“Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret” – írta a költő közismert és közkedvelt versében. A verssor arról (is) szól, hogy az üzenet küldője megválogathatja olvasóit. Ez az alaphelyzet nagyon megváltozott a XXI. századra. A nyilvánosság igénye, mint demokratikus vívmány megteremtette magának azt a technikát is, mely bárki számára hozzáférhetővé teszi az információkat.
A nagyhagyományú Magyar Pedagógiai Társaság jogállása szerint közhasznú szervezet. Ez azt jelenti, hogy nem csupán szándékai szerint, de a törvény normái szerint is “átláthatónak” kell lennie.
Honlapunk ennek az elvárásnak felel meg.
Nem esik nehezünkre e norma teljesítése. Hiszen nem csupán csaknem kétezres tagságunk tájékoztatása, a tagtársainkkal alakítható párbeszéd szándéka vezet, hanem közvélemény-formálóan kívánunk jelen lenni a nevelésüggyel kapcsolatos közéletben.
A nevelésügyön pedig sok mindent értünk. Nem csupán kisgyermekre, gyerekre, kamaszra, ifjúra érvényes közoktatást-köznevelést, felsőoktatást, felnőttképzést. De ifjúsági kultúrát, gyermekvédelmet, pályaorientációt, prevenciót, gyógypedagógiai ellátásokat, a szabadidő, a serdülőmozgalmak életvilágát, a családi nevelést, pedagógiai sajtót. Így potenciális olvasóink, böngészőink száma számításaink és reményeink szerint meghaladja a köznevelési intézményekben dolgozó s tájékozódási pontokat, akár virtuális vagy valóságos szakmai közösséget kereső szakemberek másfélszázezres táborának számát.
E felelősség szellemében szerkesztjük honlapunkat, kínálunk tájékoztatást, szolgálunk meghívásokkal, ajánlunk vitákat, párbeszédet.
S hogy ki “olvassa” honlapunkat?
Folyassuk a József Attila sorokat:
(kinek)” álmaiban megjelent/ emberi formában a csend/ s szivében néha elidőz/ a tigris meg a szelid őz.”
Pedagógiai hitvallásnak sem kevés.
Köszöntöm az olvasót.
Trencsényi László egyetemi tanár
a Magyar Pedagógiai Társág elnöke