MPT Vezetői Kollégium – 2020.02.14.
A 2020-as évindító ülését február 14-én tartotta a Társaság Vezetői Kollégiuma.
A találkozó-megbeszélés legfontosabb témája a Társaság Stratégia – 2020
dokumentum vitája. Ezzel kapcsolatban adjuk közre az alábbi dokumentumokat.
Trencsényi László elnöknek a szervezeti viták összefoglalójaként elmondott
vitaindítóját, Fábry Béla ügyvezető elnöknek a 2019. évi beszámolók alapján
készített és a vitához is kapcsolódó prezentációját valamint a vezetői kollégiumi vita
összefoglalóját.
Ahogy a vitára reflektálva Trencsényi László jelezte, az Elnökség mérlegeli az
elhangzottakat, elkészíti az alternatívákat is tartalmazó újabb verziót, melyet további
vitára bocsát. Majd, a korábban elfogadott „menetrend” szerint, figyelembe véve az
alternatívákra érkező észrevételeket, véglegesíti a május 16-i küldöttgyűlés elé
terjesztendő javaslatot.
Ezúton is kérjük szervezeteinket, tagjainak, fogalmazzák meg véleményüket, azt
juttassák el címünkre ( mptiroda@gmail.com , tárgy: MPT stratégia 2020), hogy a
küldöttgyűlés elé kerülő dokumentum a Társaság tagjainak véleményét tükrözze.
Fábry Béla
ügyvezető elnök
MPT – 2020 – Stratégia
A szervezeti egységek vitáinak és kérdőíves felmérés eredményének összegzése –
Trencsényi László
A vitaindítóban az elnök jelezte, hogy a középmagyarországi, a Jász-Nagykun-
Szolnok megyei tagozat, a Pályaorientációs szakosztály, a Diszlexiás Gyerekek
Fejlesztéséért Szakosztály, a Kisgyermeknevelési Szakosztály, a Szókincsháló
Szakosztály, a Kalokagathia Szakosztály, a Gyermekérdekek Szakosztálya-Korczak
Munkabizottság, s több tagtárs nyilvánosságra hozott álláspontjának ismeretében
élezi ki a főbb vitakérdéseket. Utalt a 2014. június 8-án közreadott, a 125. évforduló
jegyében készült hasonló stratégiai jellegű dokumentumra, melynek több kérdése
“visszaköszön” jelzi, hogy nem találtunk rá igazán választ, illetve más tételeknél ez
jelzi hűségünket bizonyos értékekhez.
Hivatkozik a nagyon kis számú, de mégis tanulságokat hordozó visszaérkezett
kérdőívre, aminek jellegzetessége, hogy az idősebb tagtársak álláspontjának tükre.
Több mint a kitöltők fele elmúlt 60 éves, s köztük is magas a hetven felüliek száma,
egyetlen 30 éven aluli tagtárs válaszolt – ez a nemzedéki feszültség jele, egy
nemzedék “utóvédharca” talán?
A helyzet értékelésére a Stratégia hozzászólói különböző elnevezést használnak,
melyek tartalma hasonlít, de affektív szemantikája mégiscsak nagyban különbözik.
De dönteni kell, melyik értelmezés élvez többséget: krízis? megújulás? folyamatos
fejlesztés? korszakváltás? új fejlődési pálya szüksége? Esztétikusabban: mi is ma
a Társaság stratégiája: az örökség őrzői vagyunk; “jobb időket várunk”? Kikísérünk
egy nemzedéket? Nyitunk?
A szervezetet illetően is két nagy álláspont feszül egymásnak: a szervezet nagy,
erős, jólszervezett, fegyelmezett? Vagy közepes, bár jelenlévő, laza szervezettségű?
Kié is az MPT? A pedagógusságé? A pedagógustársadalomé? Egy, közel azonos
hitvallású szakmacsoporté? Az elméleté-kutatásé? A praxisé? Ezek mind-mind
felvetődnek akkor is, ha a “veteránok” a kérdőíven rendre a “nagyhagyományú
szakmai szervezethez” tartozás értékét becsülik a legtöbbre.
Mindez felvetődik irányítási kultúra szempontjából: van-e, lehet-e civil szervezetnek a
csúcsán jó infrastruktúrájú apparátus, mely teljesíti, kiszolgálja a Társaság tagjainak
akaratát, vagy éppenséggel a tagság öntevékenységének csupán „csatornázói”,
koordinátorai az Elnökség és a vezető testületek? Ez két különböző felfogás!
Nincs egyetértés abban sem, hogy a társasági tag “adó” ebben a kapcsolatban, vagy
“kapó”(tagságáért cserébe szolgáltatásokat váró)? Létrehozható-e ennek
egyensúlya? Nem ez a dimenzió, de összefügg: barátok személyközi kapcsolatokon
alapuló társulása, vagy az online-térben kapcsolatot tartóké?
Egy másik egyensúly kérdés: a szakma és a politika, érdekérvényesítés viszonya.
“Bekiabálós” társaság, vagy “építkező”?
Expanzió vagy “bekerítjük házunkat”? Érdekes az expanziót javaslók tapasztalata:
három olyan területre vonulnának be, ahol éppenséggel helyén van a Társaság.
Gyermekvédelem, felnőttképzés, szakképzés. Igény van a felsőoktatással jobb
kapcsolatra. De új terület a sajtó, a kultúra világa és a gyógypedagógia.
Meghódíthatók-e a társasági identitás számára?
Erős az igény a nemzetköziesítésre, ezen belül is a határon túli magyar
pedagógusszervezetekkel erősítendő kapcsolatra.
Hogy lehet mindehhez erőforrást, emberit és anyagit gyűjteni? – Fejezte be az elnök,
jelezve, hogy a 2020. évi tagdíj ügyében elhaladtuk a kettőszáz főt, s közelítjük a
300 000 Ft-ot. Jelezte ugyanakkor, hogy a pályázati, állami támogatási világba
beágyazódásunk nem javult.
Fábry Béla MPT-2019 Vezetői Kollégium 2020.02.14.
MPT Vezetői Kollégium 2020. 02.14.
Az MPT – Stratégia 2020 vita összefoglalója
Gál Ferenc (Középmagyarországi tagozat) a nevelés-oktatás folyamataihoz, aktuális
kérdéseihez való hozzászólás fontossága mellett érvelt. Hangsúlyozta, hogy a pedagógus
társadalom kiszolgáltatott helyzetben van, a napi rutinok terhei nem teszik lehetővé, hogy a
nevelés-oktatás rendszerének változásait kövessék, az összefüggéseket szakszerűen
értékeljék. Az MPT megszólalásai ebben a helyzetben a szakmai orientációt jelenthetik.
Ennek alapján figyelhetnek fel arra, hogy az érdekvédelem szervezetei mellett létezik a
szakmai kérdésekre fókuszáló szervezet is.
Ami a Társaság szervezeti kérdéseit illeti, felvetette a szervezeti egységhez nem kötődő
tagsági viszony megoldását. Nem kell feltétlenül az MPT tagjának valamely szakosztály,
tagozat tagjának is lenni. Vannak, akik szimpatizálnak a Társasággal, még a tagdífizetést is
vállalnák, de egyéb elfoglaltságuk, terhelésük miatt szervezeti munkát nem tudják beiktatni
elfoglaltságaik sorába. Javasolta, hogy az Alapszabály módosítása alkalmával e kérdést,
figyelemmel a választhatóság és a választójog gyakorlására is, tekintsük át.
A megújult honlap kapcsán javasolta egy szervezeti naptár szerkesztését, ahová az egyes
szervezeti egységek programja egy felületen jelenik meg, s ez a tervezést is, a programokon
való részvételt is segíti.
A Társaság működési feltételeinek biztosítása tekintetében felvetette egy a társasági munkát
segítő Alapítvány létrehozásának ötletét, s egyben jelezte, hogy az alapítással járó
feladatokban szívesen részt is vállal.
Juhász Ágnes (Pályaorinetációs Szakosztály) az online-tér lehetőségeinek jobb
kihasználását vetette fel. Ha nyitni akarunk a fiatal kollégák fel, akkor ez elkerülhetetlen, mert
a fiatal nemzedék számára e tér a tájékozódás, a világban való eligazodás, a személyes
ügyeik tekintetében minden mást megelőz. E szempontból a facebook-csooport is és a
honlap is fontos, de ezzel még az online-tér összes lehetőségét nem használtuk ki.
A szakosztályban, melyben szerencsére sok a fiatalabb generációt képviselő taguk,
igyekeznek – eredménnyel – karban tartani a tagsági viszonnyal kapcsolatos elvárásokat,
különös tekintettel a tagdíjfizetésre, de, kapcsolódva Gál Ferenc által elmondottakhoz, a
tényleges aktivitás már elmarad. Ezt nem tekintik gondnak, mert fontos, hogy ők a
szakosztállyal közösséget vállalnak. A szakosztály vezetése pedig arra törekszik, hogy ők, a
szakosztály tagjai mind „kapjanak valamit” ami a munkájukat segíti. Gyakorlatias,
használható eljárásokról, módszerekről, van szó, egyéb segítségről, ami a napi munkájukban
is használható. ezzel összefüggésben fogalmazta meg aggodalmát, hogy a gyakorló
tanárokat magába foglaló szervezeti egységek – pl. általános iskolai és középiskolai
szakosztály – megszűnt. Ez azért gond nekik, mert a pályaorientáció kapcsán lennének
együttműködési javaslataik az intézményrendszert képviselő kollégákkal, de a Társaságon
belül nem találják a kapcsolódási pontot.
A szervezeti munka kapcsán felvetette, hogy a forrásteremtésre több energiát kellene
fordítani, mert az MPT hiába civil szervezet, professzionális munkát kell felmutatnunk, s ezt
néhány, a működéshátterét biztosító területem csak professzionális szakemberek
megfizetésével lehet biztosítani. E tekintetben érdemes lenne megfontolni egy-egy fizetős,
bevételt jelentő nemzetközi konferencia szervezését. Nyilván jól meghatározott téma és
szakszerű szervezési háttér kell ehhez.
A Társaság közéleti szerepvállalása kapcsán a Civil Közoktatási Platformmal való
szorosabb, intézményesített együttműködés fontosságát fogalmazta meg. Áttanulmányozva
a Társaság korábbi időszakban közzé tett szakmai állásfoglalásait, azt látta, hogy nincs
lényegi eltérés a két szervezet értékítélete között, nem látja indokoltnak a távolságtartást.
A tagsági viszony kapcsán érdemesnek vélte a pártoló tagi státusz átgondolását,
alapszabályi rendezését. Hasonlóan érdemesnek – szükségesnek – tartotta a helyi –
intézményi, városi – csoportok létrehozásának lehetőségét.
A társasági nyilvánosságot azzal is lehetne javítani, ha a print-sajtó munkatársainak
munkáját – szakújságírókat – szakmai háttéranyagokkal segítenénk. Ez lehet annak az útja,
hogy a sajtótermékekben a társasági munka nevesítve is megjelenjen.
Sándor Ildikó (Hagyományismereti szakosztály) a munka szervezése kapcsán azt
hangsúlyozta, hogy az elmúlt időszak változásai kedvezőtlenül érintették őket. Míg korábban,
elsősorban az óvódapedagógusi és tanítói körből kerültek ki aktív, a közös munkát vállaló
tagjaik, a változások eredményeként erős a lemorzsolódás, olykor a programokon való
megjelenés is gondot okoz. Kiemelte, hogy fiatalok bevonása tekintetében a felsőoktatási
intézményekben dolgozó, szakmai és személyi értelemben is tekintéllyel bíró kollégák
lehetnek azok, aki a civil szervezeti munkában is példát, mintát mutatnak.
A szakmai munkában a társaság félúton van a tudomány és a gyakorlat között. Ez nem egy
könnyű helyzet: a tudomány számára túl gyakorlati, a gyakorlat számára túl tudományos. A
Társaság Alapszabálya is ezt a „félutas” állapotot fogalmazza meg. Érzékelhető a törekvés,
hogy a Társaság mindkét elvárásnak, a tudományosságnak, a gyakorlatiasságnak is
megfeleljen. A jövő útját abban látja, hogy a Társaság mindkét vonatkozásban erősítsen.
Kálmán Anikó (alelnök) azt emelte ki, hogy a Társaság semmilyen más szervezettel össze
nem hasonlítható vertikummal rendelkezik, s ez óriási érték, előny. A nevelés-oktatás
csaknem minden szakmai területe, földrajzi értelemben is csaknem minden terület
megjelenik a Társaságban, ennek az értéknek az előnyeit kell kihasználni.
A gyakorlati segítséget jelentő kezdeményezések fontosságát hangsúlyozva kiemelte a
modern tudástárak jelentőségét. Ebben a Társaságnak is kezdeményezőnek kell lennie. Az
intézményekben felhalmozódó tapasztalatot közkinccsé szükséges tenni, ez konkrét
segítséget jelenthet a pedagógusoknak, erősíti a kollaborációban rejlő szakmai gazdagságot,
s egyben növeli a Társaság iránti bizalmat is.
A társasági kérdőíves felmérés mellett érvelt: el kell jutnunk oda, hogy a saját helyzetünket a
visszajelzések alapján pontosan lássuk, mert csak ennek alapján lehet a változásokra
vonatkozó helyes válaszokat megfogalmazni.
Zachár László (Felnőttképzési szakosztály) a stratégiai célokra vonatkozóan tett javaslatot.
Kezdeményezte, hogy a hátrányos társadalmi helyzetű csoportokkal kapcsolatos
tevékenységek, e társadalmi és gyakorlati problémával való foglalkozás kerüljön bel a
célrendszerbe.
Jelezte, hogy az elnöki vitaindító olyan dilemmákat vetett fel, amiket ismételten átgondolni
szükséges, s e dilemmákra később írásos hozzászólás formájában fog visszatérni.
A fiatal nemzedékhez a digitális világ áll közel, ha nekünk fontos e nemzedék megnyerése,
ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A Társaságnak a közéletben elfoglalt helyzetét illetően, figyelemmel arra is, hogy az állami
pályázati támogatási rendszeren keresztül évek óta nem jutunk működési forrásokhoz, azt
vélelmezte, hogy a Társaságot már „beskatulyázták”. Ha viszont ez így van, nincs helye az
óvatoskodásnak, markánsan, határozottan kell a szakmai véleményeket megfogalmazni.
Bodosi Béla (Heves megyei tagozat) a rugalmasabb, több lehetőséget megengedő
szervezeti szabályozás irányába való elmozdulást helyesnek tartotta, támogatta. Ez
vonatkozott az intézményi csoportok létrehozásának lehetőségére éppúgy, mint a tervezés,
a szakmai munka gyakorlatának tartalmára. Álláspontja szerint ebbe bele kell férnie a
közösségépítő eseményeknek is, mint például az ő gyakorlatukban az évenként már
hagyományos bográcsozásnak.
Ami a Társaság közéleti jelenlétét illeti, kritikus helyzetről számolt be. A Társaságnak nincs
érdekérvényesítő ereje, erőforrásai is szerények, ez köszön vissza a társadalmi
elismertségben. Az erőforrás-hiány persze elsősorban pénzügyi kérdés, humán-erőforrás
tekintetében a Társaság még mindig ott van a civil szakmai szervezetek élbolyában. Ezt
kellene kihasználni, és a szakmapolitikai kérdésekben megszólalásainkkal magunkra
irányítani a figyelmet. Ez legalább szakmai körökben növelheti az elismertséget, növelheti a
tagdíjfizető tagság létszámát is.
Kajos László (Korai iskolaelhagyás megelőzéséért szakosztály) a helyi ügyek fontosságára
hívta fel a figyelmet. A helyi nevelési-oktatási térben megjelenő társasági aktivitás – legyen
az helyi oktatáspolitika vagy intézményi gyakorlat – lehet a helyben, intézményekben dolgozó
pedagógusok számára a Társaság létjogosultságának igazolása. A Társaság ehhez
biztosítson szakmai hátteret.
Trencsényi László válaszában jelezte, hogy az elnökség mérlegeli a vitában felvetett
kérdéseket, válasz-alternatívákat. Jelezte, hogy rövid határidőn belül elkészítik a stratégia
3.0 változatát. E változat a vitatott kérdésekben alternatív megoldásokat fog tartalmazni. A
vita tehát nem fejeződött be, sőt, az alternatívák tekintetében további hozzászólások
indokoltak. Ezeket is figyelembe véve, a korábban elfogadott „menetrend” alapján fog
elkészülni az a változat, amit az Elnökség a május 16-i küldöttgyűlés elé fog terjeszteni.