JAVASLATOK

JAVASLATOK

a szakképzés befogadó jellegének megvalósulása érdekében

2023. április 21‐én több, mint 150 szakember részvételével zajlott az Esélyek és kihívások – SNI

és BTMN tanulók a szakképzésben című konferencia¹, melynek témája a szakképzésben tanuló atipikus fejlődésű – sajátos nevelési igényű és beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő – tanulók helyzete és támogatásuk lehetőségei volt a 2020‐ban bevezetett új szakképzési rendszerben. Tájékoztatásul és a benne foglaltak támogatását várva tesszük közzé a konferencia tanulságainak összegzése alapján készült ’javaslatokat, ajánlásokat’.

A fokozódó egyéni eltérések, a különleges bánásmódot igénylő tanulók számának növekedése

szükségessé teszik az oktatási‐képzési rendszer és az intézményi szintű folyamatok

újragondolását, annak érdekében, hogy csökkenjen a lemorzsolódás mértéke, az

iskolaváltások és pályamódosítások száma, és a szakképzési rendszerből magas szinten

felkészült, a munka világában boldogulni képes tanulók kerüljenek ki.

E célok megvalósítására vonatkozóan – a konferencián résztvevők tudás‐ és

tapasztalatcseréje, együttgondolkodása nyomán – olyan javaslatok, ajánlások fogalmazódtak

meg, amelyek két területet érintenek. Ezek az általános és középiskola közötti átmenet

fokozott támogatása a jól megalapozott szakma‐ és iskolaválasztások érdekében, valamint az

oktatás és képzés fejlesztése a tanulói sikeresség javítása céljából. A javaslatok mindkét

területen érintik a szakképzés rendszerét és az intézményi szintet is.

1. AZ ÁLTALÁNOS ÉS KÖZÉPISKOLA KÖZÖTTI ÁTMENET TÁMOGATÁSA

Nehézségek, kihívások

A magas arányú lemorzsolódás (a szakképzésben különösen a szakképző iskolákban és a

kifutó szakközépiskolákban) és a végzettség nélküli korai iskolaelhagyás egyik oka, hogy

sok esetben nem érdeklődés alapú iskola‐, illetve szakmaválasztás történik az általános

iskola végén. Esetenként csak menet közben derül ki a pályaérdeklődés hiánya, a

kiforratlan pályaérdeklődés, vagy akár az adott szakmára való (pl. egészségügyi)

alkalmatlanság ténye.

Ennek hátterében a szülők és pedagógusok nagymértékű tájékozatlansága, illetve az

elégtelen szintű, mélységű és spektrumú pályaorientációs tevékenységek állnak, amelyek

pedagógiai folyamat helyett alkalmankénti kampánytevékenységként „tudják le” a pályára

nevelés feladatát.

Kevés a pályaorientációs (önismeret‐ és pályaismeret‐bővítést segítő) módszertani

kiadványok és tankönyvek száma, az általános iskolákban nem elérhetőek rendszerszinten

és megfelelő minőségben a pályaorientációs szolgáltatások, a különböző szervezetek és

intézmények közötti együttműködés nem összehangolt.

A kényszerválasztások fokozottan jellemzők a sajátos nevelési igényű tanulók esetében.

Pályaorientációs folyamatuk nehezített, mivel eleve szűkebb lehetőségek közül

választhatnak, amelyekről (választható szakmák, kizáró tényezők) nem áll a szülők és

pedagógusok rendelkezésére elégséges információ. Számukra fokozott jelentőséggel bír

az iskola‐ és szakmaválasztási döntéseik meghozásához szükséges reális és megfelelő

mélységű önismeret, valamint a pályaismeret, illetve a kettő összeegyeztetése. Ehhez nem

kapnak elegendő és szakszerű támogatást, mivel nincsenek jelen az általános és

középiskolákban az életúttervezést támogató képzett szakemberek.

1.1. Rendszerszintű javaslataink az általános és középiskola közötti átmenet támogatása

érdekében

 Hozzáférhetőség biztosítása a pályaorientációs szolgáltatásokhoz országos szinten és megfelelő minőségben. A pályatanácsadással foglalkozó szakemberek számának növelése a nevelési‐oktatási és a szakszolgálati intézményekben, a hiányzó státuszok meghirdetése és betöltése.

 Egységes, átfogó, naprakész és országos pályainformációs rendszer biztosítása, fenntartótól független, iskolatípusokra és szakmatanulási lehetőségekre vonatkozó, teljes körű információkkal. Konkrét egészségügyi és pályaalkalmassági elvárások, korlátozó és kizáró tényezők szakmánkénti deklarálása, nyilvánossá és elérhetővé tétele. A középiskolai képzési kínálatban lévő hiányterületek feltárása és egyértelművé, láthatóvá tétele a szülők, a pályatanácsadással foglalkozó szakemberek, pedagógusok és a továbbtanulni szándékozó fiatalok számára.

 Az Országos Pályaorientációs Mérés online felületének nem csak időszakos (szeptember‐október során megvalósuló), hanem folyamatos elérhetősége, annak érdekében, hogy az rugalmasan beépíthető legyen az iskolai pályaorientációs munkába.

 A felvételi eljárásban elvégezhető rangsormódosítás dátuma előtt elvégzett egészségügyi és pályaalkalmassági vizsgálat, hogy az esetleges alkalmatlanság esetén még lehetőség legyen a sorrendmódosításra.

 Pályaorientációs tartalmú tanulmányi kirándulások, csoportfoglalkozások támogatása. E tevékenységek osztály‐ és tanulószintű feldolgozását támogató segédanyagok kiadása pedagógusok számára.

1.2. Intézményi szintű javaslataink az általános és középiskola közötti átmenet támogatása érdekében

 A pályaorientáció pedagógiai folyamatként való értelmezése. Előkészítés‐megvalósítás‐feldolgozás hármasának alkalmazása minden pályaorientációhoz kapcsolható tevékenységnél, programnál (tanulmányi kirándulások, erdei iskola, céglátogatások, pályaorientációs nap stb.).

 Intézményi szinten a pedagógusok folyamatos szakmai és módszertani támogatása az iskolai pályaorientációs munkában. Módszeres és folyamatos szemléletformálás.

 Pályaorientációs módszertani (nyomtatott és online) anyagok folyamatos

disszeminálása és elérhetővé tétele.

2. OKTATÁS ÉS KÉPZÉS FEJLESZTÉSE

Nehézségek, kihívások

Fokozatosan növekszik a sajátos nevelési igényű tanulók aránya (ezen belül leginkább az

egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdőké), különösen az érettségit nem adó

szakképzésben, s azon belül is főleg az integrált oktatás keretein belül. Míg korábban az

érettségit nem adó szakképzésben az SNI diákok nagyobb része gyógypedagógiai tanterv

szerint tanult, 2019 óta nagyobb részük már integrált intézményekben végzi tanulmányait,

amire a technikumok és a szakképző iskolák nincsenek kellő módon és mértékben

felkészülve. Kevés a gyógypedagógus és a fejlesztőpedagógus, sok tanuló számára nincs

biztosítva megfelelő heti óraszámban az egyéni vagy kiscsoportos fejlesztés (BTMN

tanulók esetén a fejlesztő pedagógiai ellátás, SNI tanulók esetén az egészségügyi és

pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs foglalkozás), ezek a tanulók valós és érdemi

ellátás nélkül maradnak. Az oktatók túlnyomó része nincs felkészítve a tanulói sokféleség

kezelésére, a szakértői véleményekben foglalt kedvezmények és mentesítések

érvényesítésének módjára, így ezek nehezen, gyakran egyáltalán nem érvényesülnek az

érettségire és a szakmai vizsgára történő felkészítés és a vizsgák során.

A duális partnercégek nem rendelkeznek olyan szakemberekkel, akik meg tudnák segíteni

a nehézséggel küzdő tanulókat. Ebből kifolyólag nagyon rá lennének szorulva az iskolák

szakembereire, szakmai segítségére, de ez a feladat térben és időben kívül esik az iskolák

hatókörén. A munkáltatók nehezen találnak olyan képzéstámogatási lehetőségeket, amely

oktatóik ilyen irányú fejlesztését segítené.

Az SNI és BTMN tanulók számára gyakran nehézséget okoz az újfajta, elsősorban az

interaktív vizsgarészre történő felkészülés, mivel kevés információ áll rendelkezésükre a

vizsga jellemzőiről, és nem áll rendelkezésre elegendő mintafeladatsor, feladatbank.

Ugyancsak nehezíti a felkészülést, hogy a rendszer nem ad lehetőséget a vizsgafeladatok

utólagos megtekintésére, a hibák elemzésére.

A pedagógiai szakszolgálatok szakértői bizottságai számára nehézséget jelent a vizsgákon

érvényesíthető kedvezmények megfogalmazása a szakértői vélemények javaslataiban, illetve nem használnak egységes megfogalmazást, sőt egyes esetekben elavult köznevelési

törvényeket idéznek hivatkozásul.

2.1. Rendszerszintű javaslataink az oktatás és képzés fejlesztése érdekében

 Nagyobb hangsúly adása az SNI és BTMN tanulók jellemzőire és eredményes

oktatásukra vonatkozó ismeretek feldolgozásának a szakképzésben dolgozó, nem

gyógypedagógus végzettségű oktatók (közismereti vagy szakmai elméleti/gyakorlati tárgyakat oktató szaktanárok) felkészítő (egyetemi) képzésében. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által felügyelt “Kamarai gyakorlati oktatói képzés és vizsga” tananyagának kiegészítése ebből a szempontból.

 A pályán lévő oktatók, tanárok folyamatos támogatása, képzése – szemléletformálás és tudásbővítés, nem frontális formában, hanem bevonó szemlélettel, élményalapon, workshop jelleggel. Az oktatói továbbképzési rendszer kínálatának további bővítése az inkluzív oktatásról‐nevelésről szóló képzésekkel, e képzések közül legalább egy képzés kötelező modulként való elvégzése a szakképzésben oktatók részéről. Feladatbank, módszertani segédletek biztosítása.

 Szupervíziók és esetmegbeszélő teamek lehetőségének (hely, szakember, órakeret, költség) biztosítása. Olyan protokollok, szolgálati hálók kiépítése, amelyek által az oktatók, gyógypedagógusok, fejlesztőpedagógusok és egyéb segítő szakemberek kommunikációja rendszeres és az igények mentén szabályozott.

 Hálózatosodás támogatása, hálózatépítési kompetenciákat fejlesztő kurzusok, továbbképzések, konferenciák, szakmai platformok megteremtése.

 A rendszer szereplőinek segítése az új jogszabályok értelmezésében, a jogszabályok és az intézményi/szakszolgálati gyakorlat megfeleltetése érdekében.

 A digitális akadálymentesítés lehetőségeinek kihasználása, egyénre szabott beállítás lehetősége a számítógépen zajló – interaktív – vizsgákon (szöveg megjelenítésének beállításai, hangbeálltások stb.), lehetőség adása az interaktív vizsgán vétett hibák utólagos megtekintésére.

2.2. Intézményi szintű javaslataink az oktatás és képzés fejlesztése érdekében

 A szakképzési intézmény és a duális képzőhely kommunikációjának elmélyítése. Az

iskola által szervezett találkozók kivitelezése a duális partnerek számára (a szemléletformálás, tudásmegosztás, tapasztalatcsere, általános és egyes tanulókra vonatkozó információk megosztása érdekében). Gyógypedagógiai asszisztensek jelenléte a duális képzőhelyeken, az SNI tanulók és a gyakorlatvezetők támogatása céljából, az adaptivitás megvalósítása érdekében.

 A tanuló és a duális képzőhely kölcsönös alkalmasságának összehangolása, a kölcsönös megfeleltetés közös feladatként történő felfogása az iskola és a képzőhely részéről.

 Az új minőségirányítási rendszer és az intézményi protokollok folyamatos finomhangolása, felülvizsgálata, és a szakmai program átdolgozása az SNI és BTMN tanulók magas szintű ellátása érdekében.

 Szoros teammunka kialakítása az intézményen belül. Az egy osztályban tanítók értekezleteinek rendszeres megszervezése. Belső képzések, szakmai műhelyek szervezése.

 Gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus bevonása a képzés teljes folyamatába. Gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus jelenléte az osztálytermen és a tanműhelyen belül, az SNI, BTMN tanulók támogatása és az oktatók hatékonyságának növelése céljából.

A konferencia résztvevői és a szakképzésben tanuló, atipikus fejlődésmenetű fiatalok

képviseletében ezúton kérjük a szakképzésben és a szakképzésért dolgozókat, hogy

lehetőségeihez mérten segítsék elő a fenti javaslatok megvalósulását, a szakképzési rendszer

adaptív működésének fejlesztése érdekében.

Kelt: Budapest, 2023. október 24.