban végzett maradandó munkát; ezek a magyar pedagogicum kiemelkedő példái.A Rákosi rendszer oktatási propaganda filmjeit sem árt – a tisztánlátás miatt – megismerni, bár az ezek ellenében működő Békéstarhos, kétségkívül fontosabb fejezete a magyar progressziónak (Sára Júlia: Békéstarhos -A legendás zeneiskola).De már az ötvenes-hatvanas években voltak figyelemre méltó, nagyon konstruktív pedagógia attitűdű filmek, melyek „áthallásosak” voltak (Vas Judit: Módszerek; Herskó Anna: Kézenfogva).Az igazi nagy filmes pedagógiai hullám a hetvenes évekre tehető. Sok rövidfilm készült ekkor a MAFILM HDF és Tudományos és Oktatófilm Stúdiójában és ugyan ezek nagy része folytatta az apologetikus-propagandafilm stílust, kivételképpen születtek olyan filmek, melyek legalábbis megpróbáltak kitörni a sémákból. (Magyar József, Paulus Alajos filmjei.)) Mindeközben a film és pedagógia közös terrénumán új műhelyek is becsatlakoztak így a Magyar Televízióban és az Országos Oktatástechnikai Központban (OOK) és egyéb területeken (pl. kisebb egyetemi stúdiókban) is nőtt az iskolai jelenségek és problémák feldolgozása.
Az igazi áttörést – jellemző módon – az a generáció hozta, mely főként a Balázs Béla Stúdióban edződött és ez a szigorúbb, kritikai-analitikus attitűdöt kialakító generáció hozta a hatvanas évek végén és a hetvenes években a megújulást.
A teljesség igénye nélkül csak néhány közismert dokumentumfilm címe:
Mihályfy László: Fellebbezés (1969)Mihályfy Sándor: Kertész utcaiak, (1972)Rózsa János: Botütés saját kérésre, Tanítókisasszonyok (1972 – 73)Nevelésügyi sorozat (kollektív film: Dárday-Mihályfy-Szalay-Vitézy-Wilt 1973 -75)Péterffy András: Tárgyilagos kép, Iskolapélda, Hol vagyok én? Ember Judit: Tantörténet (1976)Gulyás Gyula – Gulyás János: Kisérleti iskola I-IV. (1978) (Nem csoda, ha a nyolcvanas évektől nagyon sok játékfilm terepe és fő problémaköre lett az iskola – ez is megérne egy misét vagy konferenciát) Ezek a filmek bátor társadalomkritikával és ugyanakkor konstruktív, igazi pedagógiai gesztusokkal nyilvánították ki „ostorozó hazafiságukat”, már-már perspektívát is rajzoltak és némi optimizmust is adtak az erre a problémára akkortájt különösen érzékeny fiatal értelmiségnek. (Winkler Márta, Kokas Klára, Székácsné Vida Márta neve ekkor lett fogalom és a bölcsészkarok kissé konzervatív pedagógia tanszékei is ekkor kezdtek bele egy pedagógiai innovációs munkába.)
Talán ki lehet jelenteni, hogy sok, fontos pedagógiai kérdés került terítékre a filmek által, hogy ezek együtt a közgondolkodást, a szakmai útkeresést is befolyásolták. Sikk lett és hál’istennek azóta is az maradt, hogy az iskolaügy komolyan vétele a jövőképünk alapja.
További idetartozó filmek:Sós M.- Surányi A.: Érettségi nélkül (1975)Sára Sándor: Néptanítók (1981)Szobolits Béla: Makacs álmok (1988) – Kisiskolásdi (2002)Csillag Ádám: Szív utca (1993) Nem zárható ki vizsgálódásunkból a televízió sem, hisz az „Iskolatelevízió”, a „Mindenki iskolája” hosszú szériája, Kelemen Endre sorozata, a „Repeta” játékos, kísérletező szelleme, a szélesebb körben is népszerű műsor az Iskola utca vagy az m2-n újraéledő sorozat az ”Iskolapélda” egyértelműen pedagógiai tényező lett.
A rendszerváltozást követően pedig megnyílt a filmesek előtt a lehetőség, hogy olyan történelmi és tartalmi, oktatásüggyel kapcsolatos filmeket készítsenek, amelyeket azt megelőzően nem tehettek meg. Az elmúlt évtizedekben több száz film készült a nevelésügyről. Az, hogy mennyire fontos volt ez a téma kollégáink előtt, mi sem bizonyítja jobban, ha megnézzük a névsort. A legjobb rendezők foglalkoztak ilyen tematikájú filmek készítésével. (Gyarmathy Lívia, Kardos István, Erdős Pál, Gárdos Péter, B.Révész László, Csányi Miklós, Buglya Sándor stb.) A kilencvenes évek új területe: az anyanyelvi kultúra és főként a határainkon túli iskolák, kisebbségi kultúrák fennmaradásának kérdése. Ennek a folyamatnak ma is részesei vagyunk, a sokfelé szakadt szakmánk apró vagy nagyobb műhelyeiben minden évben születnek jó, hasznos, kiutat és példát adó, igazi pedagógiai optimizmusra okot adó művek.
- Fesztivál: A bevezetőben említett összegyűjtési szándék mellett, említettük a minősítést is. Azokat a filmeket, amelyek a rendszerváltozás után készültek ebben a témában, versenyeztetnénk egymással. Egy több szintű, színes fesztivál megrendezésében gondolkodunk. A különböző szinteket taglalva külön ki kell emelni a már régebben készült, de – elsősorban művészi értékük miatt – kiemelkedő filmeket.
Az „Iskolák a határon” című fesztivál elsődleges célja lehet, hogy a filmek, az alkotások felől mutassa be az adott problematikát, a nevelésügy magyarországi fejlődését. Mennyire jelentkeznek a filmekben a különböző pedagógiai törekvések, eszmeiségek, módszerek, melyik, mikor kap nagyobb hangsúlyt, meddig volt megbecsült szerepe a pedagógusoknak a társadalomban és mikortól, legfőképp miért váltak kiszolgáltatottá? A 2006 októberében a Made által megrendezett ’56-os dokumentumfilmek fesztiválján, a 2008-as Együttélés – kisebbségi, nemzeti és etnikai filmek fesztiválján is lehetőséget adtunk a rendszerváltozás után készült filmeknek arra, hogy versenyben szerepelhessenek. Nagyszerű megmérettetési lehetőség, mert szinte biztos, hogy a legmagasabb színvonalú filmek kapnak kiemelést, díjazást… A filmszemlének ez a része tehát egy hagyományos, versenyszerű program lesz zsűrivel, díjakkal, értékeléssel stb.Ez a fesztivál-profil lehetőséget ad arra, hogy a filmek begyűjtésével kettős szerepet vállaljunk, mert összegyűjtjük a régebben készült és kallódó, de kiváló filmeket, másrészt az újabbakat versenyeztetjük. Ezzel folytatni tudjuk a már-már hagyománnyá váló szakmai projektünket, amelynek keretében a MADE által rendezett fesztiválok minősített filmjei egy archívumba kerülnek, majd innen különböző csatornákon közszolgálati feladat elvégzésének bázisául szolgálnak. (2007-ben éppen az NKA támogatta azt a programunkat, amelynek keretében, tematikus fesztiváljaink anyagai DVD-n eljutottak azokra a magyarországi egyetemekre, ahol média,- kommunikáció szakos oktatás folyik. A mai napig folyamatosan jönnek megkeresések a hallgatók részéről, különböző szintű dolgozatokat írnak a magyar dokumentumfilmezés jelentős alkotásairól, megismerve egy hiteles magyar filmes műfajt.)
- Tudományos munka: a filmfesztivál mellett, azzal párhuzamosan szeretnénk konferenciákat szervezni pedagógusokkal, szociológusokkal, pszichológusokkal az elmúlt időszak kritikájával, a jelen feladatairól és a jövőbeni lehetőségekről. Egy ilyen fórum kivételes lehetőségeket nyújthat a szakmának ide értve a filmeseket is, de elsősorban a pedagógusoknak, hogy dialógus alakuljon ki a hivatalos vezetés és a különböző szinten tevékenykedő tanárok között. Ez az „EDUDOKU” konferencia sorozat több szekcióban és több helyszínen zajlana.
– történeti aspektusok, szociológusokkal, pedagógia történet kutatókkal, neveléstörténet szakértőivel (ELTE Multimédia Pedagógia)– vidéki egyetemeken speciális témában, részjelenségek vizsgálata (Miskolc, Szeged, Pécs, Szombathely, Győr)– A közép-európai régióból (lengyel, cseh, szlovák, horvát, szerb, szlovén, román) vendégekkel összehasonlító elemzést végezni a pedagógiai innováció kérdésében
- Publikációk: a fesztivál ideje alatt több kiadványt szeretnénk megjelentetni, de ezek közül is kiemelkedően fontos a könyv. Eddigi rendezvényeink tapasztalata szerint nem elég csupán egy, akár kétnyelvű katalógust készíteni. A katalógus kallódik. A könyv megmarad. Akkor meg különösen, ha tatalmában túllép a fesztivál információs anyagainak felsorolásán és történeti leírásokkal, tanulmányokkal, az oktatásügyről szóló korabeli sajtó és fotóanyagokkal felvázolja a téma egyes történelmi és tartalmi szakaszát, továbbá bemutatja a fesztiválon szereplő filmek régebbi kritikáit, a filmesek szakmai életútját, filmművészetben betöltött szerepüket. Az ilyen könyvet tapasztalatunk szerint évek múlva is keresik az érdeklődők – maga is forrásanyag lesz, túlmutat egy adott fesztiválon. A MADE eddig hét könyvet adott ki, melyeket az Írók könyvesboltjában, a Ráday könyvesházban, valamint Pécsen a Művelődési Központban kaphatók.
- Minden rendezvénynek kell, hogy legyen egy csak reá jellemző PR-ja, amely elsősorban az adott feladat megoldási lehetőségeiből indul ki. Mi úgy gondoljuk, hogy egyrészt a dokumentumfilmes műfaj, másrészt választott témánk miatt nem hagyományos PR tevékenységet kell folytatnunk, hanem ennél jóval többet: létre kell hoznunk a PR segítségével, egy szakmai, társadalmi (nemzetközi) kommunikációt, film és ember, film és pedagógus, pedagógus és tanár között. Továbbá meg kell oldani a lokális problémákat, hiszen nem csak Budapesten tartjuk a fesztivált, hanem öt nagy vidéki városban is, ahová el kell vinni a rendezvény eszmeiségét, a plakátokkal, kiadványokkal együtt. Úgy érezzük ez a fesztivál közérdekű téma és elsősorban a tartalma miatt kell eljuttatnunk a társadalom jelentős rétegeihez, kiváltképp a tanárokhoz, a fiatalokhoz.
- Nem tudjuk előre megjósolni, hogy a versenybe hány filmet neveznek. Több száz filmről lehet szó. Az biztos, hogy ötfős elő zsűri dönt a versenybe kerülésről és a fő zsűri ötfős lesz.
A Made a fesztivál megszervezésére, irányítására egy bizottságot hozott létre, melynek tagjai: Dér András filmrendező, egyetemi docens Gulyás Gyula filmrendező, egyetemi docens Kisfaludy András filmrendező, a Made elnöke Péterffy András filmrendező, egyetemi docens Zalán Vince kritikus, esztéta, egyetemi tanár Fabók István gazdasági vezető MTV koordinációs igazgatóság. A Magyar Televízió valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviselőivel felvettük a kapcsolatot a fesztiválon való szereplés és támogatás kérdésében. A Made idáig a következő tematikus fesztiválokat rendezte, nem mellékesen az NKA támogatásával: Veszélyes hulladék (1998), Rejtőzködő történelem – 50 év- 100 legjobb dokumentumfilmje (2001), A rendszerváltozás dokumentumfilmjei (2003), Budapesti iskola (2005), 13 nap remény- ’56-os dokumentumfilmek fesztiválja (2006), Együttélés – kárpát-medencei, nemzeti és etnikai kisebbségek dokumentumfilm fesztiválja (2008). Az „ISKOLÁK A HATÁRON” című fesztivált négy naposra tervezzük. Ilyen komplex, a film és társadalom viszonyát elemző rendezvény eddig nem volt Magyarországon. Bízunk benne, hogy ezzel megmozgatunk széles értelmiségi réteget és az egész munkánknak a magyar pedagógiára is jótékony hatása lesz, ha mással nem, hát azzal, hogy a párbeszéd lehetőségét kínáljuk föl. 2009. január A Fesztivál Biz
ottság nevében: Kisfaludy András Péterffy András filmrendező filmrendező MADE egyetemi docens