Összefoglaló
a Magyar Pedagógiai Társaság Felnőttnevelési szakosztályának
2011. évi Fenőttképzési Road Show rendezvényéről
2011. október 19. Kaposvári Egyetem, Egyetemi Kollégium Kultúrterme
A kerekasztal résztvevői voltak:
· Borsi Árpád, az FVSZ főtitkára, az MPT Fenőttnevelési Szakosztályának tagja
· Dr. Garai Péter PhD, igazgató Türr István Képző és Kutató Intézet Pécsi Igazgatóság
· Gelencsér Attiláné, főosztályvezető Somogy Megyei Kormányhivatal Oktatási Főosztály
· Dr. Kraiciné Dr. Szokoly Mária PhD, az MTP alelnöke, a Felnőttnevelési Szakosztály elnöke
· Dr. Németh Balázs, egyetemi docens PTE FEEK Andragógia IntézetPordány Sarolta – a Felnőttképzés Fejlesztéséért Egyesület elnöke
· Sáriné Dr. Csajka Edina, tanszékvezető általános dékánhelyettes KE PK Felnőttképzési Tanszék.
A beszélgetést vezette: Kraiciné Szokoly Mária
A workshop résztvevői a 2010. októberi road show ajánlásai alapján az alábbi főbb témaköröket vitatták meg:
· Magyarországi felnőttképzés helye az európai Unióban – a nemzetközi és hazai statisztikai adatok alapján
· A szakképzés és felnőttképzés kapcsolatrendszere, helyzete a térségben
· A felnőttképzés helyzete városon és falun. A felnőttképzés helye a térség területfejlesztésében
· A közművelődés területén megvalósuló általános felnőttképzés helyzete a térségben
· Az atipikus tanulási lehetőségek
· Az andragógusképzés helyzete, pedagógusok andragógus szerepben
A Kaposvári Road Show főbb megállapításai
Az oktatási környezet változásának sebességére jellemző, hogya felnőttképzési road show 20010 őszi fordulójának eredményeként megszületett ajánlásokhoz képest 2011. őszén a felnőttképzés területén felmerülő kérdések, problémák vonatkozásában máshová kerültek a hangsúlyok.
1. Köztudott, hogy Magyarországon felnőttképzésben résztvevők aránya európai összehasonlításban nagyon alacsony. Az Európai Unió felé történő magyar adatszolgáltatásban a non formális és informális tanulási utak nehezen mérhető adatai nem jelennek meg, hasonlóan a magyar gazdaságot döntően jellemző KKV-kban folyó spontán, nem szervezett tanulási formákhoz, valamint a multinacionális vállalatoknál folyó képzések adataihoz hasonlóan.
2. A Kaposvári Egyetemen követéses vizsgálat folyik az andragógia szakon végzettek elhe
lyezkedéséről, beválásukról, az első eredmények bíztatóak. A gyakorlat azt mutatja, hogy az andragógia alulértékelt tudományterület. Ezt az andragógus társadalomnak ne szabad vállalnia. A szakmai identitás kialakításában a képző egyetemek mellett kiemelkedő szerepe van a gyakorlóhelyeknek és a hosszabb idejű gyakorlati képzésnek.
3. Többen megállapították, hogy a felnőttképzés világa nem használja ki kellő mértékben az EU-s támogatási rendszerek nyújtotta lehetőségeket (pl. Grundvig pályázat). Általában késnek a pályázati kiírások, csúsznak a projektek, rövidül a futamidő, ami a hatékonyság és a minőség rovására megy. A pályázni képes szerveztek és személyek túlterheltek, ezért nehezen vállalják a túlzott méretű adminisztrációval járó pályázati munkát.
4. A magyar lakosság, beleértve a diplomás polulációt még mindig nincs felkészülve az európai uniós források fogadására.A pályázatírói képzések tartalmukat és számukat tekintve nem szolgálják kellő mértékben a szükségleteket. Kicsi a páyázati partnekként számontartható szervezetek között az együttműködési hajlam, kevés a működőképes szakmai hálózat és az idegennyelvet beszélők száma, amit súlyossbít, hog a civil szervezetek – anyagi támogatások hiányában – egyre inkább ellehetetenülnek. Elhangzott, hogy a vidékfejlesztési projektek öt évig tartó fenntartási kötelezettsége sok nehézséget okoz, illetve egy-egy elhibázott módon megtervezett, vagy sikertelen projet esetében a fenntartás értelmetlen és káros.
5. Az OKJ folyamatos szemléletváltása és átalakítása, a pályázati források beszűkülése nehéz helyzetbe hozza a felnőttképzési szektort.
6. A 2001. évi felnőttképzési törvény már nem alkalmas a felnőttképzés szabályozására. A felnőttképzők közérzete nem jó, mert nem világos a tervezéshez szükséges jövőkép, az államilag finanszírozott rendszer és a szolgáltatás típusú felnőttképzést szolgáló jogszabályi környezet ellentmondásos, kérdéses az átalakuló akkreditáció és a szakértői munka mibenléte.
7. Az oktatás és felnőttképzés egyik fő ellentmondása ma az, hogy a kormányhivatal felügyeli a rendszert, az önkormányzat pedig fenntartja. Továbbá a képzőknek kell eldönteni, hogy milyen képzéseket kínáljanak és indítsanak, döntésükben valós, vagy vélt hiányszakmákra, illetve gyakran szociális szempontokra alapoznak.
8. Fontos hangsúlyozni, hogy a felnőttkori tanulás több, mint a felnőttképzés. Magyarországon a végzettséget igazoló dokumnetumok közül felülértékelt a diploma és alulértékelt a szakmai ismereteket igazoló bizonyítvány, pedig a diplomások továbbképzésében egyik fontos továbbképzési útat jelenthetnekaz OKJ képzések. A felnőttképzének ugyanis az alap és felsőoktatásra kell épülnie és minden szinten kiemelt fontosságú lenne a tanácsadói hálózatok megszervezése, folyamatos működtetése, fejlesztése.
9. A felsőoktatásnak és benne a pedagógusképzésnek és továbbképzésnek kiemelkedően fontos alumni jellegű feladatai vannak, nevezetesen a végzettek diplomások meglévő szakmai ismereteinek folyamatos fejlesztése, de fontos lenne más, aktuálisan felmerülő szakmák felé történő irányítás is. Döntő fontosságú lenne a felnőttképzés és a felsőoktatás módszertani megújítása, mert mindenhol a projektrorral támogatott frontális előadások forma dominál, a szlogenként széles körben alkalmazott kompetencialapúság követelményével szemben.
Felmerült a tanítóképzés régi-új feladatának fontossága, miszerint a tanítókat alap- és továbbképzések révén fel kell készíteni a nagyszámú másodlagos és funkcionális analfabéta felnőtt felzárkóztató iskolai végzettséget is pótló képzésére, valamint az alapvető fontosságú munkaerő-piaci ismeretek közvetítésére.
10. A civil szerveztek felnőttképzésben betöltött szerepe alulértékelt Magyarországon, jelentőségét értékelni és újraértelmezni volna szükség. Félő, hogy a szektor érintő alulfínanszírozottság miatt ellehetetlenülő civil szervezetek nem tudják betölteni a felnőttképzésben is nélkülözhetetlen szerepüket például a rurális térségek világában.
11. Több felszólaló hangsúlyozta, hogy a felnőttképzésnek a szaktudás fejlesztésén kívül döntő fontosságú lenne kellő figyelmet és forrást fordítani az általános képzésre. Az „egész ember” változó szükségletenek megfelelően újszerű igények, divatok (pl. feng shui) fogalmazódnak meg a felnőttképzéssel szemben, amelyre új szemlélettel, tartalommal és módszerrel kell válaszolni. Számolni kell azzal, hogy a felnőttképzés célcsoportja hamarosan a mai gyermek és ifjúkorú „digitális” bennszülött generáció lesz. E generáció szemlélete, tudása és kompetenciái, következésképp a felnőttképzéssel szemben támasztott elvárásai várhatóan egészen más felnőttképzési tartalmakat és módszereket fognak igényelni.
2011. november 10.
Az összefoglalót készítette: Kraiciné Szokoly Mária