Schüttler Tamás könyvismertetése a Szombat április 14-iki számában jelent meg.
Janusz Korczak életművét méltatja a recenzens.
Közhelyek nélkül a gyermekek szeretetéről
Janusz Korczak: Hogyan szeressük gyermekeinket?(ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2011. 436 old. 2990 Ft.)
Janusz Korczak neve, s fontos pedagógiai műve a Hogyan szeressük a gyermeket? kevéssé ismert Magyarországon, pedig a lengyel orvos pedagógus a 20. század első évtizedeiben kibontakozó reformpedagógia egyik jelentős kelet-európai alakja. Könyvét már közvetlenül megírása, 1918 után több nyelvre lefordították. A kötet most megjelent friss magyar fordítását neves pedagógus, pszichológus, szociológus és gyermekjogi szakértők tanulmányai egészítik ki.
A Treblinkában megölt Janusz Korczak Varsóban 1878-ban Henryk Goldszmyt néven született asszimiláns zsidó értelmiségi családban, orvosi tanulmányait követően, a századforduló első éveitől gyermekorvosként működött, s közben regény- és drámaírással is foglalkozott. A varsói baloldali zsidó értelmiségi kör tagjaként fordult érdeklődése a nevelés problémái felé, s vált a kor leghaladóbb reformpedagógiai gondolkodóinak, többek között Ellen Keynek, Montessorinak és Freinet-nek a követőjévé.
Gyermekorvosi tapasztalatai és a korabeli iskola kritikai elemzése késztette arra, hogy könyvet írjon arról, hogy miként lehet úgy nevelni a felnövekvő gyermeket, hogy abban kibontakozhasson minden öröklött biológiai és pszichológiai adottság. Korczak alaptétele, hogy a gyermeknek testi és lelki fejlődéséhez, a szülők, mindek előtt az anya, feltétlen szeretetére van szükség. A szeretet azonban értelmezése szerint nem valami testetlen, elvont megnyilvánulás, nem valami általános féltő, mindentől óvó érzelmi törekvés, hanem sokkal inkább a gyermek egyediségéhez való alkalmazkodás, a gyermeki személyiség egyéneként jelentősen változó igényeinek figyelembevétele. A kor reformpedagógiai szemléletének megfelelően a korczak-i szeretet alapja a felnövekvő gyermeki személyiség folytonosan változó igényeinek szakadatlan figyelése, s az erre alapozott szülői nevelési attitűd.
A nevelésben megnyilvánuló szeretet másik fontos összetevője a szabadság és a korlátozás folytonosan változó arányainak megtalálása. A könyv példák, konkrét nevelési szituációk sokszor irodalmi értékű felvillantásával mutatja be az olvasó számára, hogy a harmonikus személyiség kialakulása, a helyes életmódbeli, táplálkozási és magatartási szabályok rögzülése, az életben követendő értékek megválasztása miként igényli egyszerre a normaállítást és ugyanakkor az egyéniség minél szabadabb megnyilvánulását.
A könyv egyik talán legfontosabb gondolata, hogy a szeretet egyet jelent a gyermek különböző korszakaiban megnyilvánuló fantáziák, a képzelet szülte mesék, a valóság és az álmok határán mozgó fabulációk elfogadó, empatikus szemléletével, a gyermek által teremtett világban való részvétellel.
A gyermekek testét és lelkét egységben látó Korczak szeretetről alkotott pedagógiai filozófiáját a varsói Zsidó Árvasegélyező Társaság megbízásából alapított új árvaházban a gyakorlatban is igyekezett megvalósítani. Közel három évtizeden át nevelt és gyógyított a műben megfogalmazott szeretet- és szabadságpedagógia jegyében. 1940-ben az árvaház lakói a varsói gettóba, majd a treblinkai haláltáborba kerültek, ahol 1942 augusztusában a több mint kétszáz gyermeket tanárukkal és velük tartó igazgatójukkal, Janusz Korczakkal együtt megölték. Hogy Korczak nem csak szavakban szólt a gyerekek feltétlen szeretetéről, mindennél jobban bizonyítja, hogy noha a lengyel ellenálló barátai felajánlották neki a menekülés lehetőségét, ő mindhalálig hű maradt gyermekről, szeretetről, humanitásról megfogalmazott gondolataihoz és a rábízott gyerekekhez.
Schüttler Tamás