SImon Mária könyvismertetője az UNICEF és az ELTE Eötvös Kiadó Korczak-bemutatóján, készülődve a 2012. őszi nemzetközi konferenciára (melyre önkéntes aktivistákat várunk).
Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:”Normál táblázat”; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:””; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:”Times New Roman”; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}
Köszöntő
Hölgyeim és Uraim, Barátaim!
Jeles napot ünneplünk ma. A jeles napok a néprajz tudomány értelmezésében azok a napok, amikor egy közösség az emberi élet fordulóit ünnepli. Szeretném hangsúlyozni a fordulópont szót.
Ma azt ünnepeljük, hogy a magyarországi Korczak- közélet alapvetően fontos fordulóhoz érkezett azzal, hogy megjelent a „Hogyan szeressük a gyermeket” című kötet. Igen, ez nagy esemény, megérdemli a „jeles naph fogalom használatát. Külön szépsége ennek a kiadásnak, hogy az UNICEF magyar szervezete adta ki, vállalva ezzel a korczaki gyermekfelfogást és a gyermeki jogok képviseletét.
Ne feledkezzünk meg a történelmi múltról.
Engedjék meg, hogy egy részletet olvassak fel egy Emlékeztetőből. Ez 1983 decemberében készült:
„1983. november 18-án ülést tartott a Magyar Pedagógiai Társaság keretei között működő Janusz Korczak Bizottságc.A tájékoztató után a Bizottság tagjai megbeszélték teendőiket. Egyetértettek abban, hogy Janusz Korczak:„Hogyan szeressük a gyermeket” című művének megjelenése fordulópontot jelent nálunk Korczak pedagógiai hagyatékának megismertetésében. Megítélésünk szerint az elkövetkező időben növelni kell a Korczak életművel összefüggő publicisztikai tevékenységét.”
Ebbe a vonulatba illik ez a kiadás is, melynek külön érdeme, hogy a Korczak szövegeken kívül
42 magyar értelmiségi szólal meg Korczak kapcsán, ürügyén.
Olyan politikai és szociális korban élünk, amelyben a gyerekek helyzete nem javult az előző korszakokhoz képest. Az erőszak, a szociális egyenlőtlenségek, a diszkrimináció, a család intézményének instabilitása, intézményes oktatási elképzelések, ezek mind tényezői annak, hogy a gyerekek helyzete romlott. Így a gyermeki jogok sem érvényesülnek. Janusz Korczak nélkülözhetetlen. Eszközöket ad, támaszt nyújt, meggyőződéseket, elveket erősít. Erőt ad.
Korczak 1942 májusa la augusztusa között naplót vezetett a varsói gettóban, ahol 200 gyerekével élt. Itt is azzal törődött, hogy legyen a gyerekeknek ennivalójuk, legyen gyógyszer, meséket mondott nekik és színházi előadásokat szervezett a gyerekek aktív részvételével. Ő maga azért is ír naplót, hogy képes legyen elviselni a gettó napi életét.
Íme egy részlet:
„Egy kéményseprőnek korommal kell bemaszatolódnia.
Egy mészárosnak vérfoltokkal kell bepiszkolódnia (egy sebésznek is).
Egy pöcegödör-tisztító bűzlik.
Egy pincérnek furfangosnak kell lennie. Ha nem az, akkor jaj neki!
Maszatosnak, vérrel szennyezettnek, bűzösnek érzem magamat. És furfangosnak, mivel életben vagyok-alszom, eszem és néha még nevetek is.
Miért írom mindezt?”
Talán azért is, hogy könnyebb legyen a 200 gyerekét felkészíteni arra a bizonyos németek által „áttelepítésnekh csúfolt eseményre, vagyis a treblinkai gázkamrákba szállításra.
És képes felmentést adni, mint Semprun „Nagy utazás” című regényében,maikor a fogoly a fogva tartójával beszélget, és a fogva tartó helyzetét tartja rosszabbnak az övénél, mert a fogva tartó az, aki nem szabad.
Korczak így ír a naplójába:
„Meglocsolom a virágokat. Kopasz fejem az ablakban. Milyen pompás célpont
Neki puskája van. Miért áll és néz oda nyugodtan?
Nem kapott tűzparancsot.
Talán a civil életében falusi tanító volt, vagy jegyző, utcaseprő Lipcsében, pincér Kölnben.
Mit tenne, ha bólintanék felé? Ha kezemmel, egy baráti gesztussal integetnék?
Talán nem is tudja, hogy úgy állnak a dolgok-ahogy?
Lehet, csak tegnap érkezett, messziről..
A naplót azért idéztem fel, mert jövőre lesz hetven éve annak, hogy mártírhalált halt a gyerekekkel együtt. Ez a dátum nem fog a jeles napok tárházába kerülni.
A mai nap viszont igen, reménykedem abban, hogy ez a kötet megnyitja az utat hazánkban egy Korczak reneszánsz irányába.
Külön köszönet illeti a budapesti Lengyel Intézetet, amely az első hívó szóra partner abban, hogy
Korczak műveket kiadjunk és ismertté tegyük hazájuk nagy fiát és a nemzetközi pedagógia
nagy alakját.
Köszönet érte.