A Magyar Pedagógiai Társaság Ádám György Érdemérem elismerésben részesíti
ROMHÁNYI FLÓRIÁNNÉ-t
Romhányi Flóriánné munkásságát a főiskolai diploma megszerzése óta a a gyakorlati feladatok megoldása, az elméletigényes szakmai munka szervezése és a kollégákkal folytatott intenzív szakmai és emberi együttműködés hármassága hatja át.
A Felsőpetényi Óvodáskorúak Nevelőotthona volt pályája első állomása, majd Salgótarjánban dolgozott, ahol a roma gyermekekkel való foglalkozás jelentett számára szakmai kihívást. Feladatát kollégáival együttműködésben sikeresen oldotta meg, megyei szakfelügyelő, később szaktanácsadó lett. Az Óvodai Nevelési Program bevezetésben aktívan közreműködött. Közben gyógypedagógusi diplomát is szerzett. Tudását, tapasztalatait a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet munkatársaként kamatoztatta. Segítő szakmai munkája mellett megyei szakmai lapot alapított, szakmai folyóiratokban az óvodai nevelés témáiban rendszeresen publikált. A 90-es évek közepétől tíz éven keresztül részese volt az Országos Közoktatási Intézet óvodai fejlesztő munkálatainak. Feladatot vállalt a Néphagyományőrző Óvodai Programban, a PEDIG óvodai munkabizottságában is. Évtizednyi ideig volt kurátora az óvóképzőt végzett hallgatók díjazását végző Rózsa Borka Alapítványnak.
1970-től tagja a Magyar Pedagógiai Társaság Kisgyermeknevelési Szakosztályának, 1994-2000-ig a Nógrád Megyei Tagozat vezetője volt. Később a szakosztály vezetőségének tagja, a szakosztályi élet egyik meghatározó személyisége, szervezője. Figyelme nem csak a szakmai fejlesztő feladatokra terjedt ki, hanem – ahogy azt önvallomásában írta, „mestereitől” Bakonyiné Vincze Ágnestől és Szabadi Ilonkától tanulta – az emberi kapcsolatok gondozására, az egymásra figyelés – egymással törődés gyakorlatára is kiterjedt.
Romhányi Flóriánné életútja, az óvodás gyermekek nevelése, az óvodapedagógia ügye melletti elkötelezettsége, szakmai és civil szervezeti aktivitása, embersége kollégái tiszteletét, megbecsülését kivívta, példát jelentett és jelent számukra. Elismerése a Társaság megbecsülését fejezi ki, mellyel egyben a Társaságon túlmutatóan jelenítjük meg a követésre méltó emberi, szakmai, civil-szakmai tartást, tevékenységet is.