Civil szervezetek szakmai találkozójának adott helyet 2015. november 13-án a Kesztyűgyár Közösségi Ház. Kezdeményezője a Magyar Pedagógiai Társaság Gyermekérdekek Szakosztálya-Korczak Munkabizottság volt. A „Mátyás téri fiúk – konzílium az együttműködésről” címmel megrendezésre került ifjúságügyi szakmai rendezvény célja a józsefvárosi gyerekekkel és fiatalokkal foglakozó intézmények, civil szervezetek, közösségek, műhelyek együttműködési lehetőségeinek közös átgondolása volt. A beszélgetésre az érintett szervezeteket, az intézmények képviselőit hívtuk meg, mintegy konzíliumra, amelyen az MPT érdeklődő tagsága is részt vett. A sajátos összetételű, jellegzetes társadalmi, gazdasági, kulturális helyzetű lakossági környezetben zajló ifjúsági szocializáció, az itt kialakuló pedagógiai, gyermek-és ifjúságvédelmi kezdeményezések és jó gyakorlatok megismerését hasznosnak gondoltuk mind a szakosztály, mind a helyben jelentős számban működő önkormányzati intézmények és civil szervezetek hálózatában. Nem titkolt célunk volt az is, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az egy ügyért dolgozó helyi szakemberek és intézmények.
A többszörösen felújított Mátyás tér „körül van véve” olyan (civil, egyházi, állami stb.) szervezetekkel, melyeknek hivatása a józsefvárosi slum ifjúsága mindennapjainak élhetővé tétele (Kapocs Alapítvány, a Nap Klub Alapítvány, a Grund, a Megálló Csoport, a Kesztyűgyári Közösségi ház, a Wesley János Főiskola, a Lakatos Menyhért iskola (korábban: Általános Művelődési Központ). De még a Nap Ház is … S ha kitágítjuk a kört, itt a közelben a Deák-Diák Iskola, s itt vannak a további, az információk szerint jól működő, a nehéz feladattal birkózó iskolák, a Losonczi téri, a Vajda Péter utcai Iskola, a Németh utcai Iskola hasonló kihívásokkal. E példátlan ifjúságvédelmi bázisok ma hol együttműködnek, hol nem, hol találkozik a krédójuk, hol nem, hol elfogadja őket a helyi ifjúsági szubkultúra, hol nem.
A beszélgetés moderátora Horváth Judit, Nap Klub vezetője volt, aki problémafelvetéssel, kérdésekkel indította a beszélgetést. Majd Szabó Andrást, a Kapocs Alapítvány vezetőjét kérte fel gondolatébresztő bemutatkozóra, vitaindítóra.
A szervezők mellett képviseltette magát a Kesztyűgyári Közösségi Ház, több civil kezdeményezés létrehozójaként Frank Sándor (MANESZOTA = Magdolna Negyedi Szomszédségi Tanács, Társak a Teleki Térért). Itt voltak az Élj Egyesület és a Négyház Egyesület vezetője, a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ (JSzSzGyK) Gyermekjóléti Központjának szakmai vezetője, a csepeli Burattino Iskola vezetője, jelen volt egyetemi oktató és hallgató (a legfiatalabb korosztály képviselőjeként Balla Lilla, a Nap Klub önkéntese, aki az ELTE TáTK master-hallgatója), újságíró, mozgalompedagógus, kórházpedagógus, közoktatási szakértő s egy másik kerületben dolgozó gyermekvédelmi szakember.
Beköszöntőmben – a személyes érintettség kapcsán, egykori józsefvárosi iskolásgyerekként – arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy a gyermek- és ifjúsági világ mai helyzetében, különösen itt, ebben a környezetben, egy gyermekérdekű, a gyermekvédelem, gyermeki jogok kérdéseivel foglakozó, a korczaki örökséget vállaló szakmai-civil szervezeti műhely szerepe, mint rendezőé és szervezőé – közös dolgainkban – nem lehet más, mint a kalácsban az élesztőé; elindítani a folyamatokat, érlelni a közös kalácsot.
Bemutatkozójában Szabó András arról a 8 évről beszélt, amióta a Kapocs Alapítvány (Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálat Alapítvány) tevékenysége – korábbi, helyszínéről, a Petőfi Csarnokból – átkerült a nyolcadik kerületbe a Mátyás térre. Hogyan látta az akkori, az utcákon, tereken zajló életet, s milyennek látja a gyerekeket-fiatalokat ma. Az akkori, a nyolc évvel ezelőtti helyzetet a szabadság, a szabad beszélgetések, a személyesség, a gyerekekre irányuló erős családi figyelem, a sajátos roma ének- és tánckultúra utcai szabad megjelenései jellemezték. Nyíltabban, gyors felejtéssel zajlottak az utcai konfliktusok. A gyerekek sokat voltak a tereken, utcákon, a nagyobb vigyázta-óvta a kisebbet, s az anyák figyelme is rajtuk volt mindig. Ma több a hallgatás, a bezárkózás a kisebb-nagyobb családi, rokoni, szomszédsági csoportosulás a bezárt ajtók és kapuk mögé. Kevesebb a nyílt ütközés, az emberek bizalmatlanok. Ma úgy látja, hogy nagy átalakulások közepette vannak, de ezeknek az iránya, a kimenete nem igazán látható. Erősen befolyásolják a megváltozott környezeti tényezőkön kívül más hatások (jogi-törvényi változások, folyamatban lévő szervezeti átalakulások, a lakosság változása). Ilyen értelemben talán korai is ez a találkozás.
A Kesztyűgyár Közösségi Ház (KKH) tevékenységét, programjait Varga Zita, a Ház gyermekprogramjainak szervezője mutatta be, aki 4 éve dolgozik itt. A legnépszerűbb programjaik (Yolo, Z8, Festőműhely, Nyitott Ház) kapcsán arról szólt, hogy saját világukból kiindulóan tudják bevonni a gyerekeket, fiatalokat a szabadidős, tehetséggondozó és művészeti tevékenységekbe. A Mentor programban a magántanulói státuszú diákokkal foglakoznak, zömében önkéntesek, de pszichológus is segíti munkájukat, melyet az önkormányzat is támogat. Programjaik a közösségépítés, a lakóhelyi identitástudat megerősítését segítik. Felnőtteknek számítógépes, álláskereső, női közösségi csoport (Fókusz) szerepel kínálatukban többek között. A 0-3 éveseknek a Csengettyű zenei baba-mama foglakozás. A KKH széleskörű kapcsolatokra törekszik az oktatási-nevelési intézményekkel, a civil szervezetekkel (Kapocs, JóMa, Polgárőrség, stb.) s tulajdonosával, az önkormányzattal.
Frank Sándor Dankó utcai lakosként, közösségszervezőként aposztrofálta magát, aki jó néhány civil szervezet megálmodója, létrehozója, működtetője. Céljuk, hogy a Magdolna negyed-programok segítségével az itt élőkkel felismertessék a problémákat, eljussanak a megfogalmazásokig, s a gettósodás helyett fogjanak össze a kibontakozásért. Olyan környezetért, ahol „menő” jó dolgokat tenni, élni, dolgozni. A szociális-kulturális helyzet az előbbi irányba húzza a folyamatokat, az emberek kevéssé mozgósíthatók. Bár ez sem egyértelmű. Felismerve a helyi igényeket, felhasználva a javuló-alakuló körülményeket (sportudvarok megnyitása), folyamatosan hoznak létre a felismert igényekre épülő, a szükségletekre válaszoló, újabb és újabb civil szerveződéseket. Ebben más civil és egyházi szerveződésekkel erősítik, és jól kiegészítik egymást a Magdolna negyed projektjeibe, pályázataiba kapcsolódva. Olyan környezetet próbálnak teremteni, ahol a fiatalok szívesen vesznek részt a lehetséges és ajánlott tevékenységekben, bár a jelenlétük nem mindig problémamentes ezeken az új közösségi tereken. Tehetséggondozást is folytatnak. Fontosnak tartják a motivációs rendszer kialakítását, ami itt sokszor az alma és a zsíros kenyér a sporttevékenységek lehetősége mellett. Sok ötletük van („kölyök mester”, szabadidős kondi-klub). Beszélt a Teleki Tér Egyesületük sikerei kapcsán arról, hogyan válhat egy civil szerveződés az önkormányzat komoly, érdekérvényesítő partnerévé. A gondok közt a minőségi szakemberek és az önkéntesek hiányát sorolta. Szóba került még a forráshiány, a pályázatok és az EU-s támogatás kérdései.
Az újonnan megnyitott sportudvarok kapcsán a lakosoknak szánt információk szűkösségét, a lakók kis családi-rokonsági köreikbe zárkózását hozta szóba. Őket szeretnék helyzetbe hozni, kimozdítani, hogy gazdaként viszonyuljanak a környezetükhöz. (pl. közösségi keretek). Véleménye szerint van egy nagyobb, csendes többség, s csak egy kisebbség deviáns.
A Nap Klub tevékenységéről Horváth Judit szólt, reflektálva ugyanakkor a már felvetett problémákra, közös gondokra, közös helyzetekre. A több mint két évtizedes múlttal rendelkező Nap Klub közösségi, szomszédsági tevékenysége jól ismert a helyiek körében, sőt a kerület határain túl is ugyanígy a szakirodalomból. (A krónikás fontosnak tartja megidézni a 2014-ben elhunyt energikus és tapasztalt alapító-vezető, Templom Józsefné /Kati/ tevékenységét, emléke előtt fejet hajtani.) . Horváth Judit a Nap Klub jó híre és eredményei mellett nem takargatta a nehezedő társadalmi környezet következtében súlyosbodó működtetési gondokat. E tapasztalatok alapján óvott a túlvállalásoktól, a hálózatépítésre és szervezetfejlesztésre hívván fel kollégái figyelmét. Kifejtette, hogy világos célok mentén kell működtetni a civil szervezeteket, eldöntve olyan kérdéseket, hogy érdekvédő lesz-e a szervezet vagy a közösségfejlesztésre vállalkozik.
A Gyermekjóléti Központ vezetője, Dr. Kurucz Tünde megjegyezte, hogy az általa képviselt, költségvetési szervezet az egyetlen önkormányzati intézmény e tanácskozáson a civil szervezetek között. E különbözőség ellenére abban viszont közös nevezőt talált a jelenlévőkkel, hogy klienseik ugyanazok, s ugyanazon szociokulturális közeg tüneteit hordozzák. A szervezet egy részleteiben még nem ismert átalakulás előtt áll, hiszen 2016 január elsejével változik a rájuk irányadó törvény. A tervek szerint összevonják a családsegítő – és a gyermekjóléti szolgálatot. Várhatóan 2 szintű lesz az ellátás, lesz egy külön hatósági szint, s az összevont GyJSz-CsSK. Nem küzdenek források és erőforrások hiányával, de azt jelezte, hogy a kerület sajátosságaiból adódóan magas esetszámokkal dolgoznak. Családgondozói létszámuk 16 fő.
Az Élj Egyesület rövid történetét, tevékenységét Bihari Levente, az Üdvhadsereg dobozi utcai hajléktalan férfiszállójának lelkésze vázolta a debreceni megalakulásuktól, 20003-tól napjainkig, új színekkel gyarapítva az eddig hallottakat. Ők a „halat adj” tevékenységtől a „hálót adj” tevékenységek felé haladnak, mely Kárpátaljára is kiterjedt. Hangsúlyos a drogprevenció, a börtönpasztoráció, az ifjabb nemzedék, az új generáció megszólítása. Figyelnek a szervezetfejlesztésre, a hiányterületeket célozzák meg. A finanszírozás romlását 2007-től datálta, s az összefogásban látja az erőt, a lehetőségeket.
A Magdolna Negyed Program elindulása után alakult Négyház Egyesület vezetőjének, Budaházy Gusztávnak ezúttal nem volt módja megtartani bemutatkozóját, de más nyilvános fórumokból ismert több helyi kérdésben is szókimondó, civil érdekérvényesítést kiharcolni törekvő, kemény véleménye. Több közös akciójuk volt a Magdolna Negyed Projektek kapcsán más civil szervezetekkel, köztük a Nap Klubbal is.
A bemutatkozásokat követő kötetlen beszélgetésen a jelenvoltak egyetértéssel fejezték ki aggodalmukat a gyermekvédelmi rendszer szervezeti átalakítása miatt, a központosítás növeli a bürokráciát, s távolítja a klienst. Gondként nevezték meg, hogy a gyermekvédelem későn reagál a problémákra, nem ismeri az alacsony küszöbű ellátást, a szakellátásba utalás is lehet jó megoldás, de differenciáltabban kellene alkalmazni. Ezt a vélekedést erősítette meg a másik kerületben dolgozó iskolavezető és gyermekvédelmi szakértő is. Többen érzékletes példákkal ecsetelték a helyi szubkultúra és életforma sajátosságait a körzetben. Ebben a képben megjelent az értékrendek és kultúrák különbsége egészen kis távolságra egymástól, a családok korábban is említett bezárkózása, bizalmatlansága, a közösségi terek használatában sokszor megmutatkozó gondatlanság vagy közöny.
Mindenki igent mondott az együttműködésre, a rendszeres információcsere szükségességére. A jelenlévő, s a Nap Klubban 4. éve önkéntesként dolgozó egyetemi hallgató, nemzedéke jobbik felét képviselve, elkötelezettségét és szakmai igényességét tudta megmutatni a szociális munkától a kriminológiáig. Az újságíró a megannyi, különösségében is tipikus egyedi eset leírására, összegyűjtésére, publikálására ösztönzött. Ellenérvként elhangzott a fiatalok belső biztonságának hiánya, s másfajta tájékozódási szokásaik, mintáik hiánya. Egyetértettek a jelenlévők abban, hogy a civil szervezetek feladata segíteni a „nem jó itt lakni, nem jó itt cigánynak lenni” életérzés, élethelyzet megváltozásának/megváltoztatásának generálásában, a hálózatosodás elősegítésében. A vita résztvevői megegyeztek a folytatásról, tapasztalataik megosztására, a hálózatosodás elősegítésére.
A megalapításának 125. évfordulós ünnepére készülő Magyar Pedagógiai Társaság társadalmi-szakmai elismertségét, szervező energiáit, sajtókapcsolatait, honlapját, egyéb elektronikus felületeit ajánlotta fel a nyilvánosság rendszeres tájékoztatása, az együttműködés eszméjének ébrentartása szolgálatára.
Összeállította: Makai Éva
társelnök
MPT Gyermekérdekek Szakosztálya-Korczak Munkabizottság
Kesztyűgyár Közöségi Ház Fotó: Virág Tamás
Forrás: http://podo-pro.hu/nekunk-de-nem-velunk/
Foglalkozás a Kapocs Alapítvány klubjában
(forrás: kapocsalapitvany.hu)