A Kiss Árpád Műhely az abszolút pedagógusokról szóló könyv megjelenése után, 2016 őszétől 2019 tavaszáig tovább folytatta beszélgetéssorozatát a címben jelzett témában. Így került sor Burchard-Bélaváry Erzsébet, Kodály Zoltán és Kokas Klára, Benedek Marcell, Rényi Alfréd és Rényi Kató, Pető András, Karácsony Sándor, Szabolcsi Bence és Újfalussy József, Nagy László és Domokos Lászlóné, Barcsay Jenő, Sík Sándor, Pólya György, Dienes Valéria, Pattantyús-Ábrahám Géza és Magyar Imre, mint abszolút pedagógusok bemutatására, illetve annak megvitatására, hogy valóban azok voltak-e e heurisztikus fogalom alapmeghatározásai szerint. Az előadás a lezajlott viták néhány tanulságát kívánja összegezni.
Az abszolút pedagógus nem meghatározott típus, jóllehet éppen a beszélgetéssorozat fedte fel azt a titkot, hogy Magyarországon a XX. században számos olyan kiemelkedő tehetségű alkotó ember volt, aki önkéntes döntés alapján önmegvalósításának terepéül választotta a pedagógiát. Demiurgoszok voltak, „emberteremtők”, akiknek tevékenysége az alkotás és a pedagógia közötti térben helyezkedett el. Intuitívak voltak, éltek a szinergiákkal, azaz egyik tudásterület eredményeit kreatívan tudták más területen alkalmazni. Egzisztenciális súlyú álláspontjaik véleményünk szerint bizonyosfajta társadalmi függetlenséget jelentettek. A vitákban döntő kérdésként merült fel, például Kokas Klára kapcsán, hogy az alkotó fogalmiság nélkül nem lehet abszolút pedagógusról beszélni. A matematikusokkal, így Rényi Alfréddal összefüggésben az merült fel, hogy az olyan jellegű tudomány, mint a matematika tanítása esetében lehetséges-e az abszolút pedagógusi minőségre szert tenni. Mint Pattantyús-Ábrahám Géza és Magyar Imre kiemelkedő példája megmutatta, ez a gépészmérnöki szakma és az orvostudomány esetében igencsak lehetséges.