A Magyar Pedagógiai Társaság Ádám György Érdemérem elismerésben részesíti
HATVANI ISTVÁNNÉ-t.
Hatvani Istvánné életútja a Tiszaderzsi Általános Iskolától Érden, Józsefvároson át ívelt a budapesti Öveges József Szakközépiskoláig, ahol nyugdíj után vállalt még évtizeden túl munkát. E rövid mondat mögött öt évtizednyi pedagógusi munka van. Tanárként, ifjúságmozgalmi munkát segítő pedagógusként, általános iskola majd később gimnázium igazgatójaként, az oktatásirányítás szakembereként dolgozott különböző vezető munkakörökben, közben, mindenkor vállalt közösségi munkát is, legyen az szakszervezeti, közalkalmazott tanácsi, vagy Társaságunkban szakmai-közéleti.
Magyartanárként, osztályfőnökként a pedagógiai elvárásokat ötvözni tudta olyan emberi értékekkel, amelyek a sajátos nevelési igényű diákoknak nem csupán a jó érdemjegyek megszerzéséhez, de a felnőtté váláshoz, képességeik kiteljesítéséhez is segítséget nyújtottak. Az Övegesben diszlexiás osztályai az iskolai versenyeken rendszeresen elsők voltak, vagy az élvonalba küzdötték fel magukat. Tanítványainak életre szóló élményeket tudott adni, az élet minden részletére kiterjedő nevelő munkája révén ők felfedezték belső értékeiket, megtalálták sikerük útját.
Évekig vezette iskolája magyaros munkaközösségét. Ezidőben honosult meg az egész iskolát megmozgató irodalmi nap. Közreműködésével rendszeresen könyvbemutatókra, filmvetítésekre is sor került. Írókhoz, költőkhöz kapcsolódó programokat is szervezett, és szívügyének tekintette tanítványai színházlátogatásait. Az volt az elve és gyakorlata, hogy minden középiskolás diák legalább egyszer a Nemzeti Színházba és az Operába is jusson el, lásson egy előadást. Fontosnak tartotta az országjárást, a környező országok megismerését. Testvérkapcsolatot épített többek között a Székelyudvarhelyi Kós Károly SZKI-val, Civil-szakmai munkájának fontos eleme volt a kapcsolatfelvétel a határon túli pedagógus-szervezetekkel, a diszlexia problémakörével kapcsolatban. Évtizedek óta egyike azon kapcsolattartó szakembereknek, akik a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével alakítottak ki együttműködést, több ízben szervezett tapasztalatcserét Székelyudvarhelyen és Csíkszeredán. Egyik kezdeményezője volt a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetséggel és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolával való kapcsolatokat kialakításának, aminek nyomán több szakmai út valósult meg Beregszászon.
Az MPT szervezetén belül 1997-ben megalakult a Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztálynak a kezdetektől tagja, évekig ellátta a titkári feladatokat. A szakosztályi munkában a mai napig tevékenyen, hatékonyan részt vesz, meghatározó tagja a közösségnek, tagja az MPT Szakmai Kollégiumának is.
Kiemelkedő szakmai munkáját az évek során számos elismeréssel – Kiváló Munkáért Érdemérem, Eötvös József Emlékérem, Aranykatedra – díjazták. Ezen túlmutatóan többszáz tanuló köszönheti neki iskolai életútja sikereit, a színház, az olvasás szeretetét, az emlékezetes utazásokat, későbbi élete szilárd alapozását.
Közvetlen kollégáin túl az MPT közösségének, a pedagógus társadalom minden tagjának példaadó személyiség. Elismerése nem csak a Társaság megbecsülését fejezi ki, hanem a Társaságon túlmutatóan jeleníti meg a példát mutató emberi-tanári-civil aktivista magatartást.