Szakmai Kollégium – ’20
A tavasszal, a járványhelyzet miatt elmaradt programot november 26-án távolléti módban tartottuk
meg. A téma, tekintettel a magyar oktatási rendszer egyik legjellemzőbb sajátosságára, a korai és a
szülők társadalmi státuszához erősen kötődő szelektivitásra nem csak fontos, hanem időszerű is volt.
A korai iskolaelhagyás, hátrányos helyzet – a felzárkózás esélyei című program vitaindító előadásait K.
Nagy Emese és Török Balázs tartották. K. Nagy Emese az iskolai munka elemzése, Török Balázs a
társadalmi folyamatok felől közelítette a kérdést.
Őszi Szakmai Kollégium: korai iskolaelhagyás
Emlékeztető a Szakmai Kollégium november 26-iki üléséről
- A járványhelyzet miatt többször elhalasztott ülésre online formában került sor. A Szakmai Kollégium és a Vezetői Kollégium tagjain kívül (Ercse Kriszta, Fábry Béla, Fauszt Erika, Hatvani Istvánné, Kálmán Antalné, Makai Éva, Molnár György, Munkácsy Katalin, Nagy Péterné, Simon Mária, Szabolcs Éva, Szenes György, Torgyik Judit, Trencsényi László, Turcsik Katalin, Papp Anna, Malatyinszky Szilárd, Nahalka István, Kraiciné Szokoly Mária, Kissné Bernhardt Renáta, Villányi Györgyné) számos meghívott (részben a tematikában érintett szakosztályok tagjai, részben diákok) regisztrált az ülésre.
A téma az „iskolai lemorzsolódások ellenében alkalmazható megoldások és hatásuk volt”. Az érdeklődés érthető, hiszen mind a nemzetközi összehasonlításban, mind az európai normák (EU 2020) viszonylatában, mind a hazai társadalom integritása szempontjából kimutatható kudarcok, elmaradások mutathatók ki az iskolarendszer diszfunkcióiban. Az előadók, az egri Eszterházy Egyetem tanára, a témakör elismert kutatói, a 2019. évi Országos Neveléstudományi Konferencia sikeres előadói K. Nagy Emese és Török Balázs voltak. K. Nagy Emese, a jól ismert, Hejőkeresztúrról indult KIP-program kidolgozója, az országossá terjedt innováció (KAP) felelőse a pedagógiai eszközrendszer lehetőségeit méltatta. Előadásában elmondta, hogy az osztályteremben, a tanulócsoportban – az iskolai teljesítmények tanári elismerésének leképeződéseként – kialakuló hierarchia, kirekesztettség a demotiváció fontos forrása, a „státuszváltás” (sőt váltogatás) fontos eszköze lehet az egyéni érdeklődéshez, előzetes tudáshoz, jövőképhez igazodó csoportfeladat, csoportszervezés, melyben rejtett talentumok mutatkozhatnak meg, s vívhatnak ki megbecsülést a tanulóközösségekben. Adaptív feladatrendszerek kívánatosak e módszerhez. (A kérdés persze joggal vetődik fel: elegendő-e a módszer, vajon a tantervi tartalmak átgondolása arra az esetre, ha a lemorzsolódás leküzdése fontos – nemzeti – oktatáspolitikai cél.)
Török Balázs a problematika rendszerszerű megközelítését ajánlotta – tudománya iránt elkötelezett szociológusként. Sorra vette a „szupranacionális” ágensek elvárásaitól a nemzeti szintű döntéshozatalokban megnyilvánuló szándékok és az esélyegyenlőség viszonyát. Úgy vélekedett, hogy a gazdaság elvárásai a „jó” munkapiaci szereplő, jó munkaerő iránt korántsem mindig az esélyegyenlőség morális normáihoz igazodnak. Ezért is delegálja változatlanul az EU is a nemzetállam szintjére az oktatáspolitikai stratégialkotást ( olykor és csakis közvetetten – összehasonlítható eredmények nyilvánosságával gyakorol befolyást). Tárgyszerűen állapította meg, nincs releváns társadalmi érdek az esélyegyenlőség fenntartására.
Nahalka István hozzászólása nyitotta meg a vitát. Statikus emberkép helyébe komplex emberképet igényelt, melyik nem egyik vagy másik társadalmi szerepében értékeli az egyént, hanem „humán teljességében”. Fábry Béla jeles európai szerzőket idézve védte meg az „esélyegyenlőség” értékeinek érvényességét. Szabolcs Éva – elismerve az előadások kimagasló színvonalát, gondolatébresztő voltát – az értékeket vállaló pedagógia tudományának prioritásáért emelt szót akár a tárgy- és rendszerszemléletében elkötelezetlenségét megjelenítő szociológiatudománnyal szemben is. Solti Gábor a gazdaság igényei felől közelítette meg a témát, osztva a második előadó pesszimizmusát a humán beavatkozások hatástalanságáról. A levezető elnök a Felnőttképzési Szakosztály távozni kényszerült elnökének felhatalmazásával a szakosztály legutóbbi ülésén elhangzottakat idézte (az UNESCO tervezés alatt álló jövőképe, az OECD forgatókönyvei alapján körvonalazódni látszik a lifelong learning szemléletmód új – a permanens művelődési korábbi eszményeihez visszatérő? – variánsa, mely az egydimenziós ember (alkalmazkodó munkaerő) helyébe egy „soft skillekkel” is felruházott teljes személyiség fejlesztését igényli kritikus tömegben a gazdaságban is.
Az előadók megköszönték a jelzéseket, észrevételeket, maguk is továbbgondolásra tartották ezeket érdemesnek, de nézeteik mellett kitartottak.Trencsényi László zárszavában ajánlotta, hogy a felvetődött kérdésekről az érintett szakosztályok folytassanak vitát, gyűjtsenek információkat, a kérdést ne vegyük le napirendről. A „tárgyszerű szociológia” érvényességét egy „normális” (konszolidált) polgári társadalom viszonyai közepette nem vitatja, de a feudalizmus felé visszaforduló hazai társadalomalakulás helyzetében az esélyegyenlőségért kiálló és kiálló megnyilatkozás igenis indokolt. A Szakmai Kollégiumnak – „szolgálati” teendői miatt távolmaradt tagjának, L. Ritók Nórának szavait és munkásságát, nemkülönben a toldi, berettyóújfalusi gyerekvilág és családok drámai helyzetét idézte. E gondolatnak mozgósító erőt szánva zárta a vitát.
A Szakmai Kollégium teljes anyag, az előadások és a vita a Társaság youtube-csatornáján
megtekinthető:
FGhsoQqlinOTUvr6FNtbaMqLhOHo