Méltóságot Mindenkinek Mozgalom javaslata

A Méltóságot Mindenkinek Mozgalom javaslata
a társadalmi intolerancia terjedésének
megakadályozására

 

Ma Magyarországon egyre jobban terjednek az ordas eszmék, egyre
gyakrabban hangzanak el nyilvánosan etnikai és társadalmi csoportok
jogait sértő kijelentések, és az utóbbi időben megjelentek nyilvános
erőszakos cselekedetek is. A náci eszmék terjedése súlyosan romboló
hatással van a társadalmi gondolkodásra, értékrendszerre,
veszélyezteti a következő generáció egészséges lelki fejlődését, és ezzel szoros
összefüggésben számos társadalmi csoport biztonságát. Egyre többen vannak kitéve
folyamatos lelki terrornak és fizikai fenyegetettségnek. Napról napra szaporodik azok
száma, akik nem merik utcára engedni gyermekeiket, rettegve töltik éjszakáikat saját
házaikban fegyveres támadásoktól tartva. Ez a helyzet tovább már nem tartható,
azonnali hatékony beavatkozást igényel. Mára nyilvánvalóvá vált mindenki számára,
hogy az eddigi problémakezelés (gyűlöletbeszéd tiltási kísérletei, próbálkozások a
radikális csoportok feloszlatására) mit sem érnek. A radikális csoportok jelenléte a
társadalomban a vírusokéhoz hasonlatos. Miközben egyre gyengítik a társadalom testét,
a gazdatest védelme érdekében szedett gyógyszerek hatására csupán újabb, immár a
szerekre rezisztens generációk fejlődnek ki.
Természetesen egyet értünk azzal, hogy minden ember egyenlőnek születik. Nem
feltételezzük azt, hogy a náciság valamiféle torz gének átörökítésének következménye
lenne. A korai szocializáció alapvetően határozza meg, mivé is fejlődik a gyermek.
Egyértelműen következik ebből, hogy ha felelősen gondolkodunk társadalmunk
jövőjéről, a gyermekeket mielőbb ki kell menteni a náci családokból, hogy megfelelő
neveléssel társadalmunk hasznos tagjaivá válhassanak. Világos, hogy erre leginkább
olyan bentlakásos iskolák alkalmasak, melyek korai gyermekkortól veszik kezükbe az
ilyen háttérrel rendelkező gyerekekkel való mindennapi foglalkozást, nevelést és
oktatást. Olyan intézmények kellenek, melyek megteremtik azt a közeget, ami egy
normális gyermeket vesz körül nevelkedése folyamán. Mivel ez nem egyszerű feladat,
mindenképpen javasoljuk, hogy a gyerekek már a legkorábbi nevelési szakasztól, két
éves koruktól minél kevesebb időt töltsenek otthon, náci közegben. Ha a család, a
közösség minden hétvégén lerombolja, amit a tanárok és nevelők hétközben felépítenek,
értelmetlenné válik a sok befektetett munka.
Ehhez természetesen létre kell hozni azokat a pedagógiai nevelő intézményeket, melyek
egészséges gondolkodású, a normális emberekkel együtt élni képes, társadalmi
integrációra érett fiatal felnőtteket nevelnek e gyerekekből. A pedagógusok szakmai
felkészítése erre az oktató- és nevelőmunkára komoly szakmai kihívás. Javasoljuk tehát,
hogy a pedagógusképzésben kötelezően jelenjen meg a nacológia, mely egyrészt a náci
csoportok életének jellegzetességeivel, sajátosságaival, a náci kultúrával ismerteti meg a
leendő pedagógusokat, másrészt a náci származású gyermekekkel való bánásmód
módszertani képzését is magában foglalja.
Elsőre talán drasztikusnak tűnik javaslatunk, és az is nyilvánvaló, hogy ez nem kevés
munkát igényel, ugyanakkor minél tovább halogatjuk a hatékony beavatkozást, annál
nehezebben lesz kezelhető a helyzet.