Ifjúság 2012

a Magyar Pedagógiai Társaság Szakmai Kollégiumának ülése
2015. március 28-án

Nagy Ádám habilitált egyetemi docens, az MPT Szabadidőpedagógia Szakosztályának elnöke tartott tájékoztató előadást az Ifjúság 2012 című, 8000 fős reprezentatív ifjúságügyi kutatásról. (Az előadáshoz csatolt diasorozat – pdf formátumban – innen tölthető le.) Jelen összegzésben – tán az emlékeztető készítőjének  szubjektív „hallásában” – az alábbiak emelhetők ki. A „csendes generációról” tanúskodó vizsgálat szerint az alternatív életformával és kultúrával, a ’”felnőtt társadalommal” való szakítással jellemzett „ifjúsági korszakváltásnak” mintha vége szakadna. A megkérdezett fiatalok igen jelentős része vállalja a családja által üzent értékvilág folytatását, ennek megfelelően – vagy ezt magyarázóan – idejének nagy részét otthon – esetleg baráti körben –  tölti.  A korábbi generációkhoz képest kevésbé kíván továbbtanulni, jelentős része nem is dolgozik. „Screenagerként” képernyő előtt töltenek napjukból közel 8 órát. Csupán 40%-uk igényli a demokráciát,  62%-uk nem vallásos, „másfél gyereket” terveznek. Nemigen vesznek igénybe intézményes szabadidő-kulturális-sport szolgáltatásokat. Ezenközben alapvetően „szépnek” tartják magukat. Nyilvánvaló, hogy az ország „lejtősségéből” adódóan az egyenlőtlenségek, a nehézségek  Nyugat-Kelet irányban fokozódnak, Dél-Magyarország egyenetlen e szempontból.

Az előadó a szabadidőt mint szociális színteret, a szabad választások terepét emelte ki a társadalom felelősségi zónái közül: e térhez alkalmazkodó pedagógiai kompetenciákat igényelt.

Sok kérdés, élénk vita követte az igényes és szemléletes előadást. Révész György a „zenehasználati” szokásokról kért pontosító adatokat,  Kraiciné Szokoly Mária  a minta felsőoktatási szereplőire kérdezett, ill. az egészségmagatartásra vonatkozó kérdésekre várt választ. Nahalka István a régiós különbségek sajátosságait firtatta: a régiók társadalmi összetétele magyarázza-e a differenciákat? Bakonyi Anna a minta kiterjesztésének lehetőségei iránt érdeklődött . Mennyire férnek a kutatásba a gyerekek, illetve a „fiatalok gyerekei”, a „fiatal szülők”? (Ez utóbbi kérdésre az előadó jelezte, hogy az életkor definiálása igen fontos kutatói probléma, a statisztikai életkor, a pszichológiai, szociológiai stb. érettség ollóinak szétnyílása nehezíti az „ifjúságdefiníciót” is [1]. Kérdezte továbbá, hogy az új típusú közösségi kezdeményezések (pl. közösségi kert, civil szolgálatok) mennyire kerülhetnek be a kutatásba. Hunyady Györgyné a trendek érvényesülésére volt kíváncsi – akár a 2000. évi felmérésig visszamenően. (Az előadó alapjában véve a változások egyenletességét igazolta, az internethasználatban 2004-2008 közt volt “nagy ugrás”. A 2012 utáni, a mindennapi életben érzékelt új változásokat még nem mérhették. Az összehasonlíthatóságról szólva az „Aktív fiatalok”  online adatgyűjtés reprezentativitásának bizonytalanságát jelezte.) Benedek Andrást a nemzetközi összehasonlíthatóság érdekelte. (Az előadó szerint erre  korlátozottak a lehetőségek, a 18 országra kiterjedő MTA vizsgálatba próbálják az ifjúságügyi problémákat elhelyezni, de ez költség kérdése is. A próbálkozások korlátozottak. Jelezte, hogy az általa képviselt kutatás 100 millióból gazdálkodhatott, ebből 40 csak az adatfelvétel.) Kiss Hajni a 29 év felettiekről kérdezett, s a SOTE Hungarostudy kutatásaival való egybevethetőségről). Szakáll Istvánné a sportra vonatkozó adatok részleteire volt kíváncsi.

Ezután hozzászólások  következtek. Révész György szólt elsőként. Észrevételezte, hogy az „ifjúságkutatás” nem egyszerűen az „ifjúság tükre”.  A 40%-os s kevésnek talált „demokrácia-igénylők” problémája  mögött rossz demokrácia-tapasztalatok állnak. A szabadidőszolgáltatások alacsony igénybevétele mögött a szegénység társadalmi jelenségét vélelmezte. Komoly anyagi ráfordítás szükséges az „ifjúsági probléma” megoldására – igényelte. Az előadó egyetértett a hozzászólóval, hogy a kutatás arról szól:”ilyenek a fiatalok, s ez nem az ő ’hibájuk’!” Hornicsár Tihamér is a felnőtt társadalom felelőssége mellett tört lándzsát 55 éves zenetanári tapasztalatai alapján. A pedagógus, a nevelő őszinteségét – kongruenciáját – hangsúlyozta. Laurenszky Ernő a múlt tapasztalatait idézte. Hatékony mintáknak láttatta a cserkészetet, a népművészetet, a hagyományőrzést, kiemelve a „katonai hagyományőrzés” vonzerejét, a nagykátai diáktüzérek, a szegedi fehértollasok, a budapesti „Wisoczky-légió” sikereit. A stabil, állandó közösségek megteremtéséért emelt szót. Emlékeztetett arra, hogy Németh Zsolt rendőrtiszt miképp „domesztikálta” a Nagyfa Galerit. Pekker Bernadett, az MPT-nek ezek szerint legfiatalabb és legújabb tagja (az MPT támogatásával kiadásra kerülő „A bevásárló központok a XXI. század művelődési központjai?” c., szakdolgozatból született könyv szerzője ) saját útkereséseiről szólt. Benedek András értékelte  az előadás 3 részét. A vizsgálat bemutatásának korrektségét emelte ki, éppen csak visszaigazolta a 3. rész, az „ifjúsági szakma professzionalizálódásának” hangsúlyait, hozzászólásának a 2. rész, az „ifjúságügy és a pedagógia” viszonya állt középpontjában. E dialógus folytatására hívta fel a társaság szervezeti egységeit. Igényelte az összehasonlíthatóságra törekvést mind idő-dimenzióban, mind regionálisan, mind nemzetközi vonatkozásban, mind életkorok függvényében. A konstruktív fejlesztés feltételeit feszegette. Érzékeltette a 2006-08-tól érzékelhető gazdasági depresszió súlyos következményeit, melynek az ifjúság újra csak vesztese lett, kiemelte az utolsó évek sajátosságaként a „mást hall, más él meg” élményét. Nyugtázta, hogy az interpretációban a gazdaság is megszólíttatott.

Az előadó zárszavában  feltette a kérdést: „európaiak-e  a fiatalok”. Jelképes válaszában annak a nézetének adott hangot, nem az európai identitás, hanem a menekülésvágy tette Londont a „második magyar” várossá.

 

A Szakmai Kollégium zárásaként Szenes György, a Szakképzési Kollégium elnöke adott mozgósító tájékoztatást az április 18-ra hirdetett „Expanzió és szerkezetváltás” konferenciáról.

Az emlékeztetőt készítette Trencsényi László