Konferencia és VAsvári-.diplomások

A Mozgalompedagógiai Szakosztály 2009. szeptember 12-én tartott, Magyar gyermek- és serdülőkori szervezetek a rendszerváltás idején c. konferenciájára a MTA Nagy Imre Emlékházában került sor.Révész György szakosztályi elnök megnyitójában hangsúlyozta: a történész feladata nem csak a tények megismerése, hanem azoknak összefüggéseknek feltárása, amelyek birtokában megérthetők az események, az adott esetben azok az okok, amelyek ahhoz vezettek, hogy a gyermekszervezetek ma együttesen is csak a korosztály mintegy 5 százalékát érik el.Laurenszky Ernő előadásában a magyarországi cserkészet újjáalakulásának előzményeivel és körülményeivel foglalkozott. Rámutatott azokra az anomáliákra (külön kiemelve a Magyar Cserkészcsapatok Szövetségén belüli nézeteltéréseket), amelyek később az egyes szervezetek megszűnéséhez vezettek. Előadását jól egészítette ki Derzsi Ottó Egy elhúzódó és szomorkás cserkész zászlóbontás 20 éve c. elemzése, amelyet írásban kaptak meg  a résztvevők.Rakó József a Magyarország Felfedezői Mozgalom megalakulásának előzményeiről és megalakulás kalandos körülményeiről számolt be. Az előadásból is kitűnt – amit a hallgatók személyes tapasztalataik alapján a későbbiekben hozzászólásaikban is megerősítettek –, hogy a hagyományőrzést legfontosabb értékei közé emelő szervezet elmúlt húsz esztendeje a nehézségek ellenére is sikertörténet. Az előadást követően  Előadását követően Rakó József fújhatta el a közeljövőben huszadik születésnapját ünneplőszervezetet köszöntő tortán a gyertyát.Szünet után Trencsényi László elemezte az Úttörőszövetségben a rendszerváltás idején munkáló sokszor egymással ellentétes szándékokat, új törekvéseket, amelyek eredményeképpen az Úttörőszövetség nemcsak átalakult, de számos új szervezetet „hozott világra”. A kilencvenes évek elején kialakuló szervezeti sokszínűséget jól illusztrálták az előadást kísérő szervezeti diagramok. Révész György az alternatív megoldásokat mutatta be. Korreferátumában szerepeltek nagy hagyományú szervezetek, mint a Magyarországi Gyermekbarátok  Mozgalma vagy az Ifjúsági Elsősegélynyújtók Országos Egyesülete (IFELORE), speciálisan magyar – és esetenként sikeres – kezdeményezések, mint a VE-GA Szövetség és a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédelmi Mozgalom, valamint külföldön már sikeres szervezetek magyar adaptációi, mint a 4H Klubok Szövetsége vagy a Fiatal Sasok Országos Egyesülete. Előadásában kitért a szervezetek pályaívére,a nehézségekre és az ezekből általánosítható következtetésekre.Az ebédszünetben a résztvevők megkoszorúzták a mártír miniszterelnök szobrát, majd az intézmény igazgatója, Feith Bence szakszerű kalauzolásával ismerkedtek meg az épület és az intézmény történetével és a rendkívül gazdag, korszerű és látványos kiállítással.A délutáni vitában a résztvevők – helyenként szenvedélyes részben hozzászólásokban –egészítették ki, esetenként pontosították az előadásokban elhangzottakat, de új kérdések is felvetettek. Derzsi Ottó kifogásolta, hogy az előadások általában hosszabb időszakokat tárgyaltak, ami megnehezítette a rendszerváltáshoz kapcsolódó események és okok azonosítását. Utalt arra, hogy az 198990-ben meg-, illetve újjáalakuló szervezetek mind a jogi, mind a gazdasági feltételek tekintetében hátrányban voltak a pártállami környezetből újjászerveződőkkel szemben. Mihályi László, az IFELORE vezetője hangsúlyozta a szervezet úttörőmozgalmi eredetét és szolgáltató szerepét. Hangot adott annak a meggyőződésének, hogy az ilyen szolgáltató típusú szervezetek működése eredményesebb. Úgy vélte, hogy 2010-ben nem gyermek- és ifjúsági szervezetekre, hanem bázisszolgáltatásra van szükség. Majorszki András, a Magyar Cserkész Szövetség II. kerületének vezető tisztje és Várhelyi Miklós, az Úttörők Pest Megyei Társulása ügyvivője egybehangzóan ennek az ellenkezőjét vallották. Mindketten utaltak arra is, hogy helyi szinten az élményeket nyújtó tevékenység színvonala a meghatározó, és – szerencsére – odáig nem szűrődik le az országos szinten folyó csaták zaja. Tóth József a múlttagadás félrevezető voltáról beszélt, és hangsúlyozta a pedagógusok szerepét. „Nem a nyakkendő színe a lényeg, hanem, hogy nem engedtük el a gyermekek kezét” – mondta. Hangot adott annak a meggyőződésének, hogy nem lehetséges továbblépés, amíg a különböző szervezetek nem tudnak együttműködni egymással.Trencsényi László zárszavában kiemelte: nyitott kérdés, hogy a vitában markánsan megjelenő két lehetőség: a szolgáltató típusú és a közösségi alapon szerveződő gyermekszervezetek közül melyiké a jövő. Ehhez kapcsolódik azonban egy újabb kérdés is: szükség van-e országos szervezetekre? E kérdésekkel érdemes a Mozgalompedagógiai Szakosztálynak a későbbiekben foglalkozni.A Nagy Imre Emlékház ideális lehetőséget biztosított a konferencia megrendezéséhez, ezért köszönet illeti Feith Bence igazgató urat, aki személyesen is segített az előkészítésben és a lebonyolításban.***A Mozgalompedagógiai Társaság által alapított Vasvári Diploma kitüntetettjei ebben az évben dr. Nádházi Lajos, aki betegsége miatt nem tudott részt venni a konferencián, és Rakó József, aki előadása után vehette át az elismerést.  Dr. Nádházi Lajos ifivezetőként kezdte úttörőmozgalmi pályafutását, és már 22 évesen, 1950-ben szülővárosában, Gyulán, majd a békési járásban úttörőtitkár. 1951-től Nógrád megye úttörőtitkára, majd 1960 és 1963 között a Csillebérci Úttörőtábor megbízott táborvezetője volt. Ezt követően ismét Nógrád megyében dolgozott (tevékenységét 1969-ben Nógrád megy Madách Imre díjával ismerték el), majd 1972-től 1988-ig Zánkán, a Balatoni Úttörővárosban dolgozott, amelynek 12 éven keresztül főigazgatója, majd 1984 és 1988 között a Központi Úttörőmozgalmi Múzeum és Könyvtá
r vezetője volt.Szakterületei a gyermekvezető-képzés és az úttörőtörténet kutatás, e témákban számos publikációja jelent meg. Doktori disszertációjának témája Nógrád megye úttörőszervezeteinek 25 éve – 1946-1970. Az 1999-ben megjelent, általa összeállított, A magyar úttörőmozgalom történeti kronológiája c. kötet nélkülözhetetlen forrás a témával foglalkozók számára, a 2006-ban megjelent A magyarországi úttörőintézmények története és adattára c. műve pedig több mint, amit címe jelez: szenvedélyes állásfoglalás.„Nádházi Lajosban, az úttörőmozgalom történetének szorgalmas kutatójában … két szándék dolgozik. Aprólékos, pozitivista eszközrendszerrel feltárni–dokumentálni a tényeket. Olykor ez már maga is hitvallás értékű, hiszen a már-már erőszakos módon felejtésre ösztönző „rendszerváltó ideológia” a „detematizálás” büntetésével kívánta sújtani az úttörőmozgalmat. Korábban közreadott kronológiája – minden vitatható metodológiai problémája mellett – ezért is volt több mint hézagpótló dokumentum. De Nádházi Lajos makacs vallomástevőként egy nemzedék gyermekbarát elszánásainak kíván igazságot szolgáltatni. Legutóbbi munkája, „A magyarországi úttörőintézmények története és adattára” című 10 ívnyi kötet (kiadta a Magyar Úttörők Szövetsége) az „úttörőházak” emlékműve kíván lenni.” Rakó József egész életútján végig vonul a gyermekek és serdülők iránti figyelem, törődés, szeretet, a közösségi szellem alakítása. A jó pedagógusok közül is az a jobb, aki tanítóképzőt végzett, aki már 15 éves korától „tanító bácsi” volt. A jó hírű Nagykőrösi Tanítóképzőbe járt és szerzett tanító oklevelet. Ott a cserkészcsapatban a regős cserkészek közé tartozott, ahol számos olyan ismeretre tett szert, amit a cserkészeknél, az úttörőknél és a Magyarország Felfedezőinél egyaránt hasznosítani tudott. A szülőföld, a haza szeretete, a közösség iránt érzett felelősség, a történelem, az irodalom, a földrajz, az élővilág országos és helyi vonatkozásainak ismerete, „felfedezése”, kutatása mindig szerepelt mozgalmi programjában. Ezek elméletét a gyakorlatban tudta megerősíteni saját magának és mozgalmai tagjainak. Már az úttörő mozgalom iskolai szervezésének kezdetén 1947-48-ban lelkesedett azért, hogy az minden gyermek számára nyitott lett. Ő kiállt az úttörő mellett Gyömrőn, a monori járásban és Pest megyében. Az I. Országos Úttörő Találkozón 1955-ben már a DISz Pest Megyei Bizottságának úttörőtitkára volt. Az úttörőmozgalom tizedik évfordulójára 1956-ban megszervezte az aszófői jubileumi tábort és még ugyanebben az évben kezdeményezte Pest megyei tábor építését Zamárdiban. Ez utóbbit „téglajegy” akcióval szervezte meg úttörőcsapatonként, iskolánként, településenként. 1957-ben már állt az első megyei tábor Zamárdiban, és napjainkban is megvan. Az 1956-os forradalomban új gyermekszervezet létrehozását jelentette be, az Őrszemcsapatok Szövetségét, mint országos szervező. A kezdeti lépések után végül nem lett országos szervezet, mivel újjá alakultak az úttörőcsapatok. Ő az Országos Tanács munkatársa lett. Nevéhez fűződik az akkor indult úttörőpróba-rendszer, majd a vezetői próbák és az ún. különpróbák bevezetése is. Az 1958-1962-as évek között az Országos Táborozási Szakbizottság titkáraként kezdeményezte egy országos úttörőtábor létesítését a Balaton mellett. Több helyszíni bejárás után esett a választás a Zánka melletti Ságpusztára, ahol az építkezés csak tíz éves késéssel valósult meg, de már nem az ő részvételével. A bizottságba régi cserkészvezetőket is behívott, többek között Doró Gábort, dr. Székely Lajost, Réthei-Prikkel Lajost, Derzsi Ottót. Az ő véleményükre, tapasztalataikra sokat adott. Talán emiatt kapott az országos tanácsban új megbízatást, a Tábortűz, majd az Örsvezető (később: Iránytű) c. gyermek-tisztségviselők munkáját segítő módszertani folyóiratok szerkesztését. Több mozgalmi-, ünnepi-, kulturális kiadványt, játék-, dalgyűjteményt stb. írt és szerkesztett. Szellemi atyja és két évtizeden keresztül fáradhatatlan szervezője volt az országos őrsvezető-találkozóknak, nevéhez fűződik a vajai Úttörő Hagyományőrző Gyűjtemény létrehozása. Az országos munka mellett sokat foglalkozott szűkebb hazája, Pest megye a monori járás és Gyömrő úttörőmozgalmi életével. Az 50-es években Gyömrőn létesült a megye második úttörőháza, a 70-es években e házban Pest megye úttörő történeti gyűjteménye. Elnöke volt az Országos és a Pest Megyei Úttörő-történeti Bizottság, összeállította a megye úttörőtörténetének két kötetét, vándorgyűléseket szervezet azokon a településeken, ahol egy-egy jelentős esemény történt. A rendszerváltozás előtti időkben is többször kezdeményezett változásokat az úttörő szövetség tevékenységében. Híve volt a szakági munkát (vízi-, regős) végzők önálló egyesületté szervezésének.  1989-ben megalakította a Pro Patria- Hazánk Felfedezői Szövetséget, aminek azóta is elnöke. Az új gyermekszervezet népszerű a gyerekek körében idehaza, de a Felvidéken, Erdélyben és a Délvidéken is. Időközben Magyarország Felfedezői Szövetsége lett nevük. Saját táboruk van Sárospatakon. A hagyományok ápolását tűzték célul, egyesítették a gyermekmozgalmak pozitív gyökereit, tevékenységeit, amelyeket korábbiakban már ismertettünk. Pár nap múlva ünneplik 20 éves születésnapjukat.Nem csak az 1848/49-es szabadságharc gyermekhőseinek emlékét kutatja fáradhatatlanul, de vezetője és motorja a gyömrői helytörténeti körnek, és számos kötete, cikke jelent meg Gyömrő történetéről.