Tartalmas sikeres ülés az MPT Kiss Árpád Műhelyben.
Ezúttal Almássy Balázs, az ELTE BTK doktorjelöltje indította a beszélgetést, a Nyugat tanár-íróiról s tanár-hőseikről szólt a dolgozata. Tipológiájában a csapdák közt vergődő “beosztott” tanár, az “Igazgató”, a “szerelmetes” tanár s az “abszolút pedagógus” szerepelt (ez a műhely vezérszólama). Izgalmas vita folyt. Felvetődött a délkelet-európai analógiák megkeresése, szintúgy a nyugat-európai mintáké – miközben a történelmi Fogaras-Nagyvárad-Sárszeg-Debrecen-Földes-Tiszacsése-Budapest “kultúrtáj” az elemzett jelenségeket és csapdákat pregnánsan produkálta/ja. Szó esett egy időutazásról is: a hatvanas évek társadalomkritkai “startot” iskolaregények elemzése – Somogyi Tóth, Gergely Márta, Galambos Lajos, Végh Antal, de/sőt Czakó Gábor… – érdekes lehetne. S felvetődött a kortársirodalom tanáralakjainak sorsa is – Csobánka Zsuzsa készít ön- és másinterjút reprezentánsaikkal. Hátha rávehető. L. Kati a “közösségek” ábrázolását kereste, ez tán inkább az Újhold, illetve 45 után az ifjúsági regénybe szoruló/költöző pedagógiai ethosz… Talán (átmenet Vidor Miklós híres Szökőárja).