A Hálózat a Tanszabadságért és a Szülői Hálózat közös tiltakozása a „közveszélyes iskolakerülésre” vonatkozó törvényjavaslat ellen
A Hálózat a Tanszabadságért (HAT) és a Szülői Hálózat (SZH) mélységes aggodalommal kíséri figyelemmel, hogy a kormány újabb gyermekellenes törvény meghozatalára készül. A “közveszélyes iskolakerülés” címen elhíresült törvénytervezet mind erkölcsileg, mind jogilag, mind emberileg elfogadhatatlan, pedagógiai, gyermekvédelmi és szülői szempontból pedig nonszensz.
A HAT és a SZH erélyesen tiltakozik ellene, és határozottan követeli, hogy a kérdést vegyék le a napirendről.
Az ENSZ gyermekjogokról szóló meromanduma egyértelműen kimondja: “1. A gyermeket nem szabad alávetni magánéletével, családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig becsülete vagy jó hírneve elleni jogtalan támadásnak. 2. Ilyen beavatkozás vagy támadás ellen a gyermeket megilleti a törvény védelme. (16. cikk)”
A rendőrség bevetése az iskolán kívül tartózkodó gyermekek ellenőrzésére az alapvető emberi és személyiségi jogait sérti.
Jelenünkben és társadalmunkban valóban fokozódik az iskolakerülés, az iskolából való igazolatlan hiányzás jelensége. Ezt a problémát rendfenntartói segítséggel orvosolni döbbenetes hozzánemértés okán lehet csak. Mélyreható társadalmi problémák, családi drámák, feszültségek állnak e tünet hátterében. Felhívjuk figyelmüket a következő szempontokra:
· A kérdéses problématerület érintettjei gyermekek. Velük kapcsolatosan felelősséget szüleik viselnek, jogokat a szüleik gyakorolhatnak.
· Ez a gyermekeket érintő probléma nevelési, pedagógiai beavatkozást, megoldási módszereket, eszközöket igényel, és elsősorban szülői, illetve pedagógusi hatáskör és kompetencia. Ilyen problémák kezeléséről hatékonyan intézkedett a gyeremkvédelmi törvény, mely létrehozta a gyermekjóléti szolgálatokat, megerősítette az iskola és a gyermekvédelmi hálózat kapcsolatát, új segítő foglalkozásokat hívott életre – egyebek között olyanokat, melyeket az új OKJ törölt a szakmák sorából, illetve a köznevelési törvény törölt mint iskolában betölthető szerepkört. (Pl. ifjúságsegítő, családgondozó, nevelési asszisztens, stb.)
· Az a tény, hogy a rendfenntartó szervek megkérdőjelezhetik, hogy a gyermek okkal és indokkal tartózkodik/cselekszik ott, ahol/azt, amit, automatikusan előhívja egy privilegizált jogokkal rendelkező Hatalom vízióját, amely folyamatos kontrollt gyakorolhat gyerekeinken, a szülők alkalmasságát, kompetenciáját kétségbe vonva.
· Milyen szakértői szervezettel konzultáltak a javaslattevő képviselők (hiszen egyéni képviselői indítványról van szó ismét!!!) annak tekintetében, hogy milyen hatással lehet a gyermekekre a folyamatosan provokált, bármikor előálló, alá-fölérendelt viszonyban megélt, kiszolgáltatott helyzet? Miféle hatásvizsgálat áll rendelkezésükre azt vizsgálva, hogy mennyiben befolyásolhatja ez a gyermekek személyiségfejlődését egy kifejezetten patológiás irányba? A tanult tehetetlenség személyiségjeggyé válása csak az egyik lehetséges következmény a sok közül.
· Szülőként és Emberként tiltakozunk az ellen, hogy a gyermekek bármikor bárhol megszólíthatóak, kérdőre és felelősségre vonhatóak legyenek – eleve vélelmezve egyfajta bűnösségüket.
· Milyen alapon folytat a rendőrség adatgyűjtést, épít adatbázist a megállított gyerekek személyi adataiból? Ez alkalmas arra, hogy a későbbiekben priuszként használják a gyerek ellen, és a rabosítás előrehozott lépéseként értékelhető.
Felvetődik a kérdés, hogyan akarják mindezt rendszerszerűen megvalósítani. A korrekt megvalósításhoz hozzátartozna egy közpénzen létrehozott, nagy nyilvántartó rendszer, amelyben az összes gyermek, összes iskola összes órarendjét, összes elmaradt órát, összes kirándulását, stb. nyilvántartják. Ahogyan annak is a rendszer részének kellene lennie, hogy az utcán lévő rendőrök döntsék el, melyik gyermek, melyik iskolában, melyik osztály órarendje – vagy a saját egyéni időbeosztásának megfelelően – avagy éppen NEM megfelelően jár ott, akkor, ahol és amikor kellene/nem kellene – és minderről a szülőnek tudomása van/nincs, beleegyezését adta/nem adta. Bármelyik is áll a törvényalkotók szándékában, mindenképpen demokrácia- és szabadságjog-romboló hatású lenne – és a jelenlegi kormányzati prioritással, a költséghatékonysággal is szembe megy.
A HAT és a SZH feltételezi, a képviselők között is vannak apák és anyák. Ezért reméljük, ők végiggondolják az IGEN-gomb megnyomása előtt, hogy mi történne, ha az ő gyermeküket állítaná meg és zaklatná egy rendőr, azzal az feltételezéssel, hogy a gyermek biztosan kerüli az iskolát, biztosan hazudik és biztosan valami rosszra készül.
A HAT és a SZH felháborodással fogadta ezt az embertelen és jogellenes magatartást. A szülők kikérik maguknak, a pedagógusok pedig szakmai és emberi jogi alapon elfogadhatatlannak tartják, hogy adott esetben a 4. óra után, tehát dél körül haza vagy különórára igyekvő gyermeket feltartóztathassa bárki, és félelemben tartsa. Erős kétségeink vannak afelől, hogy a javaslattevők felmérték, milyen következményekkel járhat ez a hatósági magatartás a gyermekekre nézve, hogy már gyermekkorukban szembesülnek a hatóság packázásával. Ezt a HAT és a SZH mélységesen elítéli.
Tiltakozunk az ellen a most már gyakorlattá váló módszer ellen is, hogy a törvényalkotók kiragadnak egy jelenséget, egy tünetet kontextusából és tűzoltás-jelleggel, tekintet nélkül az előzményekre és a következményekre, az oksági kapcsolatokra, ostorral, megfélemlítéssel kívánják megoldani. Ez a szakmaiatlanság annál is szégyenletesebb és felháborítóbb, mivel ez esetben a dilettantizmus elszenvedői a gyermekeink lennének. NEM lesznek. Mert ezt egyetlen épeszű választópolgár szülő, pedagógus és gyermekvédelmi szakember sem hagyhatja
Nem kriminalizálhatják gyermekeinket! Hogy beléjük plántálják, hogy ők vétettek, rosszat tettek, alsóbbrendűek, akikkel ezt meg lehet tenni, akiket bármikor alá lehet vetni egy ilyesfajta jogellenes számonkérő büntető-procedúrának. A magyar jog is kimondja, hogy a gyermek személyiségi jogait, így különösen személyiségének szabad kibontakoztatásához való jogát, önrendelkezési jogát, cselekvési szabadságát, családi élethez és magánélethez való jogát az óvodának, az iskolának, illetve a kollégiumnak tiszteletben kell tartania.
A HAT és a SZH követeli, hogy a jogalkotók is tartsák magukat ezekhez a törvényekhez.