Január 14-én ülésezett az Elnökség
Az Évkönyv címadása körül kikerekedett vita valójában körülírta a társasági stratégia alapkérdéseit. “Nehéz esztendő” – volt az elnöki javaslat, amit többen lefegyverzően pesszimistának véltek. Végül Borbély Bors korreferátuma oldotta fel a feszültséget, az egyenetlenségekben, különbözőségekben a társaság “patchwork” karakterét láttatta, kiemelve azt a fogékonyságot, melyre újabb és újabb, a neveléstudomány “peremén” elhelyezkedő műhelyek, közösségek, szakmai arculatok támaszkodnak, s gazdagítják, árnyalják a társaság minőségét. “A pedagógia ernyője alatt” – ez lett az Évkönyv ‘2024 címe, s Bors megírta hozzá az előszót.
A szabad beszélgetésen szó esett az ugyan a korábbiaknál szegényesebb őszi progamsorozatról, ám ennek igen jelentős záróeseményéről, a pályaorientációsok jubileumi konferenciájáról, a diszlexiások tavaszi teveiről, más tervezett szakosztályi, tagozati megmozdulásokról. Beszámoló hangzott el a Knausz Imre kezdeményezte, a Kalokagathia szakosztály vállalta “Az iskola jövője – utópiák és disztópiák” című kétnapos, májusi konferencia előkészületeiről. 10 fővel Kerekes Judit kezdeményezésével megalakult az Amerikai Tagozat, Kolosai Nedda és Sándor Ildikó a Hagyományismeret szakosztály új folyamáról gondolkodik. Készülőben a MELLEARN-nal együttműködésben a Csoma-emlékkötet.Újra élénk lett a vita a társaság politikai-közéleti szerepvállalásának dinamikájáról, az intézményi bázisú szakosztályok programjainak “mpt-s” jellegéről.