Felnőttek együtt a gyerekekért – beszámoló a Kisgyermeknevelési Szakosztály rendezvényéről

Ki hat kire, mi hat mire?

A Kisgyermeknevelési szakosztályi ülésen 2014. november 22-én, szombaton 10-14 óra között aktív tevékenység folyt 52 érdeklődő szakember részvételével.

Az első órában Villányi Györgyné Jutka szakosztályvezető beszámolt az elmúlt 5 év szakosztályi munkatevékenységeiről.

A szakmai programok magukba foglalták a VII. Nevelésügyi kongresszuson való aktív szereplést, a bölcsődei nevelést, az integrációt, a befogadást. Kiemelt témák  voltak pl. a filmelemzések, és a szakmai fejlesztések eredményeinek továbbadása. Örökzöld és fontos téma a szakmai napokon az óvodából az iskolába való átmenet: A szakmai tevékenységek sorában kiemelten szerepet kaptak az Alapprogram módosítási munkálatai, a Zöld Óvoda érdekében végzett tevékenységek, a megjelent publikációk elkészítései, valamint a nemzetközi kapcsolatokból nyert tapasztalatok feldolgozásai.

Az évenként szervezett Felnőtt tanulás hetének programjaihoz is csatlakozott a szakosztály saját programjával minden évben. Az MPT tagokra fordított kiemelt figyelem az 5 évenkénti születésnapi köszöntések, a tartalmas születésnapi ünneplések, a betegekre való figyelés és az elment kollégákra való emlékezés. Mindezt az Emlékezet Bizottság Ki Kicsoda sorozata is  megörökítí. Kiemelt ünnepségnek tekinthető Szabadi Ilonka tiszteletére emléktábla avatása. A Staféta tábor programjaiban az aktív magot az óvodai terület képviselte az elmúlt évtizedben, a témák sokszínűsége jól szolgálta a felnőtt tanulást.

Kiemelt tevékenysége volt a szakosztálynak a törvényi, rendeleti szabályozásokról, tevékenységekről szakmai vélemények kifejtése írásban és szóban. Állásfoglalásokra is sor került a NOE és a MOE szakmai civil szervezetekkel. A PECIFO összejöveteleken mindig volt képviselete a szakosztálynak. A kapcsolatok építésében a hálózatépítés kapott hangsúlyt: más szakmai szervezetekkel való kapcsolatfelvétel az utolsó 2 évben erősödött, sőt szakmai összekapcsolódásokat is eredményezett. A közös hang megtalálása, egymás erősítése a közös programok szervezésével beindult.

Mivel más, sürgős feladatok elnyomják a szakmai munka fontosságát, problémák nehezítik a szervezeti életet: a tagok aktivitásának hullámzásai, az összefogás gyengülése, a tevékenységek hatástalansága a mindennapok szintjén, az érdektelenség jelei, a lexikonkészítés lassuló folyamata.

Az eredmények sora hosszabban sorolható: a figyelő tagoknak, érdeklődő szakembereknek, a szülőknek a szakmai információáramlás biztosított, jelen van a nyitottsági, érdeklődési igény (szakmai napokon 10-15 érdeklődő van jelen, aki nem szakosztályi tag, és aktívan vesznek részt a programban). Jelen van az azonnali lépés megtételének igénye, a megoldások keresése, a taglétszám növekedése (225 főről 300-ra nőtt, a legnagyobb szervezeti egység MPT belül).

Ezután szóba kerültek a tervezési lépések további feladatai: a szakmaiság erősítése, az összefogás, kapcsolatépítések, a 125 év méltó megünneplésére készülés. Zárszóként elhangzott, hogy minden program és beszámoló megtalálható a társaság honlapján, és minden értesítés is ( www.pedagogiai-tarsasag.hu) .

A tagok hozzászólásaikkal kiegészítették a beszámolót.

Lányi Katalin a lexikonkészítés folyamatát emelte ki, és ezt Angyalfiné Varga Julianna is megerősítette, hogy Perlai Rezsőné Éva is sürgeti a folytatást. E mellett kiemelte a Zöld Óvoda érdekében végzett tevékenységek utóhatásának jelentőségét. Vitkovits Györgyi a lexikonkészítés tartalmi kérdéseire utalt, és a szakszerűség érdekében emelt szót. Faust Dezsőné Erika a közös munkát, az összefogást emelte ki, és a tevékenységek tartalmára hívta fel a figyelmet.

A megjelent tagok elfogadták a beszámolót.

Ezután Pálfi Györgyné Mohos Éva, a Választási Bizottság vezetője vette át a szót. Bemutatta a Választási Bizottság tagját, Lőrinczné Dr. Szabó Margit kolléganőt. Ismertette a jelöltek névsorát, és mivel a jelenlévők csak az új jelöltek bemutatkozására tartottak igényt, erre meg is adta a szót. Ezután írásban szavaztak a tagok. A kiosztott cédulák kitöltése és bedobása után a szakmai program vette kezdetét.

A szakmai megbeszélést Bakonyi Anna vezette fel: a kisgyermeknevelési szakosztályban együtt vannak mindazok, akik a kisgyermekkel foglalkoznak. Ezt a fajta együttműködést igényelné a társadalomban is ez a populáció, tehát az iskoláskor alatti gyerekek és szüleik. Az MPT Kisgyermeknevelési szakosztályában jelen vannak elméleti és gyakorlati szakemberek. Egyik sem fontosabb a másiknál, egyik sem létezhet a másik nélkül. Többen vannak akik mindkét „rétegnek” tagjaiként dolgoznak. Többféle intézménytípus képviseletében vannak, jelen a szakemberek, más-más korosztályú gyermekekkel foglalkoznak. Az intézmények más és más államtitkársághoz tartoznak. Persze vannak átfedések: pl. a családi napközi a teljes életkori spektrumot lefedi.

Ezen sokszínűség, éppen a kisgyermek érdekében, arra kötelezi a tagokat, érdeklődőket, hogy kialakuljon egy azonos szemlélet a kisgyermekről és azonos gondolkodás a pedagógiai gyakorlatról. A különbözőségek megtartása mellett a gyermeknek és családjának nem szabad éreznie az „átlépéseket”. Sokféle szakma jelenik meg egy-egy család életében, más-és más kompetenciákkal, de mindenki a gyerekért van.

Az együttműködésben kiemelt szerepe van a szülőknek. A partneri viszony nem válhat puszta formalitássá, hanem valódi mélységekben, a családokat is differenciáltan „kezelő” hálóra van szüksége a gyermeknek. A szülő kompetenciája akkor is erős, ha a szakembernek idegen a szülő hozzáállása, vagy bánásmódja.

Ehhez a „finomhangolású” munkához a feltételrendszer messze nem adott. Ennek ellenére, meg kell nézni, hogy mit tehetnek a szakemberek, a felnőttek, hogy a sokféle hatásrendszer a maga sokszínűségével együtt érvényesüljön, és a gyerekek és a szülők ne törésvonalakat érezzenek, hanem valódi szakmai támogatást. Ez a beszélgetés célja.

A felkért hozzászólók saját munkaterületükről a következő gondolatokkal járultak hozzá az „egy nyelven beszéléshez”, gazdagítva ugyanakkor a paletta sokszínűségét, az igényességet.

Farkas Anikó a bölcsődék képviseletében szólt: kiemelte, hogy az intézményi nevelés itt kezdődik, és az alapcél a gondozás és a nevelés egységessége. Ezt nap-mint nap szem előtt kell tartani, és ebbe a gyakorlati folyamatba fontos a szülőket is bevonni. A hatások iránya szerteágazó, valamennyi résztvevőre kiterjedő. A gyermeket érő hatások jelentkezhetnek a jelenben, vagy egy későbbi életkori szakaszban is, lehetnek pozitívak és negatívak egyaránt. A szakmai tudatosság igen lényeges! A mintaadás kiemelten fontos és ezt a mentálhigiéniai állapot nagyon befolyásolja.

Beszélt a családokkal való kapcsolattartás fontosságáról és lépcsőiről, mint a nyílt nap, a családlátogatás, beszoktatás,családi délutánok. A családlátogatás célja is az, hogy megismerjék a kisgyermeknevelők a szülők nevelési, gondozási szokásait, a kisgyermek helyét a családban. A családok látogatásának jelentősége ne csökkenjen!

A beszoktatás is fontos tere az együttműködésnek, lehetőség egymás megismerésére. A gyerek számára a legfontosabb az érzelmi biztonság, azért ehhez adjon a kisgyermeknevelő mintát, sok dicséret és segítség, ami ezt szolgálja.

Angyalfiné Varga Julianna az óvodák képviseletében nagy vonalakban bemutatta, hogy a közoktatási rendszer átalakulása hogyan hat az óvodai életre (vezetőre, pedagógusra, gyermekre, szülőre  egyaránt) A pedagógiai munka külső szakmai ellenőrzése más megközelítést ad a óvodapedagógus munkájának. Az óvodai csoportnapló tartalma a pedagógus-portfóliók készítése során olyan szakmai kifejezésekkel, fejezetekkel bővült, mint a tematikus terv, a különleges bánásmódot igénylő gyermekek fejlesztési terve, az esetleírás, a csoportprofil, a gyermekprofil, vázlat a tevékenységhez, reflexió a megvalósuláshoz, szociometriai vizsgálat és dokumentálása.

A nevelés terén a kompetenciák szerinti megfelelés elvárás a pedagógustól! Szaktudományos, módszertani tudására legyen jellemző a projektpedagógia ismerete, az adaptív és az inklúziv nevelés. Módszereiben jelenjen meg az élménypedagógia alkalmazása, a multikulturális nevelés, a korszerű szemléletmód az IKT eszközök alkalmazása terén. Megállapítást nyer, hogy az óvodapedagógusnak milyen területen vannak módszertani erősségei, mely területen kell fejlődnie. Ugyanez merül fel az intézmény és a vezető külső szakmai ellenőrzésével kapcsolatban is. Fontos a módszertani megújulás, pl. az Alapprogramban teljesen új megfogalmazás került be a mozgás fejezetbe.  Feltétlenül fontos az Óvodai nevelés országos alapprogram elveinek és az óvoda elvárás rendszerének elemzése. Egybevág-e, hol van eltérés, és hogy lehet az Alapprogram szellemiségének megfelelően értelmezni azokat. Az új törvényi előírás hatása még nem ismert. Az sem, hogy milyen hatással lesz 2015 szeptemberétől az óvodai csoportlétszámra a kötelező óvodába járás a három évesek számára, és hogy ki kapjon felmentést ez alól.

Szőke Andrea Pikler-Lóczy képviseletében szólt, és kiemelte, hogy a Lóczy szemlélet egyik erőssége a szülőkkel való kapcsolat állandósága. Ennek eszközrendszerét ismertette. Kulcsszavak a folyamatosság és az állandó jelenlét. Nyitott a bölcsőde: minden nap beszélnek a nevelők a szülőkkel. Téma az étkezés, a gondozás, a nevelés általában is. A kölcsönösségben hisznek.

A beszoktatás módszertana kidolgozott, aprólékos, ugyanakkor nagyon rugalmas. Jelentős az átadás-átvétel, de nem csak egymás között, hanem a gyermek bevonásával. A folyamatban való gondolkodás és a folyamatos tevékenységek fontosak, hogy ne szakadjon meg a gyerek napja. A gyermek számára is kommentálják a követelményeket. (Pl. A játékot jó ha elteszi a kicsi maga után.  XY, ugye, ma is eltetted, emlékszel?) Az otthonról hozott játékszerek jelentősége nagyobb, mint ahogy azt a felnőttek többsége hiszi. Igen lényeges arra is figyelni, hogy hogyan érzi magát a gyerek a tevékenységek során, milyen jeleket mutat, hogyan fejezi ki magát  pl. evés közben.

Mátay Katalin a Családi Napközik (CSANA) képviseletében beszélt. Új helyzetet teremtett az új rendeletek életbe lépése (3 §, 1.; 2.; pontjai), ezért egészen komoly és sajátos kihívások előtt állnak a Csanák.

Az óvoda kötelező lesz a 3. életévben, de mindez „kiváltható” a Csanával. Kérdés: kell-e és mely esetben felmentés az óvodalátogatás alól. Ha a Csana vegyes életkorral foglalkozik, akkor más a helyzet, és más akkor is, amikor kifejezetten az óvodás életkorra specializálódnak. Ismert, hogy ez esetben óvodapedagógust kell alkalmazni, és az Alapprogramot figyelembe kell venni. De az még nem tudható, hogy a Csanában dolgozó ezen óvodapedagógusok számára életbe lép-e az életpályamodell, vannak-e pedagógusi jogaik és kötelességeik. Mindenképpen szükséges a Csana dolgozók képzése, ebben kéri az összefogást, támogatást a Kisgyermeknevelési Szakosztálytól is.

A Csanák anyagi bázisa sajátos szülőkört „termel” ki. De ez változni fog, hiszen a sok 3 éves SNI gyerek számára pl. nélkülözhetetlen lehet a Csana. A szülők munkavállalási szokásai is változnak, a hagyományos munkaidő felbomlóban van, ehhez is támaszt jelenthet a Csanák működése. Szükséges lenne a pedagógusképzés segítsége is mindehhez.

Pető Judit szót emelt az autizmusssal és Asperger szindrómával élő gyermekek érdekében óvodától a felnőtt korig. Középiskolai tanárként felfigyelt arra, hogy a korai években kimaradt specifikus ellátás hiánya komoly következményekkel járhat az iskolában. Sem a társak, sem a szülők nem értik, és nehezen fogadják be a nem neurotipikus gyermekeket, mert nem tudják, mi húzódik meg viselkedésük mögött. A közösségek érzékenyítése, a szülőkkel, pedagógusokkal folytatott beszélgetések, tájékoztatás, nagyban segítheti enyhíteni ezt a problémát. Az AOSZ (Autisták Országos Szövetsége), az Autizmus Alapítvány, mentor szülői szolgálata, valamint az AURA (Autistákat Támogató Közhasznú Egyesület)  szakemberei, ha kis létszámban is, de rendelkezésre állnak, hogy a gondokat enyhítsék. Óvodai, iskolai szülői értekezleteken, pedagógus összejöveteleken olyan szakemberekkel, érintett szülőkel lehet találkozni, akik hasznos információkat adhatnak. A fent említett intézményeknek maga az előadó is önkéntes tagja, tehát munkájával részt vesz az ilyen rendezvényeken. Hangsúlyozta, hogy a társadalom tagjainak hozzáállása az SNI-s gyermekekhez még nem elég körültekintő, és sokszor sérülnek az ilyen gyermekek kellő megértés híján.

Cseke Enikő a Kórházpedagógusok Egyesületének képviseltében szólt. Beszélt pár szóban a kórházpedagógus hivatásról, miszerint feladatuk a hospitalizációs ártalmak csökkentése, perspektíva nyújtása és a szabadság élményének a biztosítása.

A kórházpedagógia célja a nevelés-oktatás speciális eszközeivel optimális feltételeket biztosítani a gyógyításhoz a gyógyítóknak és a gyógyuláshoz a betegnek. Fontos tenni mindezért, mert néhány éven belül nem lesz olyan iskola, amelyik ne lenne érintett. Szinte minden iskolában tanulni fog éppen a kórházban gyógyuló beteg, vagy már gyógyult gyerek. Olyan pedig már ma sincs, amelyikbe ne járnának krónikus betegséggel együtt élő gyerekek. Fontos a kiemelt figyelem, segítésük minden lehetséges eszközzel. Ilyen eszköz az anyaiskola látogatása is. Ennek a rendszerére kell összpontosítani a hálózatépítés aspektusából: egészségügy – nevelés – oktatás és közöttük a híd a kórházpedagógus. Hiszen közös a cél: a beteg gyerek gyógyulása, jó közérzete és sikeres reintegrációja. Összehangolt munkára van szükség mindehhez.

Rúzsás Orsolya Pápáról jött, a NATO bázison lévő befogadó óvoda képviseletében szólt. Az óvoda 3 csoportjában interkulturális munka zajlik. Nem menekült családok gyerekei járnak oda, nem a klasszikus migráns populációról van szó, hanem egy sajátos munkavállalói rétegről. A szülők egyáltalán nem ismerik a magyar óvodai nevelés rendszerét. Alapvető az angol nyelvtudás, mert a szülők és a gyerekek számára ez a közös nyelv. Sajátos, színes közösség, amelynek egyik nehézsége az, hogy átmeneti. Sokan „vándorolnak” tovább, és esetleg visszatérnek.

Minden nemzet kap egy saját hetet. Saját eszközök, énekek, versek, mesék gyűjteménye, szokások bemutatása ez a hét. A sokszínűség ápolása akkor hiteles, ha a magyarságra is hangsúlyt fektetnek.

Kiss Hajnal a szülők képviseletében hangsúlyozta: a szokásos együttműködési formák fontosak (pl. a családlátogatás), ismerjük ezeket, és ne hanyagoljuk el. Alapvető, hogy mindkét fél tudja: a gyerek sokszor másképp viselkedik otthon, mint az óvodában.

Magyar szakos tanárként felhívta a figyelmet arra a Budapesten tartott, nemzetközi Gyermekvédő konferenciára[1] (Vasárnapi Újság 1899. szeptember 17.), amelynek pedagógiai szakosztálya ma is érvényes gondolatokat rögzített jegyzőkönyvében. “A házi nevelés ferdeségei” címén részletezi, hogy a gyermek természetes nevelési színtere a család, amelynek felelősségérzetét a hivatásos nevelők is tudatosan igyekezzenek fokozni.  Határozataiban kitűzte, hogy a család gyermekneveléssel kapcsolatos tudatlanságát a szülők számára írt “népszerű neveléstani művekkel”, szülők számára írt “paedagógiai folyóirat”-tal fogják csökkenteni. A kisdedek nevelése során üdvözlik azt, ha őket “szabad játékra eresztve egyenkint vagy csoportonkint ellátjuk megfelelő játékszerekkel (…): pl. egy szelet papirossal, hogy abból galuskát tépjen, vagy apró színes kavicsokkal, hogy azokból a földre kaláris sor rakjon, vagy egy homokbuczka tetejébe ültetjük, hogy belőle kotlóstyúkot és csibéket alakítson, kemenczét vájjon benne, a melyben pogácsát süt….” A 115 évvel ezelőtti szakosztály kijelenti, hogy nemcsak a jómódú szülők túlbuzgósága, hanem az iskola is felelős a gyermekek koraérettségéért, mert a természettől távol, mozgásában korlátozva korán túlterheli a gyermeket. Kijelenti: “Egész oktatásunk elvont természetű”, azaz élet- és természetidegen. Hiszen ” a szellemi étvágyat is csak az a gyermek ismerheti, a kit nem terheltek meg túl korán mindenféle, nem neki való szellemi eledellel.” A cél pedig az lenne, hogy megőrizzük  a gyermekben a “gyermekded kedélyt, amaz igazi élettámaszt, mely a legapróbb örömökben is tengernyi boldogságot lel.”

Nagy taps fogadta a múlt értékes és mai korban is érvényes felidézést.

Hozzászólások sora erősítette és tette tartalmassá a szakmai délelőttöt.

Szöllősy Tibor pszichológus ( „A Kisgyermek” lap pszichológus szerkesztője) hangsúlyozta, hogy „nem vesszük észre a gondokat, mert  nem tudjuk, hogy mit kell látni”. A pedagógusok felelőssége igen nagy! Jelen van a kiégés veszélye, a pedagógusok nem lépnek megfelelően, a képzés felelőssége is kiemelt. Jelezni kell a problémákat! „Hallatni kell a hangunkat!”

Két hozzászólásban is problémaként merültek fel a pedagógusképzés során tapasztalt negatív jelenségek a gyakorló helyeken.

Szombathelyiné Nyitrai Ágnes beszélt a képzésről. Hangsúlyozta, hogy 2008 óta szakalapítás  által van mód a kisgyermeknevelők felsőfokú képzésére. Probléma viszont, hogy a felsőoktatásra vonatkozó előírások miatt a képzésben a szakma nagyon korlátozottan képviseltetheti magát, a felsőoktatási intézmények oktatói viszont kevéssé ismerik a bölcsődei szakmát.  A képzés segít, és fordítva: a szakma adjon segítséget a képzésnek, pl. abban, hogy milyen szempontok alapján választódjék ki a gyakorló terep. Sajnos, bizonyos intézkedésekből, vagy éppen azok elmaradásából látszik, hogy a szakma kiszorítása jelen van a valóságban. Szakmai oldalról pontos megfogalmazások kellenek, hogy a gyakorló helyek előkészítése és felkészítése megfelelő legyen!

Faust Dezsőné Erika felvetette, hogy a délelőtt folyamán sok oldalról „közelítettük meg” a kisgyermeknevelést, sok oldalról volt szó a gyerekek körül lévő felnőttekről, de nem került szóba a gyámság, a nevelőszülői szerep.. Erre is oda kell figyelni!

Kosztel Krisztina beszámolt tapasztalatairól. Kiemelte, hogy nagyon jónak tartja a bölcsődékben a gondozónői füzet vezetését, és hogy ez milyen jól segíti a nevelő és szülő kapcsolatát. Pozitív tapasztalatai vannak az 1. osztályos pedagógusokkal való kapcsolatépítésről. Sérelmezte, hogy szülőknek tartandó fogadó órát csak munkaidő után szervezhetnek az óvodában. Elmondta – igen energikusan -, hogy hogyan érintette az elmúlt időszakban a portfóliókészítés. Negatív tapasztalataival arra mutatott rá, hogy sokan nem a gyerek nevelésével foglalkoznak manapság, hanem saját életpályájukat, előmenetelüket építik. Nem látja a kettő összhangba hozatalát.

Oroszházi Katalin lelkesen és elhívatottan megerősítette a kórház-pedagógia fontosságát. A kórházpedagógusok felveszik a kapcsolatot a gyerekek pedagógusaival. A gyerekek nem maradnak le, joguk van betegként is tanulni, és ezt tudják biztosítani. Még vannak fehér foltok az országban, sajnos sok helyen nem valósul meg a tevékenységük. Támogatásra van szükségük, és harcolnak ezért.

Kiss Anita óvodavezetőként hangsúlyozta, hogy nagyon sajátos a helyzetük, nagyon sok a változás, és a feladatok kollégákkal való elfogadtatása nagy kihívás. Hogyan értesse meg az elfáradt, segítséget kérő kollégákkal a sok új feladatot? A napi teendők mellett segíteni kell  őket.

Makó Józsefné szenvedélyesen beszélt a szakmai elkötelezettségről, az egymásra figyelés fontosságáról. Hangsúlyozta, hogy portfóliónak az alapképzésben fontos szerepe van, ott kell megtanulni, és említette, hogy gyermekportfóliót is készített tanulmányai után.

Szöllősy Tibor köralakítással és kézfogással erősített meg zárszóként, hogy összefogásra, egymásra figyelésre van szüksége gyerekeknek, felnőttnek egyaránt. Csak így lehet előbbre lépni.

Befejezésül a vezetőségválasztás eredményhirdetésére került sor. Pálfi Györgyné összegezte az eredményt. Két szavazat eredménytelennek minősült, és volt, aki Mátay Katalint is ajánlotta a vezetőségbe. (Ez jól megerősíti a tendenciát, hogy továbbra is együttműködés fontos a gyerekek érdekében.) Gratulált a megválasztott új vezetőségnek: Köszöntötte: Angyalfiné Varga Juliannát, Bakonyi Annát, Farkas Anikót, Szombathelyiné Nyitrai Ágnest és Villányi Györgyné Jutkát. Kérte, hogy szakmai energiával és tettekkel vigyék tovább eredményesen a Kisgyermeknevelési Szakosztály munkáját.

(Összeállították az új vezetőség tagjai)